2010. március 17. @ Budapest, A38 Hajó
Izgatottan indultunk neki a szerda estének, ugyanis óriási kíváncsiságom a Combichrist felé szinte csillapíthatatlan volt, mivel már annyi jót hallottam az élő szereplésükről. Este nyolc órára meg is érkeztünk a hajó elé, de szinte csak néhány ember lézengett ott velünk együtt. Amikor beléptünk a hajó gyomrába már kellemes industrial zenék fogadtak minket, jó hangulatfokozóként a koncertre.
Egy óra zenehallgatás és bolyongás után végre elkezdődött a hazai First Aid 4 Souls. Nagy reményeket fűztem hozzájuk, mivel nagyon pozitívan konferálták be őket, bár azelőtt még nem hallottam róluk. A csapat három tagja meg is érkezett a színpadra és elkezdték előadásukat. Sajnos a remények néhány perc alatt elszálltak, ugyanis nagy csodálkozva néztem őket az első sorokban, hogy vajon ez most mi? A front ember egy laptoppal, keverővel és egy szintetizátorral volt felszerelve (az utóbbit nem sűrűn láttam használatban). Mellette elektromos dobon játszott egy hölgyemény, valamint a színpad másik végén vélhetőleg a video dj foglalt helyet. A két úriembernek öltözött tag nem sokkal a kezdés után disznómaszkot húzott, amit végig magukon is hagytak. Ezek után hosszan figyeltem a dobost, de elég nehezen hallottam ki a játszott témákat, amiknek igazából nem sok értelmét láttam. Arra számítottam, hogy ezzel az elektromos szerkezettel adják majd a meghatározó mély és magas alapütemeket, de tévedtem, mert leginkább csak díszítő ritmusokat véltem felfedezni az előadás közben. A zene váza meglehetősen egyhangú és kissé gyenge volt számomra, pedig sokszor felcsillant a szemem, hogy na most biztos jó rész jön, valami extra „meglepetéssel”. Sajnos nem így történt. Az átvezetéseknél számítottam a nagybeindulásokra, de ugyanúgy folytatódott tovább ez a nem túl nagyszabású industrial techno. Volt, amikor a frontember még a mikrofonba is beszélt, ilyen torzított hangzással. Ekkor már szinte leghátulról figyeltem az előadást és meglehetősen vicces volt, amikor a szmokingos disznómaszkos forma a mikrofonhoz hajol, majd leginkább semmilyen torz hang elhagyja a hangfalakat. A mögéjük kifeszített ponyvára, pedig hangulathoz illő videókat vetítettek, amik azért annyira nem voltak rosszak. Szinte végig reménykedtem bennük, hogy valamikor hátha eltalálnak valami mozgósabb ütemet, vagy hangzást, de nem véltem felfedezni különösebb elemet a zenéjükben. Viszont a tagok nagyon lelkesek voltak és folyamatosan buzdították az akkor már összegyűlt kisebb tömeget. Ami még furcsa volt, hogy a hajó hátsó részében erőteljesebben lehetett hallani őket, mint az első sorokban. Véleményem szerint nem reménytelen a formáció, ugyanis éreztem néhány jónak tűnő próbálkozást, de kéne még dolgozniuk az egész összhangon.
Rövid átszerelés után hatalmas energiával megérkezett a Combichrist legénysége. Az első néhány szám alatt csak pislogtam és figyeltem a tagokat, meg ezt a masszív zenét. A színpad két szélén helyezkedett el a két dobos, akiknek a testük nagy része ki volt tetoválva és még feketére is be voltak festve mellkastól felfelé. A dobfelszerelésük meglehetősen látványos volt, néhány tam és cintányér alkotta az alapot, valamint mindkettőjüknél egy vasvázra függesztett kisebb dobszerelés is látható volt. Középen a szintetizátoros állt komolyabb mennyiségű billentyűs hangszerrel. Az énekes pedig iszonyat erővel járta be a színpad egészét. Mögöttük, pedig a hajó teljes szélességében a Combichrist felirat volt kihúzva. A megjelenésük és előadás módjuk zseniális volt. Néha már őrületes energiával adták át ezt a lüktető élvezetet, főleg amikor egymás dobját dobálták össze-vissza a színpadon. Majd szegény road-ok pakoltak utánuk újra és újra. A látványt még a nagy mennyiségű víz is fokozta, mivel az a testükre és a dobokra került. A közönségnek is sikerült átvenni a szokatlan „party” hangulatot, ezáltal az emberek többsége önfeledten tombolt az olyan számokra, mint a: Blut Royale, Electrohead, Get Out Of My Head, This Shit Will Fuck You Up, This is my Rifle, Fuck That Shit és a megannyi kiváló különlegességre. A hangzás is nagyszerű volt, ahogyan azt el is vártuk az A38 hajó csapatától. Körülbelül másfél órát játszottak, de lehet, hogy még többet, s ez idő alatt egy percig sem unatkozhatott az ember, Végig tombolta magát minden táncra képes egyén a hajón. Az utolsó számok után még kétszer jöttek vissza, majd zárásként a What The Fuck Is Wrong With You?-t adták elő. A legvégén pedig szívbaj nélkül dobálták, verték szét hangszereiket. Látszott rajtuk a fáradtság, azonban egy percig se érződött, ami különösen jó színpadi adottságokra utal.
Hatalmas élmény volt számomra ez az este, különleges koncert/buli volt. Sajnáltam, hogy nem egy péntek, vagy szombat estén léptek fel, mert akkor még intenzívebben ki tudtam volna élvezni. Persze így is öröm volt látni őket. Sokszor eszembe jutott közben, hogy mennyire brutális techno zene ez, mert végülis majdnem ugyanolyan, mint amiket a keményebb techno dj-k játszanak, csak ez éppen más ruhába van felöltöztetve és még élő, látványos hangszereléssel is meg van fűszerezve. Aki szereti ezt a fajta kemény zenét, annak bátran tudom ajánlani a Combichrist előadását.
Setlist:
Today I Woke to the Rain of Blood
Scarred
Get Out of My Head
Fuck This Shit
Get Your Body Beat
This is My Rifle
Electrohead
Are You Connected?
Blut Royale
Shut Up and Swallow
Sent to Destroy
ráadás 1:
Feed Your Anger
This Shit will Fuck You Up
ráadás 2:
What the Fuck is Wrong with You?