Interjúk

Bog Oak Interjú

(scroll down for English Version)

Üdv! Kezdjük talán a Bog Oak bemutatásával. Hogyan alakult meg a zenekar, mi volt az a tényező, amely összehozott titeket?

PHILLIP: Üdv, köszönjük az érdeklődést, tagjaink: Julie Seymour mint énekes, Phillip Gallagher mint gitáros, Jared Marill mint basszusgitáros és Steven Campbell mint dobos.

A móka kedvéért kezdtem el a Bog Oakot szóló projektként. Az összes hangszert magam trackeltem volna, aztán jöhetett volna a több órányi mixelés, masterelés, stb. Pár dal elkészülte után úgy döntöttem keresek pár embert akivel bandát alapíthatnék, a Craigslisten pedig rábukkantam Julie-ra és Mattre. Utána felkértem régi bandatársam, Steve-et hogy csatlakozzon. Matt nem sokkal Steve csatlakozása után kilépett így csak bariton gitárral, dobbal és egy énekessel folytattuk. Az EP felvétele után csak úgy felvettem a kapcsolatot egy régi bandatársammal, Jareddel, aki nagyon jó basszusgitáros és akkoriban épp egy bandát keresett. Miután meghallgatta az EP első mixeit, beleegyezett és az elmúlt 3-4 hónap óta velünk van.

Amikor először meghallgattam a szerzeményeiteket, rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy profi zenészekkel van dolgom. Mikor kezdetek el komolyabban foglalkozni a zenével?

JULIE: Én mindig komolyan foglalkoztam a zenével.

JARED: 1994-ben kezdtem komolyan foglalkozni a zenével mikor egy barátom megkért hogy legyek basszusgitáros a bandájában egy iskolai tehetségversenyre. Kellett nekik egy basszusgitáros nekem pedig addig soha nem jutott eszembe hogy zenéljek. Így fogtam magam, vettem egy basszusgitárt meg pár leckét azóta pedig teljesen rákaptam a zenélésre.

PHLLIP: ’88 vagy ’89 környékén kezdtem hallgatni apám lemezeit; Steppenwolf, Credence, Iron Butterfly, Deep Purple, Sabbath, aztán egyértelművé vált, hogy kell nekem egy elektromos gitár, egy erősítő, dobkészlet, basszusgitár és a saját lejátszóm. Onnantól pedig elkezdtem felhalmozni egy rakás törött vagy nem összeillő felszerelést, dalokat írni és embereket toborozni akikkel zenélhetek.

Nagyon jól felépített dalokat írtok, érződik rajtuk a tájékozottság és a zenéhez való alázatos hozzáállásotok. Mely zenekarokat tartjátok példaképnek és melyek az abszolút kedvencek?

PHILIPP: Természetesen Sabbath, Bathory, Celtic Frost. Rengeteg nyolcvanas évekbeli thrash, death metál és doom.

JARED: Mikor először elkezdtem zenélni, akkor imádtam az olyan bandákat, mint az Iron Maiden, Megadeth és Metallica. Imádtam a zenét de leginkább a basszus részek írása foglalkoztatott. Manapság a bandák akikre felnézek és tisztelek a Black Sabbath-tól az Emperoron át bármi lehet. Most nagyon rákattantam egy Water Into Blood nevezetű bandára. Az új albumuk észveszejtő.

Így, hogy saját magatok adjátok ki a lemezeiteket, kötetlen szabadsággal rendelkeztek. Tudom, vannak kiadók, akik kevésbé kötik meg a művészek kezét, de mégis, ott mi a helyzet ezen a téren (a mainstreamtől eltekintve, persze)?

PHILLIP: Nem igazán értem a kérdést, viszont az EP-t a Svart Records adta ki, nem magunk jelentettük meg. Semmilyen szempontból nem korlátoztak vagy mondták meg hogy mit csináljunk.

Szerintem a lehető legjobb választás volt (és ezzel nem vagyok egyedül), hogy a vokálok feléneklésére hölgyre esett a választás. Nálatok milyen megítélése van a nők szerepének az underground szcénában? Sajnos sokszor lehet hallani/olvasni idióta soviniszta véleményeket – a nő maradjon a konyhában stb… 

JULIE: Nem igazán tudom, hogy milyen a nők megítélése az underground színtérben, nem sokat foglalkozok a saját nememmel, és hogy ez hogyan hatna az előadásomra vagy a zenére amit írok; egyszerűen bennem van a késztetés hogy zenéljek és írjak, ami valószínűleg minden zenésszel így van.

