Cradle of Filth, Ne Obliviscaris, She Must Burn – Koncertbeszámoló

Print Friendly, PDF & Email

2015. nov 9, 8:38 :

2015. október 22. @ Anglia – Manchester, Academy 2

Október 22-én Cradle of Filth és Ne Obliviscaris-koncert volt a manchesteri Academy 2-ben. Ez a három dolog még külön-külön sem rossz, együtt viszont több, mint izgalmas. A Cradle of Filth részletesebb bemutatásátol eltekintenék, a Ne Obliviscaris-t a Brutal Assault-on sikerült megismerni és az első benyomás több, mint pozitív volt. Az Academy 2 meg egy egyetemi klub, Manchester közepétől nagyjából egy mérföldnyire, ahol februárban úgy szólt a Marduk, mint még zenekar soha. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy nem két, hanem három zenekar lépett fel aznap, a legelőzenekar a londoni She Must Burn volt, őszintén szólva, életemben nem hallottam róluk, de úgy voltam vele, hogy ha pont kapunyitásra befutok, akkor egy sör után őket is hallhatom még.

Így hát nem volt más választás, menni kellett. Valószínűleg én voltam az egyetlen nem manchesteri a helyen – a jegyet online lehetett csak megvenni, de csak egy kódot kaptam, és ennek a kódnak a segítségével sikerült az információs pultban ülő női hölgynek mintegy negyed óra alatt előkerítenie a jegyet egy papírkupac alól. De meglett.

A sör méregdrága (4.3 font, 1800 forint), viszont Trooper. A koncerthelység sajnos nem az volt, ahol a Marduk és a Belphegor lépett fel februárban, most egy szinttel lejjebb voltunk, és ez következményekkel járt. Az már a She Must Burn alatt is hallatszott, hogy itt valami nem teljesen kerek a keveréssel, a gitárok, megint a gitárok nem szóltak (lehet mondani, hogy süket vagyok, mert tényleg, de akkor eléggé specifikusan). Mondjuk ez a She Must Burn alatt nem jelentett komoly problémát – igazából nem okozott nagy gondot, hogy nem nagyon hallatszanak, jobb volt ez így mindenkinek. Rövid működésük során úgy tűnt, hogy ők (is) azon példák hosszú sorába tartoznak, akik az extreme metal-ból csak a külsőségeket vették át, ám a műfaj zenei mondanivalóját (azaz a lényeget) nem sikerült. Meglehetősen egyveleg volt, amit játszottak, hangos és fantáziátlan, úgyhogy egy további Trooper becserkészésére indultam.

A következő Ne Obliviscaris a szöges ellentéte volt a She Must Burn-nek. Az ausztrál társaság két gitár – basszus – tiszta énekhang és hegedű – torz énekhang – dob felállásban nyomult, és ismét nagyon pozitít benyomást tettek rám. A kétféle énekhang remekül ellenpontozta egymást, és ugyanezt lehetett elmondani a hegedű és a torzított gitárok viszonyáról is. Hosszú, ám változatos dalokat mutattak be (ismerünk olyan zenekarokat, akik annyi zenei anyagból, mint amennyi itt elhangzott, egy teljes zenei életművet simán össszehoznak), és időnként egészen meglepő zenei megoldásokat lehetett látni. Például basszusgitárt már mindenki hallott szólózni, na de tapping-elve…? Azt hiszem, az este során ők szóltak talán a legjobban, és időnkén az az istenkáromló érzésem támadt, hogy még a Cradle of Filth-et is lejátszották (erős volt a verseny mindenesetre), a zenei produkciójukat pedig szerintem össze sem lehetett hasonlítani a She Must Burn működésével. A társaság műfaji besorolására nem vállalkoznék, talán a progresszív metal – poszt black metal – atmoszférikus black metal környékén lesznek valahol. Számomra ők az év felfedezettjei, csak ajánlani tudom őket (mind az élő, mind pedig a konzerv-zenét), úgyhogy figyeljetek rájuk a Barba Negra-ban!

Tempós átszerelés következett. Az egész buli késve indult, és be kellett hozni a lemaradást, mert itt este 11 órakor kegyetlenül kirúgják a jónépet. Hogy ezt meg lehessen tenni, mindenki pakolt, időnként elég érdekes technikával: például a dobot félbe szedték, leemelték és a színpad mellett bontották véglegesen szét.

A Cradle of Filth nem aprózta, meglehetősen hosszú és komoly setlist-tel érkeztek. Jól láthatóan az új album (Hammer of Witches) volt a központban, erről négy dal is elhangzott, de viszonylag egyenletesen játszottak a többi albumról is (már amennyire ezt tizenkét studióalbum esetén meg lehet tenni). Mint mindig, voltak pozitív és negatív elemek, nézzük őket ebben a sorrendben. A legfontosabb, ami csak ezen a koncerten állt számomra össze, hogy a Cradle of Filth szólói jók. Ez a zenekar nagyon sokadik konfigurációja, két új gitárossal (Rich Shaw, civilben gitártanár és Marek Šmerda, civilben Marek Šmerda), és örömmel jelentem, hogy szép, gyors, technikás szólókat játszanak – minimum tizenöt éve hallgatok Cradle-t, de ez eddig valahogy nem tűnt fel. És ha már szólók és szólógitárosok: érdemes kis időt szentelni és Rich Shaw mimikáját alaposabban tanulmányozni. Örömmel jelentem, hogy a listámon felkerült Ølve Eikemo és Thomas Rune Andersen Orre (rövidebben: Galder) mellé a dobogóra.

