Arcturus Interjú

Print Friendly, PDF & Email

2015. Sze 14, 13:51 :

(scroll down for English Version)

Kronos Mortus: Rendben, lesz egy csomó kérdésem hozzátok részint a zenekart illetően, és a mögötte álló emberekkel kapcsolatban is. Először az Arcturus-sal kapcsolatos szokványos kérdésekkel szeretném kezdeni, és a későbbiekben lenne jónéhány provokatív kérdésem is. Kezdjük a legegyszerűbbel: most mutattátok be az ötödik albumotokat. Elégedettek vagytok az eladásokkal, a visszajelzéssel és a promócióval?

Simen Haestings (ICS Vortex): Igen. Egyáltalán nem vártunk valami hihetetlen nagy támogatást, legalábbis nem akkorát, amekkorát kaptunk. Ez hihetetlenül pozitív dolog: előtte milliószor meghallgattam az albumot, és miután befejeztük, ez egy igazi meglepetés volt számunkra. A fiúk az irodában hihetetlen munkát végeztek. Több mint 30 fellépést szerveztek, többek között a Hit Parade-re Németországba, meg egy csomó hasonlót, és ez egy igazán kemény munka volt részükről. Soha nem voltak ennyire jók az album eladásaink, fantasztikus munkát végeztek.

KM: Ez azt jelenti, hogy minden az elvárásaitoknak megfelelően alakult?

SH: Igen, és ez hihetetlenül inspiráló.

KM: Ez fantasztikus. Egy következő kérdés: a zenekaron belül ki felelős a zeneírásért? Mindent együtt csináltok és mindenki része a zeneíró csapatnak, vagy pedig egyes emberek zenei ötletei alkotják az egész vázát?

SH: Oytsein volt az Arcturus fő zenei írója, és persze Sverd komponált egy csomó mindent sequencer-rel.

Sverd Steinar: Igen, ez volt az első sequencerem. Ezen az albumon én írtam öt dalt.

KM: Tehát ez azt jelenti, hogy te vagy a zenei agy a háttérben, és a többiek is hoznak zenei ötleteket, majd a végén te rakod ezeket össze?

SS: Most konkrétan én írtam öt számot és Knut, a gitárosunk is írta a saját számait. És ezen túl Simen is írt egyet.

SH: Úgy gondolom, jobb lett volna nekünk, és maga az album is jobb lett volna, ha több időt tölthettünk volna egymással, akárcsak régen. De talán majd egyszer.

SS: Annak idején gyakorlatilag azonos helyen éltünk, és mindent együtt csináltunk, mindennap beszéltünk egymással. Persze felnőttünk, és családunk van, ráadásul a gitáros 300 km-rel délebbre lakik nálunk. Hát ezért dolgozunk mi otthon.

KM: Igen, és gondolom megosztotok mindent egymással.

SH: Igen, zenék megosztása, ímélezgetés.

KM: Egy csomó zenekar kötődik az Arcturushoz. Te játszottál a Borknagar-ban és a Dimmu Borgirban. Jan tegnap a Mayhemnek dobolt, satöbbi. Ám ha vetsz egy pillantást az Arcturus zenéjére, az teljesen eltér a fentebbiektől. Miért?

SS: (nevetve) Igen, ez miattam van, azt hiszem. Az Arcturus az én gondolataimból jött létre, az én gyermekem a kezdetektől fogva…

KM: …Ti együtt kezdtétek Jannal, ha jól tudom…

SS: …Marius Wolddal. És miután nekiindultunk, felkértük Jant, hogy csatlakozzon, és ő jött. A nyolcvanas években még gitároztam, de igazából nem éreztem a gitárt a megfelelő hangszernek, sokkal több dolgot akartam zeneileg elmondani, mint amennyit gitárral el lehet. Aztán amikor 18 éves voltam, elkezdtem billentyűn játszani, és ekkor kezdtük el az Arcturust a Mortem után, egy csomó dolog megváltoztatásával.

KM: Ez azt jelenti, hogy van zenei képzettséged, van valami zenei hátteretek?

SH: Nem, semmi.

