2013. november 9. @ Budapest, Kék Yuk
Idén sajnos nem sok koncerten volt lehetőségem részt venni, így nagy megkönnyebbülés volt számomra egy igencsak húzós hetet követően nekiindulni fővárosunknak, hogy megtekintsem az I. Carpathian Folk Feastre hallgató eseményt a Kék Yukban. Késéssel érkező vonat, esősbe forduló időjárás, nem záródó ajtajú helyi busz, ideges sofőr, némi III. kerületi eltévedés/városnézés és egyéb kalandok után azért sikerült megérkeznem az ismerős klubba is, ahol ekkor már nagy élet volt.
A fenti okokból fakadóan a nyitó Elanor bulijának az első három dalát nagyjából lekéstem, így nem hallhattam a készülő nagylemez címadójául választott On the Way of the Swordot sem sajnos. A csapatban beugrósként Kemény Bálint (Astur, ex-Niburta) szolgáltatta az epikus billentyűtémákat, ugyanis Bálint Gábor jelenleg külföldön tanul, azonban az „ideiglenes tagcsere” ellenére is most éreztem úgy, hogy leginkább együtt van a zenekar.
A közönség még ritkás volt, de azért így sem voltak kevesen, a keménymag pedig már ekkor belejött a headbangbe! Bálint, aki gitárosként közismert, a billentyűk mögött is kitűnően szerepelt (egyébként ideiglenesen gitárral a kezében is feltűnt a koncert alatt), az egész produkció teljesen ott volt. Sokszor láttam már őket, eddig sem volt gond a kiállással, mégis, most jobbak voltak talán, mint eddig bármikor! Egyetlen problémám a hangtechnikával adódott, a magas hangok (gitáron, szintin és a károgásban egyaránt) iszonyatosan besípoltak minden egyes alkalommal, ez pedig a későbbi zenekaroknál sem változott.
Elanor setlist: 1. On the Way of the Sword; 2. In Glory We Bathe; 3. Forefathers; 4. Vercingetorix; 5. Withering Storm; 6. Tribe of the Fire; 7. Freezing Blades; 8. Chariots of Fire
Akár az Elanort, úgy az Ankhot is nyáron láttam-hallottam utoljára. Míg az első banda csak session zenészt hozott magával, addig a tataiak egy komolyabb vérfrissítésen estek át. Bár egyelőre csak vendégzenészként, de új gitáros (Lakos Ferenc) és fuvolás (Lunczer Vivien) csatlakozott a zenekarhoz, utóbbi az utolsó pillanatban, így néhány dalnál még vissza is vonult a háttérbe. A rövid felkészülési idő ellenére mindketten teljesen helytálltak, így remélhetőleg a taghiány problémája hosszú távra is megoldódott az Ankhnál. Áttérve a koncertre, a zenekar szokásához híven jól teljesített, viszont a technikai gondok itt is jelen voltak.
Ez főleg a buli elején okozott fennakadásokat, de szerencsére egyre rugalmasabb a csapat és ezeket hamar áthidalták (leszámítva a sípolást, de ezzel egész este nem lehetett mit kezdeni). Ankhék szintén bemutatkozó nagylemezükön dolgoznak, én pedig minden egyes alkalommal meglepődök régi dalaikat hallva, hiszen folyamatosan újítanak a korai matériákon. Úgy éreztem e koncerten, hogy mostanra értek be a számok igazán, a csapat megtalálta igazi önmagát és a nyári szünet meg a tagcserék ellenére is igen jól teljesítettek, szóval várom már, hogy elkészüljön korongjuk!
Ankh setlist: 1. Lezárt Szemek; 2. Fontos Dolgok; 3. Tükörterem; 4. Ankh; 5. We Are Gonna Fall; 6. The Longest Journey (Part I.); 7. Night in the Forest
Az est újdonsága számomra az első főzenekar, a bukaresti An Theos volt. Bár a csapat már több alkalommal játszott Magyarországon is, nekem eddig nem volt lehetőségem megtekinteni őket. Tavalyi kislemezük alapján igazán érdekelt, milyen is lesz élőben a banda, mert korongon ugyan jók, de azért nem ütnek akkorát. Élőben viszont nagyon odatették magukat! Gyakorlatilag román nyelvű, Korpiklaani-féle muzsikáról van szó, ami meg is mozgatta rendesen az addig szinte statikusan álló közönséget. Tánc, pogó, mindenféle csuhajkodás és még némi vonatozás (lightos circle pit) is belefért a közönség részéről.
A motivációt a zene mellett a két frontember, a mosolygós barbár Florin és a szépséges Laura aktivitása és hergelése jelentette elsősorban, de a férfiközönségre nagy hatást gyakorolt a román horda másik két csinos hölgytagja, a billentyűs Teo és a hegedűs Cosmina is. És hogy a Korpiklaanis hasonlatom, mely már az első hegedűdallam hallatán szöget ütött a fejembe, helytálló, azt a koncert végén a Journey Man eljátszása még inkább megerősítette. Persze ilyen mozgalmas buli után a csapat nem távozhatott hamar, így ráadásként még egyszer elnyomták egyik dalukat és megsúgták azt is, hogy 2014-ben vissza szeretnének térni hozzánk. Legyen úgy!
An Theos setlist: 1. Chemarea Străbunilor; 2. Bratul de Fier; 3. In Umbra de Lup; 4. Prin Viu Grai Stramosesc; 5. Semintia Daca; 6. Nedeea Lupilor; 7. Journey Man (Korpiklaani feldolgozás); ráadás: Semintia Daca (ismét)
A rendezvény szervezője, házigazdája és magyar főzenekara az Isatha volt. Nyáron jelent meg első nagylemezük (mely ingyen letölthető), így nem meglepő módon egyfajta lemezbemutató koncertet hallhattunk tőlük, ténylegesen is elhangzott minden nóta az Erdei Regékről, majdnem lemezes sorrendben. Mindezeken túl pedig még sajátos Inis Mona feldolgozásuk is belefért a setbe, ami külön örömömre szolgált, hiszen rég hallottam e nótát tőlük.
A közönségből is hasonló reakciót váltott ki, hiszen, bár addig is rendesen mulattak a hegedűs-furulyás/fuvolás-hörgős-áriázós muzsikára, azért az Eluveitie klasszikusára indult be a legnagyobb zúzda. A megszokott pogón kívül még egy-két merész vállalkozó crowdsurfölésbe is belevágott! A lemezbemutató ellenére egyébként a zenekar már következő anyagára koncentrál, de erről nem hallhattunk még dalt, hiszen a tagok egyéb elfoglaltságai (iskola, munka, egyéb projektek) jelentősen lelassítják a dalírás folyamatait. Bízom benne, hogy legközelebb pótolják ezt a „hiányosságot” is!
Isatha setlist: 1. Árulók Balladája; 2. Vándor; 3. Pogány Átok; 4. Álomösvény; 5. Suttogó Erdő; 6. A Vérvörös Ég Alatt; 7. Felkelő Nap; 8. Árnykirályság; 9. Inis Mona (Eluveitie feldolgozás); 10. Utolsó Dal
A két főzenekar után azonban nem ért véget az este, hisz a színpadon sietős átszerelésbe kezdett a magyar folk/pogány színtér egyik legfiatalabb zenekara, a jászsági Kylfingar. A srácok az északi hatású folk metal és viking metal hazai népszerűsítését tűzték zászlajukra és sikerüket mutatja, hogy rajongótáboruk gyorsan növekszik. Sajnos a két főzenekar bulija alatt/után kialakult némi csúszás, így csak éjfél elmúltával kezdhettek az északi mitológia megidézésébe a jászsági harcosok.
Ez azzal is járt, hogy a csapatnak le kellett rövidíteni a setlistjét. Sajnos a dalok végét túl elnyújtották, pedig ha ettől eltekintettek volna, még egy dal minden bizonnyal belefért volna a játékidőbe. Így lényegében öt számmal kellett beérnie a lelkes és továbbra is elég szép számú közönségnek, ebbe viszont szerencsére belefért a három EP-s dal, a decemberre várható nagylemez címadója azonban nem. A koncert sikerét mutatja, hogy a záró Út a Valhallába után a hallgatóság hosszan és kitartóan visszázta a zenekart, sajnos azonban a szoros menetrend miatt nem fért bele a ráadás. De sebaj, hisz december 14-én ismét fellépnek, és minden bizonnyal pótolnak ugyanott a Folk Xmas keretében!
Kylfingar setlist: 1. Széllel… (intró); 2. Észak Népe; 3. Kilenc Valkűr; 4. Helheim; 5. Sörtánc; 6. Út a Valhallába
Záróprodukcióként az An Theos legénységének egy részét magába tömörítő indusztriális death metalos Dark Fusiont kaptuk, ezt a zenekart azonban már jóval kevesebben várták meg. Aki maradt (ők sem voltak azért kevesen), az azonban nem bánta meg, mert a dobgéppel operáló négyesfogat ugyanolyan lelkes volt, mint az An Theos alatt – csupán a népies ruhákat váltották az ipari beütésű cuccok. A zenekar munkásságát korábban nem kísértem figyelemmel, viszont itt meggyőztek arról, hogy ez komoly vétek volt. A show csúcspontját mégsem saját nótájuk jelentette, hanem a ’90-es évek egyik diszkóslágerének, a Blue (Da Ba Dee) karcos feldolgozása! Számomra ez a dal tette fel a koronát az estére. Remélem, még sok ilyen buliban lehet részem!
FOTÓK: Red Rock Hungary