Lecserélődött a női vokál is. A kanadai Lindsey Schoolcraft az aktuális női énekhang, és a billentyűket is ő kezeli. Mivel a keverés és a hangosítás messze volt az ideálistól, a hölgyből nem lehetett sokat hallani, kivéve a Right Wing of the Garden Triptych dal bevezető és záró tételét. Hozza a hölgy, amit elvárunk: kellemes és pontos énekhang, különösen a szoprán tartományban. További örömhír, hogy a kettővel (?) előző énekessel (Sarah Jane Ferridge, alias Sarah Jezeben Deva) ellentétben a látvány is kellemes – valószínűleg többek között azért, mert egy Sarah-ból négy-öt Lindsey is kijön. A hölgy billentyű-játékát nem tudom megítélni:  látni nem nagyon lehetett (egy félkörbe hajtott klaviatúrán játszott), hallani meg még kevésbé.

Dani előtt a design-ról kellene szólni. Kicsi volt a színpad, kevés elem fért el, de azért lehetett volna jobban is válogatni. A színpadkép hátsó részét konkrétan egy deszka- vagy műanyag lapokból összetákolt kereszt foglalta el (ilyet már láttunk). A keresztre sikerült – ha jól láttam, kábelkötegelővel – egy középiskolai szertárból kölcsönzött csontvázat rögzíteni, világító szemüregekkel. Ez már túl volt a határon nálam, de sajnos van még tovább is: a műfüst kivezető csöveit sikerült a koponya szemüregeibe vezetni, így az onnan tört elő. Nem tudom, ki hogy van vele, én hangosan felröhögtem, amikor ezt megláttam így egyben működni…

Szóval Dani. Nem tudom, min él az az ember, civilben nyugisnak tűnt, de szerintem annyit mozgott a színpadon, mint egy testépítő a verseny előtti hetekben – nettó adrenalinbomba volt. Egyben tartotta az előadást, kommunikált a közönséggel, és nem utolsóként, végigénekelte a majd másfél órát. Ennél nagyobb pörgést én még színpadon nem nagyon láttam, mint amit az a kis ember művelt. Kicsit aggódtam a Queen of Winter, Throned után, hogy akkor itt most vége is a dalnak (szó szerint), de szerencsére egy combos ráadás következett olyan opuszokkal, mint például a Her Ghost in the Fog.

Jó sokáig tartott a Cradle of Filth bemutatója, és azt kell mondjam, megérte. A fellépés egy olyan dolog, amit nem lehet tíz percben elvégezni, azt fel kell építeni. Azt hiszem, a Cradle of Filth megmutatta, hogy ereje teljében van: bő húsz éve vannak a pályán, Dani már erősen kopaszodik, de az az erő, ami a kezdeteket jellemezte, még mindig megvan. A koncert után a szokásos pacsizás, a Ne Obliviscaris-os srácok a bejáratnál álltak, örömmel ráztak kezet mindenkivel, és nagyon boldogan fogadták a gratulációkat. Az egyikük még fotózkodott is velem, azt mondta, nagyon emlékeztetem egy ausztrál haverjára (józannak tűnt). Ezek után már csak a teljes Winterfylleth-tel “kellett” kezet rázni (kijöttek tanulmányútra), és irány haza. Kicsit süketen, de jóleső érzéssel: megérte. Szóval figyelem: Cradle of Filth és Ne Obliviscaris a Barba Negra-ban! Őket már felkészítettem: jeleztem, hogy Budapesten nagyon fognak örülni nekik!

Ezt játszotta a Ne Obliviscaris:

  1. Devour Me, Colossus (Part I): Blackholes
  2. Pyrrhic
  3. And Plague Flowers the Kaleidoscope

Ezt játszotta a Cradle of Filth:

  1. Intro 1 – Humana Inspired to Nightmare
  2. Heaven Torn Asunder
  3. Cruelty Brought The Orchids
  4. Blackest Magick in Practice
  5. Lord Abortion
  6. Right Wing of the Garden Triptych
  7. Malice Through the Looking Glass
  8. Deflowering the Maidenhead, Displeasuring the Goddess
  9. Queen of Winter, Throned
  10. Intro 2 – Walpurgis Eve
  11. Yours Immortally…
  12. Nymphetamine
  13. The Twisted Nails of Faith
  14. Her Ghost in the Fog

Ezt a cikket eddig 461 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!