Dalszövegeiteket legfőképp a filozófia, okkultizmus, halál utáni élet témái inspirálták, mindez megragadó poétikus formában tálalva. Mi az oka annak, hogy ezekkel a témakörökkel elkezdtetek foglalkozni?

Szúfizmust és iráni filozófiát tanultam és rengeteg egyedi metaforát és spirituális elképzelést fedeztem fel, melyek egy nagyon ősi beállítottságot tükröztek. Mivel a Bog Oak az ősi és primitív iránti tisztelgésként indult, itt találtam meg az ihletet. A cím hosszú az EP pedig rövid, de jól körülírta inspirációnk. Hat dalt írtunk és vettünk fel összesen az EP-hez, de észben kellett tartani, hogy egy 10’’ bakelitet csinálunk mivel erről állapodtunk meg a Svarttal. Négy dalra szűkítettük, mivel hat nem fért volna egy 10’’ lemezre 45-ös vagy 1/3-os 33 RPM-mel. Mikor Svart megkapta a mesterpéldányokat, felvetették, hogy inkább 12’’ 45 RPM-el csináljuk meg ezzel javítva a hangminőséget, ami remek, de óriási macera lett volna remasterelni az egészet hat dalra és újra csinálni az elrendezést, így csak ez a négy dal maradt.

Milyen véleményen vagytok a vallás(ok)al kapcsolatban?

JARED: Én magam nem vagyok vallásos fajta. Soha nem is voltam, soha nem is leszek.

PHILLIP: Megvannak a saját nézeteim és nem állapodok meg egy adott „igazság” mellett. Soha nem korlátoznám magam a vallásom által képviselt lehetőségek közé. Érdekes dolgokra bukkanhatunk itt-ott a vallási hiedelmek és egyéb filozófiák között, de ahogy szokták mondani, nem minden arany ami fénylik. Egyébként is túl elfoglalt vagyok a saját megérzéseimmel és ihleteimmel és ez bőven elég nekem.

Egy bónuszkérdés, melyet nem lehet kihagyni: mit tudtok kis országunkról, Magyarországról?

JARED: Jó a gulyásotok!

JULIE: A dédnagymamám az Osztrák-Magyar Monarchiából emigrált és imádom azt a rengeteg ételt amit a nagymamám csinál és állítólag arról a területről származnak.

PHILLIP: Azt tudom, hogy Harry Houdini Budapesten született. Ismerem még Liszt Ferencet, Bartók Bélát és Ligeti Györgyöt. Seress Rezső „Szomorú Vasárnap”-ját játszották az esküvőmön. 2010. október 31-én házasodtam össze feleségemmel annak a halottasháznak a temetési kápolnájában ahol dolgoztam, így tökéletesen illett az alkalomhoz.

Köszönöm a válaszokat, és a legjobbakat kívánjuk!

PHILIPP: Nagyon köszönjük.

—————————–

ENGLISH VERSION:

Greetings! Let’s begin with introducing Bog Oak. How did the band form, what was the thing that brought you together?

PHILLIP: Hello, thanks for the interest, Bog Oak is: Julie Seymour-Vocals, Phillip Gallagher-Guitars, Jared Marill-Bass. and Steven Campbell-Drums.

I started Bog Oak as a solo recording project just for fun. I would track all the instruments myself then spent hours on end mixing, mastering, etc. After some songs started to take shape, I decided to look for people to start a band with and found Julie and Matt (guitars) on craigslist. I then asked my old bandmate Steve to join. Matt quit shortly after Steve joined, and we continued just as baritone guitar, drums, and vocals. After we recorded the EP, I randomly reconnected with my old bandmate Jared who is a solid bassist and was looking for a band at the time. After hearing the rough mixes for the EP he agreed and he’s been with us for the past 3 or 4 months now.

When I first listened to your compositions, it immediately became evident, that I’m dealing with professional musicians here. When was it that you seriously got into music?

JULIE: I’ve always been seriously into music.