SS: (nevetve) Nem igazán. Engem nagyon érdekelt az orgona, és amikor elkezdtem szintetizátoron játszani 1990-ben, megkaptam apámtól Bach „Toccata és Fúga” CD-jét. Azt mondta: próbáld meg megtanulni, mielőtt még én nyugdíjas lennék. Így hát fogtam magam, elmentem a könyvtárba, és részt vettem egy orgona-tanfolyamon. Aztán egy vagy másfél év múlva, 1991-ben vagy 1992-ben már elkezdtem játszani. Még mindig el tudom játszani az egész művet orgonán, pedálokkal, mindennel.

KM: Hát ez egy fantasztikus kezdet, nem is értem, emberek hogy képesek erre. Simen, van neked bármilyen zenei képzettséged, vagy csak elkezdtél gitáron játszani, és bármi egyeben, aminek húrja van?

SH: Én zenélős családból származom. Amikor gyerek voltam, anyám, apám, nagynéném és a nagybátyám összejöttek, és csomószor énekeltek Crossby, Stills és Nash-t, meg hasonló régebbi hippi cuccokat. Én persze alvást színlelve hallgattam őket, és számomra ez egy igazi varázslat volt. Valahogy így kezdődött, aztán Kiss, Black Sabbath, meg hasonlók. Hát így ismerkedtem meg a zenével. Később elkezdtem gitározni, és megtanultam apámtól az alapokat. Később a nagyanyám tanított zongorázni, de csak az nagyon alapokat, a hangjegyeket, hogy nagyjából kiigazodjak a zongorán. Aztán később mindenfélét meghallgattam, és eljátszottam gitáron. Manapság minden más és talán jobb is: ma meghallgathatod vagy megnézheted a Youtube-on, és látható, hogy az új generáció már sokkal tehetségesebb, sokkal jobb a játéktechnikájuk, mint nekünk. Ez egészen fantasztikus. Ahelyett, hogy a „kibaszott bonyolult” Paranoidot játszanák (nevet).

KM: Mi inspirálja a zenéteket? A táj, Norvégia, a zene, klasszikus zene?

SS: A zenénknek van egy csomó klasszikus eleme, de mindaz, ami a valódi életben történik, az az igazán inspiráló.

SH: Igen, benne van , hogy ebben az időben ez meg ez történt velem…

KM: Aha, szóval személyes dolgok is vannak a háttérben?

SH: Igen, de nem fogok róla beszélni (nevet).

SS: Ez egyfajta nyelv, ha valamit nem tudok lemondani szavakkal, el tudom játszani neked.

KM: Azt hiszem, hogy értem. Van bármilyen zenei ötletetek, vágyatok, amit nem valósítottatok meg mostanáig?

SS: Hallod a zenénken, hogy álmokról és víziókról szól. Azokat a dolgokat, amiket szeretnék, de soha nem érhetek el, na azokat mondja el ez a zene. A zene egy hihetetlenül jó eszköz… bármi, ami az életem hátralévő részében lesz, az zene. Mi most negyvenévesek vagyunk, és minimum hatvanéves korunkig egészen biztosan együtt fogunk játszani.

KM: OK, akkor jöjjenek a provokatív kérdések. Jópárszor nem egyszerű megérteni, hogy pontosan milyen zenét is játszotok. Tagjai vagytok ti bármilyen black metal vagy post black metal közösségnek, vagy teljesen függetlenek vagytok?

SH: Hát, nekünk nem maradt igazán semmilyen közösség, javarészt családapák vagyunk, nem nagyon járkálunk el sehova. Csak élünk a saját kis buborékunkban, a többit már csak hordozzuk magunkkal, és beépítjük a zenénkbe. Itt tartunk most. Mi nagyon eltérő személyiségek vagyunk, de viszonylag jól ismerjük egymást, mivel egymás nyakán éltünk régebben. Annak idején mindenféle helyeket kerestünk, hogy együtt igyunk vagy drogozzunk, vagy bármi mást csináljunk. De jelenleg mindenkinek más terve van, ez még talán jó is, és ugye nagyon jól ismerjük egymást. És ahogy a zenei elemeket, alkatrészeket, hangszereket összerakjuk, az jónak tűnik, és ez minden, ami kell.

