Christian Epidemic, Agregator, Dying Wish, Vale Of Tears, Sollen – Koncertbeszámoló

Print Friendly, PDF & Email

2014. jan 8, 9:29 :

(scroll down for English Version)

2013. december 28. @ Budapest, Supersonic

Abszolút nosztalgia hangulattal indultam neki az estének, már csak azért is, mert csupa régi zenekar lépett fel, akik nem ma kezdték az ipart. Másrészről pedig a Vale of Tears eddig valahogy kimaradt a szórásból, Sollen-éket és a Dying Wish-t pedig 8 éve láttam utoljára körülbelül. Szerencsére időben érkeztünk, mert a Sollen zenekar nyolc óra 5 perckor bele is csapott a húrokba. Kíváncsiságból bele hallgattam az újabb dolgaikba, milyen zenét is játszanak mostanság, mert régen koncerten eléggé csíptem őket.

A koncert jól szólalt meg és folyamatosan kapta az akkor még lézengő ember gyülekezet az arcába a középtempós dallamos death-es témákat. A koncert nagyon jó hangulatban telt. A zenekar is élvezte és a közönség is a muzsikát, melynek egy-két mosoly is áldozatul esett. A számcímekből sokat nem lehetett kivenni, de voltak régről ismerős dallamok, illetve a 2010-es EP-ről biztosan játszottak. Rövidke fél órát zenéltek sajnos, így újra elő kell venni a dalokat és ismét megnézni őket valamikor.

Gyors átszerelés, majd a Vale of Tears-ék következtek. Mint azt fentebb említettem nekem valahogy ők kimaradtak, pedig tudtam, hogy vannak. A zenéjük leginkább thrash-es kicsit death-es, de sokféle elem megtalálható azért a zenéjükben. Nem tudom mi történt náluk a hangzással, de valamiért a dob totál szét volt csúszva. Alig lehetett hallani, leginkább a lábdob nyomott el mindent, de az se szólt tisztán. Pedig ők full profin hozták a témákat és nem is volt kegyelem. Sajnos így a gyorsabb részek teljesen erőtlenül szólaltak meg kifelé, pedig biztosra veszem, hogy egy jó hangzással jobban megmozgatta volna az egybegyűlteket.

A szólók különösen jól átjöttek. Ők is játszottak az első lemezről, szerencsére egyik zenekar sem felejtette el a régebbi dalaik.

Utánuk a Dying Wish vette át az irányítást, akik koncertjére szerencsére helyre állt a hangosítás és már többen gyűltek össze/mozdultak meg. Még a The Silent Horizon pörgött tőlük sokat (Igaz Szabó Imi?) 🙂 Emlékszem, hogy akkoriban még kicsit furcsa volt a hörgés, tiszta ének kombó, de azért szép lassan sikerült megemészteni. A The Last Journey-val kezdtek és rögtön megjelent a megfelelő/kellemes atmoszféra. A zenekar elejétől fogva tartotta kontaktot a közönséggel, ment a tapsoltatás, fejvágás, énekeltetés. A billentyűs dolgok, de most samplerről pörögtek.

Az új EP dalait is elővették, mely le is tölthető, de játszották például a Fragments of the Past-et is, a Silent Horizonról is játszottak a Slave to the Night-ot. Volt az egyetlen magyar nyelvü daluk a Lopott Idők is. Remek, hangulat a közönség is oda tette magát és egy visszatapsolás miatti ráadás számot is ki tudtunk csalni a zenekarból.

Majd végre az egyik főpontja az estének Agregatorék is a színpadra tévedtek. A mindig mosolygós Tass ismét hozta a formáját és csupa jó kedvel és boldogsággal énekeltünk a bűnükről. Az ő koncertjükre már sokan összegyűltek, legalább is az első sorból így éreztem! 🙂 A tűz és a jéghez Tóth Balázs is becsatlakozott egy kis vokálra.

Amit már rég játszottak és nagyon örültem neki, hogy volt a Krómszín ég alatt. Dagatt is bemutatkozott a dobosi poszton. Nem nagyon találtam hibát a játékában, úgy tudom korábban is segítette már ki a zenekart, amikor éppen dobos hiány volt. A koncert jól dörrent meg talán a szokásos néhol kevés a vokál az első sorban hatás jött elő. Nem volt most Hattyutánc, helyette azonban záró számnak a Túlontúlt játszották. Nem mondom pillanatok alatt elrepült a buli, pedig játszottak azért bőven. Nagyon hiányzott már egy Agregator koncert. Persze egy Christian Epidemic is főleg a MetalWar fesztes “szervezés” után. Egy este alatt pedig a két zenekar fantasztikus élmény volt, azonban a CE bulijáról majd kollégám tollából olvashattok írást.

A képeket Benedek András és Pais István készítette.

———————————————

December 28-án fontos eseményre került sor Budapesten – amíg minden közönséges földi halandó a karácsony utáni rosszulléttel vegyes beigli-mérgezését kúrálta, addig a Kék és Vörös Yuk-ban (a PlanetNoir-ból ismert Tóth Balázs szervezésében) Christian Epidemic-et hallgathatott a nagyérdemű.

