AGATHODAIMON – In Darkness

Print Friendly, PDF & Email

2013. okt 13, 11:45 :

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: www.agathodaimon.de

Kiadás éve: 2013

Stílus: Gothic / Dark

Brief Sum: Mainz (Germany) based Agathodaimon presented the band’s sixth full length studio album called „In darkness”. Musical complexity, harmonic melodies, large musical fantasiy and strong technical / musical background (with the multi lingual song texts) became a trade mark of Agathodaimon since their first album. Influence of ex-Nocte Obducta band mate Martin Wickler brought a new additional value into Agathodaimon’s music as well. If you like any metal music with a specific atmosphere, with brutal blast beats, with acoustic guitars and clean vocals, it is more than recommended to listen ’In Darkness’ – and if you like Nocte Obducta, than it’s compulsory to do that.

Mainz városa nem csak a katedrális Chagall által festett ablakairól lehet ismert: itt működik napjainkban az Agathodaimon. Ha ezt a zenekart egy mondatban kellene jellemezni, azt javasolnám: hallgass bele egy albumba öt percet, majd tippeld meg, mi lesz a folytatás. Garantálom: teljesen más, mint amit elsőre gondolsz…

A mainzi székhelyű zenekar zenéje üdítő színfolt a német szimfonikus black – death metal műfajában. Egyes, zenében erősen előítéletes megfigyelők szerint – és ezen sorok írója is ide tartozik –, a német black metal-ra általánosságban a precizitás mint erősség határozottan jellemző, ám a fantázia és a zenei komplexitás könnyen a háttérbe szorulhat. Természetesen számos ellenpéldát is ismerhetünk (Agrypnie és Nocte Obducta a teljesség igénye nélkül), és ennek a komplex és zenei széleslátókörűséggel megáldott német csoportnak az egyik legrégebbi emblematikus képviselője az Agathodaimon.

Négyévnyi hallgatás után jelent meg a zenekar legújabb, „In Darkness” című hatodik albuma, kilenc dallal felvértezve. A hallgató természetesen ne lepődjön meg, ha úgy érzi, mintha több nyelven is énekelnének: a szövegek angolul, németül és románul íródtak, és egy számon belül is simán keverve az Agathodaimon egyfajta védjegyeként ezen az albumon is megtalálhatok.

A metálzene számos kiváló és jól ismert iskolapéldája gyakorlatilag teljesen egyveretű zenét játszik évtizedek óta, és egyfajta kicsi, ám komplex szegmensben bizonyítja kiválóságát – személyes kedvencként mondjuk az Immortal-t es a Deicide-ot említeném. Ezen zenekarok érdemei vitathatatlanok, ám hosszabb akusztikus dalbetétet, billentyűzettel megbolondított átkötést vagy tiszta énekhangot esetükben ne nagyon várjunk. Ellenpéldaként az Agathodaimon a zenei sokszínűségről, a zenei eszközök komplex használatáról tesz tanúbizonyságot (iskolapélda: Cradle of Filth), úgy, hogy ez nem megy az élvezhetőség rovására.

A címadó „In Darkness” dal kezdete erősen félrevezető: az akusztikus felvezetés után billentyűkkel megtámogatott háromnegyedes zúzás tudatja velünk, hogy hogyan és miért is fogunk a sötétségben újjászületni. Talán az egyik leginkább sokszínű dal, tiszta énekhanggal, három- és négynegyedes részekkel, billentyűvel és zúzással. Hasonlók mondhatók el a komorabb és időnként zúzósabb „I’ve risen” dalról – a címet ismétlő refrén-részeket koncertzáró dalként egészen jól el tudnám képzelni, különösen a zúzdát követő dallamos szóló, majd a duplázóval erősen megtámogatott utolsó másfél perc miatt.

A fentebbi két, meglehetősen homogén egységet alkotó szám után a „Favourite sin” kezdetét hallgatva, azt hittem, összekeveredtek az mp3-számok – az akusztikus gitáros, tiszta énekhangos bevezető után úgy éreztem, hogy a 90-es években még középiskolás koromban hallgatott seattle-i grunge dalok egyike fog mindjárt kirobbanni a hangfalból. Ezzel ellentétben egy kétpólusú, kellemes, fülbemászó zene lett a „következmény” – a tiszta, javarészt angolul éneklő énekhang kiválóan ellenpontozza a részint románul éneklő hörgést (Ancien: The Cainian Chronicle, gondolom, ismerős lord Kaiaphas hasonló a megoldása).