KM: Ez azt jelenti, hogy már nem beszélhetünk semmilyen közösségről, ehelyett inkább többé-kevésbé szeparált profi zenészekről, akik teszik a saját dolgukat és valamilyen kapcsolatban vannak egymással, de ez már nem egy közösség?

SH: Nem, nem gondolom, hogy ez egy közösség lenne.

KM: Van egy csomó kérdés, amit nem szeretnék megkerülni. A norvég metálos közösség 20 év meglehetősen szélsőséges volt. Mit gondoltok, változott ez bármit, vagy ez az egész közösség egyszerűen eltűnt?

SH: Ez a közösség nagyon fiatal volt, és azt hiszem, innen jött a hajtóerő. Amikor 17-18-19 éves vagy, folyamatosan bizonyítani akarsz magadnak, és meg akarod mutatni mindenki másnak, hogy te aztán igazán kemény csávó vagy, és ez az ok, ami miatt ezek a kölykök annak idején annyi baromságot csináltak. Szimplán feketén-fehéren gondokodtak egy csomó dologról, emögött nincs sok filozófia. Azaz, persze, volt egy csomó filozófia, de ezek korlátok közé voltak szorítva valahogy már a kezdetektől fogva, és azt hiszem, egy csomó embert egészen egyszerűen nem értettünk meg a sajátjaink közül. És ezen túl még voltak a személyes problémák, ami azt hiszem általános, hogyha valaki fiatal, és ez egy további hordoznivaló teher számunkra.

SS: Én már a Black metálos közösség megjelenése előtt utáltam a kereszténységet. Aztán a Mayhem és a Dark Throne elkezdte a templomégetéseket, akkor azt gondoltam: hm, ez fantasztikus!

SH: Egy csomó ehhez hasonló dolog történt; mi mindannyian Bergen környékén éltünk, a városon kívül, és próbáltunk annyit inni, amennyit csak lehet. Nekem nem volt pénzem, de általában sikerült berúgni valahogy. Egy csomó kreatív ember gyűlt itt össze, Norvégia ugye kicsi, így ezek az emberek Bergen, Stavanger, Christiansund és persze Oslo környékére koncentrálódtak. Akkor ez maga a valóság volt számunkra, de ahogy öregszel, elkezdesz egyre inkább távolságot tartani ettől az egésztől. A zenei része volt a legfontosabb a számomra, hiszen elsősorban zenészként tekintettem magamra. És ahhoz, hogy zeneileg kifejezd magad, ez egy hihetetlen, erőtől pezsgő periódus volt.

KM: Többé-kevésbé meg is válaszoltad a következő kérdésem: mit gondoltok a vallás és a kereszténység szerepéről az életetekben és a hazátokban? Fontos ez számotokra vagy valami olyasmi, amit inkább hallani sem akartok?

SH: Volt nekünk régebben egy keresztény miniszterelnökünk, és azt hiszem, többé-kevésbé mi vagyunk az egyetlen ország, ahol a vallás belekeveredik a politikába. A norvég egyház…nem annyira radikális, igazából meglehetősen nyílt.

KM: El tudod fogadni a vallás létezését magad körül?

SH: Aha, persze. De nem akkor, amikor húsz éves voltam…annyira személyes dolog volt számomra. Akkoriban úgy éreztem, hogy ez egyfajta agymosás, vagy hasonló. És ezt még ma sem nagyon szeretem. Nem szeretem a vallás semmilyen formáját, de értem a társadalmi hasznát, mivel mindig vannak emberek, akiknek segítség kell. Én ezt inkább félreteszem és nem is gondolok rá.

KM: OK, tehát akkor az egyház valami olyan, amit nem igazán szerettek, vagy a vallás, vagy mindkettő?

SH: Nem szeretem. Ám ezzel együtt van egy csomó ismerősöm, aki keresztény, és egyben egy kedves személyiség is, határozottan jó fejek és van véleményük, nem csak a hitük. A hitet egészen addig el tudom fogadni, amíg nem akar elkezdeni kioktatni. Talán ez a legfontosabb.