JARED: I got seriously into music in 1994 when a friend of mine asked me to play bass for his band at our school talent show. They needed a bass player and the thought of playing music never crossed my mind. So I went out and bought a bass, signed up for lessons and was completely hooked on music ever since.

PHILLIP: Around ’88 or ’89, I started listening to my Dad’s records; Steppenwolf, Creedence, Iron Butterfly, Deep Purple, Sabbath, then it became clear that I needed to get an electric guitar, an amp, a drumset, a bass, and my own record player. From there, I started accumulating a bunch of broken and/or mismatched gear, writing songs and finding people to play music with.

You write very well structures songs, and the expertise and humble approach to music can be felt. Which bands do you consider to be your idols, and which are the all time favourites?

PHILLIP: Of course Sabbath. Bathory. Celtic Frost. Lots of ’80’s thrash, death metal and doom.

JARED: When I first started playing music I was heavily into bands like Iron Maiden, Megadeth and Metallica. I loved the music but was very much into the basslines that were being written. These days the bands I look up to and admire range from Black Sabbath to Emperor and everything in between. Very much into a band called Water into Blood right now. Their new album is sick.

By releasing your discs yourselves you have unrestrained freedom. I know that there are publishers, who don’t constrain artistic freedom that much; regarding this, what is the situation there (excluding of course the mainstream)?

PHILLIP: I’m not sure exactly what you are asking, but the EP was released by Svart records, we didn’t put it out ourselves. They did not restrain us or tell us what to do musically.

I think (but it’s not only me) it was the best possible choice to choose a lady for the vocal parts. How are women viewed there in the underground scene? Sadly we can too often read/hear misogynistic comments about this – a woman’s place is in the kitchen, etc…

JULIE: I don’t really know how women are viewed in the underground scene, I don’t spend time thinking about my own gender and how it pertains to how I perform or what music I write, I just have a compulsion to perform and write, which is probably a universal drive amongst musicians in general.

Your lyrics are mainly inspired by themes of philosophy, the occult and life after death, all these in a captivating poetic form. Why did you begin dealing with these kinds of themes?

PHILLIP: I had been studying sufism and Iranian philosophy, and discovered many unique metaphors and spiritual concepts which to me, reflected a very ancient frame of mind. Since Bog Oak began as a kind of of tribute to the ancient and primitive, I found an inspiration there. The title is long, and the EP short, but it worked well to describe the inspiration. We wrote and recorded 6 songs total for the EP, but I had to keep in mind this was going on a 10’’ vinyl since that was the agreement we had with Svart. We cut it down to 4 songs because all 6 would not fit on a 10’’ at 45 or 33 1/3 RPM. When Svart got the masters, they suggested putting it on a 12’’ at 45 RPM instead to increase the sound quality, which is great, but would have been a hassle to go back, remaster it all as 6 songs and redo the layout so just 4 songs made it.

What are your opinions about religion(s)?

JARED: I myself am not a religious person. Never have been, never will be.

PHILLIP: I have my own perspective, and do not settle for a given “truth”. I would never limit myself to the options offered to me by religion. There are some interesting things we can find here and there with the religious mystics and other philosophers, but not all that glitters is gold, as they say. I’m too preoccupied with my own intuitions and inspirations anyway, and that works out well enough for me.

A bonus question that can’t be left out: what do you know about our small country, Hungary?

JARED: You make amazing Goulash!

JULIE: My great grandmother migrated from Austria-Hungary, which used to be a place, and I love all the foods my grandma would make that supposedly hailed from that region.

PHILLIP: I know Harry Houdini was born in Budapest. I know of Franz Liszt, Bela Bartok, and György Ligeti. Rezso Seress’ “Szomorú Vasárnap” was played at my wedding. My wife and I were married on Sunday, Oct. 31st 2010 in the funeral chapel at the mortuary where I worked, so of course, that song was perfect for the occasion.

Thank you for your answers, the best of luck to you!

PHILLIP: Huge thanks.

WEB: Facebook

Kapcsolódó cikkek

BOG OAK – A Treatise on Resurrection and The Afterlife EP

mentalwarfare

Bog Oak új dalpremier a CVLTNation.com-on; Svart debüt megjelenése

KMZ

Hot News: Bog Oak sign with Svart Records, prepare label debut

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek