2010. január 10. @ Budapest, Blue Hell
Az újévi koncertáradat már január 10-én kezdetét vette, mikor hazánkba látogatott az orosz folk metal alapvetés, a Temnozor. Valószínűleg sokan várva várták már ezt az estét, ám én elég ambivalens érzelmekkel döntöttem úgy, hogy megnézem a fellépést. A kettősség még most, a beszámoló írása közben is itt motoszkál a fejemben, és nem tudok szabadulni tőle.
Adva van egy nagy múltra visszatekintő, egyedi dallamvilággal rendelkező, a népi hangzásokat és a black metalt okosan vegyítő zenekar, akiknek egyetlen szépséghibájuk, hogy erősen szélsőjobboldali eszmék mellett törnek pálcát. Szerencsére ez a zenéjükre annyira nem nyomja rá a bélyegét, viszont sejthető, hogy a koncertjeik törzsközönségére sajnos igen.
A Kék Yuk-ban rendezett extrém metal eseményekhez képest elég népes közönség gyűlt össze. A nyitó Ignominious fellépése keveseket hozott lázba, sokan inkább a bárpultot támasztották, vagy a különleges black metal merch pultoknál válogattak. A kiskőrösi és gútai tagokból álló black metal csapat produkciója nekem tetszett, abszolút a rideg, északi black metal világát idézte fel.
Már a legutóbbi demójukhoz is volt szerencsém, most pedig bizonyosságot nyert, hogy élőben is elég erőteljesen tudnak teljesíteni. A térdig érő surranók és a töltényövek is beleillettek a színpadképbe. Kicsit több mozgással és lelkesedéssel lehetett volna még fokozni a koncert hangulatát, de ez így is meggyőző volt.
A másik hazai előzenekartól ódzkodtam kissé, mivel a Heldentod büszkén vállalja, hogy ők NSBM zenét játszanak. A Vorkuta-val közös split nem győzött meg különösebben, hogy az NSBM jelzőn kívül bármi egyénivel is rendelkezhetnek az átlag magyar black metal bandákhoz képest. Rövid, irredenta hangulatú intro után a zenekar bele is vágott a szélvész gyors aprításba. Zeneileg a buli felülmúlta a várakozásaimat, élőben sokkal jobban szólnak a dalok, mint az eddig kiadott anyagaikon, az énekes hangja és energikus előadásmódja pedig külön tetszett.
A saját számaikon kívül eljátszottak egy Absurd feldolgozást is, melyhez magyar szöveget is készítettek, és a „Pestistánc” címet kapta. A záró Visions of a higher existence alatt az énekes még pogózni is beugrott a közönségbe. Összességében azt kellene mondanom, hogy egész színvonalas műsort interpretált a Heldentod, de nem tudok elmenni amellett, hogy a kedves közönség ekkor már bőszen gyakorolta a náci karlengetést, illetve a zenekart is „Sieg Heil!” skandálással búcsúztatták.
A Temnozor kezdése jó ideig váratott magára. Egyszerűen fogalmazva: az oroszok oroszok maradnak, amiben benne van, hogy nem igazából beszélnek semmilyen idegen nyelven. A hangpróba eléggé elhúzódott, mivel nem nagyon tudták elmagyarázni, mi nem szól jól, és mit is szeretnének. Egy fél óra után sikerült kiszenvedni egy tűrhető hangzást, bár a legtöbb gondot okozó fuvola így sem hallatszott néha. A beállás után ismét egy szünet következett, majd kivonult a középkori tunikába öltözött pogány horda, és végre-valahára kezdetét vette a műsor.
A leghatásosabb megjelenése az énekes Petr-nek volt. Majdnem derékig érő hosszú szőke hajával, csuklyás köpenyében, övéről lelógó csontokkal egy erdei druida benyomását keltette. Az ő hangja nélkül a Temnozor sokat veszítene egyéni zenei világából.
Ennek ellenére negatívumként írható fel a számlájára, hogy az egész koncert alatt a legkisebb lelkesedést sem lehetett látni rajta, körülbelül mintha az ebédjét készítené, olyan arccal csinálta végig a műsort. A többi zenészen sokkal nagyobb odaadást lehetett felfedezni, a legaktívabb a hörgős éneket is produkáló basszer volt. A műsor okosan lett összeválogatva, a zenekar minden időszakából kaphattunk egy kis ízelítőt, valamint 3 számot a nemsokára megjelenő új lemezről is. A közönség lelkes volt ugyan, de nem nagyon tudtak nagy hangzavart csinálni, együtt énekelni a dalokat, mivel nagyjából senkinek fogalma nem volt az orosz szövegekről. Persze ez nem elvárás, de például Moonsorrow-n, Korpiklaani-n vagy akár Skyforgeren többször tapasztaltam, hogy a rajongók kívülről tudták rengeteg számnak a finn/lett/stb. nyelvű sorait. Leginkább a Watch the falcons fly alatt hallottam, hogy többen ismerik a refrént, egyébként abszolút nem volt jellemző, a „Slava, slava!” bekiabálások annál inkább! „Természetesen” metálvillázás helyett itt is a már fentebb említett karlendítés volt menő, a „Hei, Hei, Hei” helyett pedig a „Sieg Heil, Sieg Heil!”
Gyorsan véget ért a kicsit több mint egy órás műsor. Ráadásként még megkaptuk az új lemez egy gyönyörű folkos tételét.
Nem tudom ezt az estét teljesen objektív szempontból értékelni. Egyrészt hallhattam a Temnozor-t, ami nyilván egy egyedülálló dolog, főleg, hogy nem tartom valószínűnek, hogy gyakran járnának erre a jövőben. Másrészt viszont az egész rendezvény hangulata egészen mást sugárzott, mint amit kellett volna. Az egy elfogadható dolog, hogy egy zenekar kiáll egy bizonyos ideológia vagy világnézet mellett, mivel erről is szól a művészi önkifejezés.
Szerintem sokan voltak akiket pont az riasztott el a koncerttől, hogy a zenekar a paganfront-on hirdeti magát, meg általában amit az on-line médiában lehet olvasni róluk. Kérdés, hányan voltak, akik meg kizárólag emiatt mentek el aznap este?
Az elmúlt években volt pár olyan folk metal koncert (Skyforger – After Music, Tyr- Rocktogon), amelyek negyed ekkora közönségnek százszor jobb hangulatú bulit csináltak, ahol a zeneszeretet mellé nem vegyült semmiféle kollektív ideológia, egyik fél részéről sem.