KM: Oké, értem a különbséget.

SH: Amit igazán utálok ezekben az emberekben, hogy hihetelenül tudálékosak, hogy mindent jobban tudnak, iszonyatosan sokat imádkoznak és egyszerűen leírnak, mert más a véleményem. Na, ez egyáltalán nem oké.

KM: Az utolsó kérdések egyike: az országotokban egy csomó bevándorló él, és a számuk növekszik és ez egy meglehetősen színes képet eredményez. Oslóban látható, Berbenben is láttam egy csomószor. Hogyan tudjátok elfogadni ezt a multikulturális közeget?

SH: Hát ez ideális lenne, mármint amit a kormány próbál tenni, hogy integrálja azokat az embereket, akik segítségre szorulnak, mivel egy csomóan vannak. Persze, vannak egy jópáran, akik élősködnek a rendszeren, de ilyen mindig volt és lesz is. Most úgy tűnik, hogy minden egy kicsit a feje tetejére állt. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy Norvégiában élünk, meg persze itt van ez a rohadt olaj is, és van egy olyan rendszerünk, államunk, ami jóideje gyakorlatilag nem korrupt. Egy csomóan jönnek, hogy kihasználják ezt a rendszert, ezekről persze megvan a véleményem. De mit tudsz csinálni, bezárkózol? Mint a második világháború alatt, amikor a svédek megnyitották a határt előttünk. Képzeld el, mi lett volna, ha ez nem történik meg, akkor egyszerűen nincs hova menekülnünk. Ez egy nagyon sajnálatos dolog… persze nem szeretem, amikor barmokat, szó szerint barmokat látok Osló utcáin szemetelni. De nem hiszem, hogy jobban jársz, ha bezárkózol. Igen, ezt egy kihívás megoldani. Évről évre több és több bevándorló lesz mindenhol Szíria és az ehhez hasonló elbaszott helyek miatt. És persze kibaszottul segítened kell őket. És itt igazából az igazi ellenség a vallás…és ha azt mondod, nem, mi itt eléldegélünk a kis buborékunkban, ti meg menjetek innen, akkor az nagyon alja dolog lenne. Én úgy gondolom, hogy a határoknak nyitottaknak kell lenniük, de nem látom, hogy ez hogyan működhet, hiszen mi kis nép vagyunk. Ez baromi nehéz kérdés, nincs rá igazából válaszom.

KM: Fiúk, köszönöm szépen az interjút!

———————————–

ENGLISH VERSION: 

Kronos Mortus: Well, I will have many questions for you regarding the band, and regarding the human behind. First I want to start with the standard ones, focusing on Arcturus, and if you don’t mind, later on I have some provocative ones for you. The simplest and easiest one: you presented your 5th full studio album. Are you happy with the sellings and the feedbacks, and with the promotion?

Simen Haestings (ICS Vortex): Yepp. I did not expect any overwhelming support what we were seeing, I just didn’t. That was extremely positive, I mean I listened to the album one million times before it went to the press and then I was finished with and it was a bonus for us, really. The guys at the office are doing a tremendous job. They gonna see up to fucking 30 places, at the Hit Parade in Germany, and whatever and that’s because their hard work. We never did any good sales ever before. They did a tremendous job actually.

KM: In this case it means that everything goes along your expectations?

SH: It is very inspiring.

KM: That’s absolutely OK. Another question: who is responsible in the band writing music? You are doing everything together and everybody is part of the composer team, or there are dedicating people who are trying to bring musical ideas and just go ahead along that way?

SH: Oytsein has been the main musical composer in Arcturus. And Sverd did every composition on his sequencer…

Sverd Steinar: It is the first sequencer I have bougth…on this album I made 5 tracks…

KM: So in this case it means you are the main driver, and the other guys are bringing ideas and the end of the day you are putting everything together?

SS: Actually I wrote these 5 tracks on my own, and Knut, the guitarist, he wrote his tracks on his own. And Simen also had one of the tracks to be written.

SH: I think it would be even better for us, and for the album it would be even better, if we could work a little more together as a band like we used to…back in a day, maybe…

SS: In the past we lived in a place together. And we were making everything together. We were talking together every day. We have grown and at this time we have family, the guitarist is living 300km in the south of us, so that’s why we are making things at home.