Életem első Christian Epidemic koncertje a megboldogult Fekete Lyukban volt még 1998-ban. Ekkor a fiúk – a Sear Bliss-sel közösen – az éppen átmenetileg újjáalakult Tormentor előzenekaraként játszottak egy nem túl számos közönség előtt. Azóta eltelt lassan mint tizenöt év és megjelent jópár demo, EP és album (a rend kedvéért: Remember 1996, Thought Creating God 1997, Gyász 1999, Isteni orgia 2000, Eltörölt világ 2002, Könnyek könyve 2005, Pusztítástan 2011), és a fiúk továbbra is többé-kevésbé folyamatosan nyomják, ugyanúgy kétszáz ember előtt, mint akkor – csak ez már egy másik kétszáz fős hallgatóság. Menet közben – nagyjából öt évvel ezelőtt – volt egy periódus, amikor Széles Zsolt nélkül szimplán Epidemic-ként működött a csapat (lásd a 15 éves jubileumi Sear Bliss bulit); őszintén szólva, akkoriban komolyan féltem, hogy szépen lassan vége lesz Magyarország egyik meghatározó, legkarakteresebb black/death metal zenekarának.

Pontosan kezdődő koncert természetesen csak akkor van, ha késve érkezel (ilyen volt a Wigwam-ban megtartott 10 éves Christian Epidemic születésnapi koncert). Mivel időben futottam be, így garantálva volt a csúszás – fél nyolckor még a biztonsági őrökkel közösen találgattuk, hogy bemehetünk-e, és ha igen, akkor melyik Yukba. Fél kilenc környékére sikerült bejutni, és újra megállapítani, hogy az otthonos légkört árasztó Yuk a stabilitás megbízható szimbóluma: évek óta csak lassan cserélődő arcok, baráti sörárak, egészen elfogadható erősítés és keverés – mi kell még?

A srácok megérkezéskor tudták meg, hogy itt bizony csúszás van, és így sajnos egyes dalok bizony nem fognak aznap elhangzani – ennek helyből áldozatul is esett a Fájdalom koronája (csak négy éve készülök rá, hogy élőben halljam). Az Agregator után gyors beállás, minimál színpadkép (abrosznyi Christian Epidemic-molinó a billentyű alatt, Zoli tornacipőben, Zsolton szürke trikó, minimál fénytechnika) és máris felcsendültek az Intro hangjai.

Az általam meghallgatott koncertek minimum 90%-án a keverés volt az, ami a „felhasználói élmény”-t teljesen tönkrevágta. Vannak persze üdítő kivételek (az A38 úgy általában, aztán a Dimmu Borgir és az Immortal a PeCsa-ban, a Keep of Kalessin és a Morbid Angel az E-klub-ban, csak a legfontosabbakat említve), de általában még a rojtosra hallgatott és unalomig játszott dalokat is csak az első fél perc után sikerül felismerni, merthogy az éneken, a basszuson és a lábdobon túl csak a pergőt, illetve a cineket lehet hallani. Így örömmel jelentem, hogy a fentebbi rövid lista egy új elemmel bővült, és a keverés szint teljesen mentes volt a fentebbi gyerekbetegségtől: a Yukban a gitárok elfogadhatóan szóltak, semelyik hangszer sem maradt „néma”, hozzátéve, hogy a billentyű mintha kicsit talán a háttérbe szorult volna. Mind Zsolt, mind Zoli énekhangja is rendesen hallatszott, és ez az eredmény nem lebecsülendő: a hely akusztikai tulajdonságai nem ideálisak, és a pici térfogatban párszáz, sörrel telt emberi test jelentősen torzítja az esetleg tiszta hangokat is.

A Christian Epidemic „hobbizenekarként” működik, évente fél tucatnál is kevesebbszer koncerteznek a fiúk, ám azt kell mondjam, hogy kihagyásnak, lazulásnak, ellustulásnak semmi nyoma nem lehetett tapasztalni sem a repertoár, sem a technikai megvalósítás terén. Mind a négy stúdióalbumról hallhattunk dalokat, talán azt a tíz legerősebb, legjobb dalt, ami alapján a Christian Epidemic-et a magyar black/death metal meghatározó elemének tartjuk. Persze soha sem elég, és mindig jó lenne egy végtelenített koncertet az összes dallal újra és újra egészen a végkimerülésig hallgatni, de ilyen sajnos még a mesékben sem létezhet – mindenesetre a decemberben elhangzott dalok repertoárja tökéletes keresztmetszetet ad a zenekar és a tagok filozófiájáról. Elsőként a Bíbor ünnep és a Pusztítástan hangjai szólaltak meg az Intro után (…mi mással is lehetne kezdeni…?), ezt követte apokaliptikus vízió Utolsó szavam.