KM: Yeah and just share everything between each other.

SH: Yeah,” tape trading”…”tape trading” and emailing back.

KM: There are many bands what we can associate to Arcturus. You played in Borknagar and Dimmu Borgir, Jan (Hellhammer) performed yesterday in Mayhem, and so on, and so on. But if you take a look at the music of Arcturus, that’s absolutely different any of those ones. What’s the reason behind?

SS: (laughing) Yes, it is because of me, I think. Arcturus is basically out of my thoughts; Arcturus is my case, actually, from the start…

KM: …you started together with Jan I think…

SS: …with Marius Vold. And after we started, we asked Jan to join and he joined Arcturus. In the 80’s I played guitar but I did not feel guitar is the right thing, the right instrument for me, I had more music to explain, than I can explain with the guitar. And I started to play keyboard when I was 18 and we opened this Arcturus band instead of Mortem, and we changed the old elements.

KM: But it means that you have some musical education? So do you have musical background?

SH: No, nothing.

SS: Not really (laughing). I was very interested in organ, and when I started to play keyboard in 1990, I got also this CD from my father with the ‘Toccata and fuga’ by Bach. And he said me try to learn it before I retire. So I walked to the library and get…get those course. And started to play after one and a half year, in 1991 or 1992. I can play the complete piece on organ inclusive the pedals…nine minutes.

KM: That’s an amazing start, I can’t really understand how people are able to do? Simen, do you have any musical background or you just started to play guitar and everything what has strings?

SH: I am coming from a musical family. When I was a kid, my mother, my father, my aunt and my uncle, they came together and singing Crosby, Stills Nash and all the old hippie stuff and doing different harmonies. So I was just listening up, pretending to sleep and I was listening to them and to me it was a real magic. That’s how I started, I guess, and Kiss and Black Sabbath and whatever. So I was getting into the music in that way, and then picking up a guitar and learning just the basics from my father. My grandmother was teaching me one year for piano, just the basics, just the notes, so at least I can find my way out with the piano. What I did is to listen the main whatever and playing guitar. I think so much better, now people can listen to or watch on Youtube or listen some shit…so you see the new generation are so much more talented playwise, technicalwise then we are, it is just amazing! So instead of playing Paranoid… “that’s fucking hard to me” (laughing).

KM: What is the inspiration behind your music? Where your music is coming from? Country? Norway? Music? Classic music? What is the reason behind?

SS: (laugh) It has a lot of classical elements, our music, you know, these church harmonies. But all these things what happen in the real life, that really inspiring.

SH: I am thinking it tells me, at particular time, this shit happen to me…

KM: So, private things are the motivators?

SH: Yes, but I don’t want to tell you about (laughing).

SS: That’s a kind of language I can’t explain with words, but I can play it for you.

KM: I think I can understand it. Do you have any dreams, any musical dreams what you not able to realize until now?

SS: You can hear in the music it’s all about dreams and visions. Things what I want to do but can never reach it, I can tell you in music. The music is a very good instrument to explain…anything to tell about the rest of my life is the music. We are 40 years old but gonna play together until at least with 60.

KM: OK, just let’s go to the provocative questions. Couple of times it’s not so easy to understand what kind of music you play. Are you part of black metal or post black metal scene or community, or absolutely independent?

SH: Well, there is not so much community for us guys anymore, we are family man all of us pretty much, we don’t socialize pretty much, we just living in our bubbles, so no, it’s our baggage, that we keep in the music, then that’s where to get. We are really different persons, I mean we don’t socialize very much, we know each other very good you know because we used to live on the top of each other. We were browsing for places to drink together, do drugs together or whatever for a very long time. But at the moment we have separate plans, and maybe that’s a good thing too, but we know each other so good, and the way how we get the musical components, the parts to get together, all the instruments, it feels right, that’s all we need, I guess, you know, just to go on.

KM: So in this case it means that we can not talk about any community, there are more or less isolated musicians who are professional and doing their job with some connections, but that’s not a community anymore?

SH: No, I don’t think it is a community.

KM: There are many questions what I do not want to avoid. My understanding is that the Norwegian metal community 20 years ago was really radical. What do you think, has anything changed since that, or this community has disappeared…what about Norwegian metal and black metal at the moment?

SH: You know, the community was so young, I think that’s where the driving force came from. You know, when you are 17, 18, 19, you want to prove yourself beyond everything, you want to show to everybody else that you are so true and that’s the reason why those guys so many shit were doing, because they were so black and white from many aspects, there is not so much philosophy. There was lot of philosophy, but mostly they were barred I guess from start, I guess we did not really understand a lot of us. Just we had a lot of personal issues, as I intend to have if you are young, I guess everybody has it, we maybe have some extra baggage a lot of us.

SS: I hated Christianity before the black metal community came. And Mayhem and Darkthrone started, you know, they started burning churches, I said, yeah, that’s nice!

SH: You know lot of that was going around, and we were all living in Bergen area, just out of the town, trying to drink as much as possible. I did not have any money, but I was managed to get drunk. So you know, there was a lot of creative people in the same area, I mean Norway is small, so they were concentrated I guess around Bergen, maybe Stavanger, Christiansund as well, and Oslo, of course. But you know it was real to us, and as you get older you know, you get a little distance of it. But the musical part was the most important for us, because I was always thinking on myself as a musician. And just the way, to express yourself through music, it was really powerful.

KM: You started to answer more or less my next question. What do you think about the role of religion and Christianity in your life and in your country? Is it important for you, or something what you want to avoid? Neutral?

SH: We used to have a Christian prime minister, I think we were more or less the only country, where actually religion is mixed into the political system. The Norwegian church has been really… it has not been so radical, it is really open minded.

KM: Can you accept the existence of the religion in your country?

SH: Ye, absolutely. But maybe not at that time, when I was around 20. It was still so personal for me, you know. I did back then… people just let wiping your mind, a brain control, whatever. I still really don’t like it. I don’t like religion in any form, but I can see its purpose in the society, because there are a lot of weak people, who need guidance. I have just to push things to the side, and just not think about.

KM: Well, so in this case the church is something what you cannot really tolerate or like, or the religion, or both of those?

SH: I don’t like it. I mean I can relate to a lot of Christian people who I like as persons, because they are nice, and they have opinions, and they have not just their beliefs, and I can respect beliefs as long as they just do not try to teach me. That’s the most important thing…

KM: …OK, I can understand the difference…

SH: …that’s what I really hate in people, besserwissers, you know, preaching too much, and you can down on me, because I have a different view. Then that’s not OK for anymore.

KM: One of the last questions: at the moment in your country you have a relatively large number of immigrants and this number is increasing. And it is resulting in a, let me say, colourful population. In Oslo you can see, and I saw it in Bergen many times. How can you accept this multicultural scenario?

SH: That would be the ideal thing, that’s what the government is trying to do to integrate people who need help, because of course, a lot of people need help. And there are a lot of people who are exploding the system as well, but it would be like that always. Because you know, what we think, the situation is upside down. We were so lucky to live in Norway, we have this fucking oil. We have the system that has been not really corrupt for a very long time. Of course, a lot of people now coming in, to explode the system, and of course I have taughts about that. What you gonna do, just gonna shut everything? Like the Sweds opened the border to us when we had problems during the war. Can you imagine, if they would close down, you have no way to run, and whatever. I think it’s a sad thing…of course I don’t like it, if you can see fucking assholes, really assholes, just littering on the streets in Oslo. But I don’t think if shutting yourselves, the community would be better either, really. So it is a huge challenge to make it working. There gonna be more and more immigrants every year all over the word, Syria and everything, so fucked up places. And of course you gonna have to fucking help them. And you know the real enemy is again the religion, and if you just gonna say no, we are living here in our little fucking bubble, and just fuck you guys, you are blackhearted… I am for opening borders, but I don’t not see, how it is gonna be working. We are a small population, too. That is fucking really hard, I do not have any answers.

KM: Guys, thank you very much for thin interview!

WEBhttps://www.facebook.com/arcturusnorway

Ezt a cikket eddig 391 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!