Ha Christian Epidemic, akkor Hamvas Béla – a rendszerváltás során igen népszerűvé, már-már populárissá váló filozófus nem egy gondolata megtalálható a zenekar szövegeiben mind filozófiai utalásként, vagy akár idézet formájában. Álljon itt egy gyors kérdés: összesen hány olyan zenekart vagy metált játszó zenészt ismerünk, aki nemcsak hogy ismer valamilyen filozófiai tárgyú művet, de meg is érti a mondanivalót, és azt a munkásságába is képes átemelni? Hát nem sokat.

Szóval Hamvas és a Silentium, és utána, hogy fel se lehessen lélegezni, hogy egy pillanat se legyen az izzadtság letörlésére, megszólalt az egyik személyes kedvenc, az élet legtragikusabb csapását feldolgozó Ezer harang. A korai időket a Gyász idézte meg, ami után mi más is következhetett, mint a metál műfaj legbrutálisabb szerelmes dala, az Angyalok nyelvén (tudom, hogy ez most nem lemezkritika, de le kell hogy írjam: minimum zseni kell ahhoz, hogy valaki kevesebb mint tucatnyi hangból egy ilyen dalt összerakjon, és akkor a szövegről még nem is szóltunk).

Az Angyalok nyelvén után váratlanul nagy csönd lett, és részemről nagy ijedtség: pillanatnyi szünet után úgy tűnt, hogy akkor itt és most szó szerint vége a dalnak, de nem, szerencsére nem, csak egy lélegzetvételnyi szünet, és a nagyérdemű kapott még kétszámnyi haladékot.

Számomra ez több volt, mint haladék: Az Újjászületett és különösen a Lehajtott fejjel a Christian Epidemic munkásságának két gyöngyszeme, letisztult zenei világ, ahol tiszta ötletek keverednek egészen egyedi zenei megoldásokkal. Sajnos elfogult vagyok: évek óta játszom ezeket a számokat, ismerem minden riff-jüket, és véleményem szerint a zenekar munkásságának csúcspontjai, és egyben annak a decemberi estének méltó megkoronázásai voltak. Rövid volt, hiszen soha nem tarthat addig, hogy az ember megunja, de újra átélhettük ezeket az egyedülálló pillanatokat, és ez mindenért kárpótol.

Technikai szempontból is csak pozitívumokat tudok mondani: pörgött a koncert, nem voltak hosszú átkötő szövegek, jól látszott: a zenekar játszani szeretne, a megrövidült idő ellenére minél többet, és minél hatékonyabban. Látványos csúszások, hallható hibázások nem voltak, a sebesség pedig minimum a stúdiófelvételek tempója volt (vagy afölött, ahol csak lehetett), és ezt bizony nem könnyű bemelegítés nélkül, kissé átfagyott csuklóval produkálni.

Összességében fantasztikus élmény volt a Christian Epidemic-et élőben hallani, és újra átélni azokat a dalokat, amik miatt a zenekar állandó és meghatározó képviselője a magyar black/death metal underground-nak. Persze lehetne most kívánságműsort tartani (Fájdalom koronája, és még vagy öt hasonlóan fajsúlyos művet említeni), de azt hiszem, azt kaptuk, amire vártunk: egy letisztult zenei világot, mély mondanivalójú szövegeket, profi és pontos zenét, átélhető víziókat, hitet, erőt az élet elviseléséhez. Mindent megkaptunk, felvérteződtünk hittel és erővel, ám erről a valóság sajnos nem vett tudomást: eljött a másnap, és az Apokalipszis ismét csak egy illúzió maradt.

Tagok: Széles L. Zsolt: ének, basszusgitár; Kocsis Zoltán: gitár; Garami Gábor: gitár; Hummel Barnabás: szintetizátor; Kocsis Imre: dobok.

———————————-

ENGLISH VERSION:

On the 28th of December, the Hungarian black/death metal band called ‘Christian Epidemic’ gave a gig in Budapest in the Blue and Red Hell club. After almost 20 years of existence and four studio albums, the band became a key element of the Hungarian black/death metal underground scene. Clear and well composed lyrical black metal music with synths and with complex and philosophical lyrics became the ‘trade mark’ of this band, reflecting the influence of the Hungarian philosopher Béla Hamvas in their lyrics.

Because one band member lives out of Hungary, it is not so easy to participate a Christian Epidemic gig at all. Despite they were really short in time, the guys presented all essential and characteristic songs on a well performed and professional way; we had the chance to listen their best songs during this night. The guys performed with full gas, with exploding energy, and fortunately the techniques were working well: the sound of all instruments including both guitars sounded as clear as possible.

If you want to try their music, buy any of their double (Hungarian and English bilingual) albums, search for them on the MySpace or Youtube, or simply came down and listen their next gig – to do that, don’t forget to monitor their Facebook profile.

ÍRTA:
Cryonus – Christian Epidemic
SteveShield – Agregator, Dying Wish, Vale Of Tears, Sollen

Ezt a cikket eddig 846 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!