Az „Oceans in Black” bevezetőjétől az embernek feláll a szőr a hátán – egy lassú inkvizíció ez a dal, a szokásos háromnegyedekkel és billentyűbetétekkel; talán az album egyik legsötétebb dala (és akkor a dalszövegről meg szót sem ejtettünk). A már sokszor emlegetett sokszínűség itt is megjelenik. A 4:07 utáni duplázókkal és billentyűkkel megtámogatott darálás érdekes zenei ellentéttel operál: a 240 leütés/perc tempóval dolgozó duplázó, és a hasonló ritmusban működő gitárokkal szöges ellentétet alkot a szólót adó, tisztán, lassan, mintegy éterien lebegő billentyű (lásd még: Marduk: Sulphur Souls).

Az „Adio” (nem tudom, románul hogyan írják, de ha ez francia eredeti szó lenne, akkor nem pont így) intro-ja  egy kiváló példa arra, hogy nem attól lesz a jó egy zene, ha baromira bonyolult, ezen túl egy csomó műfaji kritérium létezik – hallani fogod, hogy az akusztikus intro utáni rész alapvetően kettő darab hangból áll (a megoldásra egy magyar példa: Replika). A későbbi gyors, nyugtalanító tempójú részek (összesen az első nagyjából három perc, ismétléssel) megfelelő ellenpontozását és levezetését adja az utolsó bő kétpercnyi muzsika (a román dalszövegű rész).

A „Somewhere Somewhen”-t meghallgatva egyszerű volt az asszociáció: az első pár másodperc azonnal a „For whom the bell tolls”-ot juttatta eszembe, és szerencsére a dal hátralevő része gyorsan elmulasztotta ezt a felhangot: az album legszebb, legdallamosabb, talán legkomplexebb nótája. Az alap négynegyedes ritmusképlet (3:3:2) igen egyszerű, és szinte az egész dalban megtalálható szerkezet, ám ez inkább támaszték és nem zavaró monotónia; ha csak öt perced van ismerkedni az albummal, ezt a dalt javaslom. A szövegnek többfajta értelmezési is lehetséges; amennyiben ez a mű tényleg szerelmes dalnak íródott, úgy a kategória legdurvábbjai köze tartozik (örök és megdönthetetlenen aranyérmes: Christian Epidemic: Angyalok nyelvén).

A „Dusk and infinite shade” esetén a román nyelven beszélők vitathatatlan előnyben vannak – a címen kívül minden szöveg ezen a nyelven született. A 2:30 – 3:35 között hallható zenei megoldásról (a torzított – akusztikus váltás megoldásáról, magáról az akusztikus részről és a zúzda bevezetéséről) nekem azonnal a Nocte Obducta és az Agrypnie hasonló ötletei jutottak eszembe – ez nem is meglepő, minden bizonnyal az előbbi csapatban is működő gitáros-énekes Martin Wickler keze lesz a dologban.

A „Höllenfahrt der Selbsterkentnisse” (szabadon fordítva talán „Az önismeret pokoljárása” lenne megfelelő cím) lassú, nyugodt, beteg levezetése ennek az albumnak, szintén a Nocte Obducta-ból ismerősnek tűnő, minden bizonnyal Wickler mester keze nyomát viselő szólókkal.

Az utolsó dalként az „Adio” akusztikus verziója került fel az albumra – ekkora különbséget ritkán hallani a torzított és akusztikus dal között. Talán ez az a nóta, ahol nem is a zene, hanem a szöveg a lényeg, és méltó befejezése az „In darkness” a majd’ háromnegyed órájának, egyben ennek az irománynak is: „…holy death, take us away, on your black wings into the night, oh, holy death, take us away, goodbye…

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. In Darkness (We Shall Be Reborn)
2. I’ve Risen
3. Favourite Sin
4. Oceans Of Black
5. Adio
6. Somewhere Somewhen
7. Dusk Of An Infinite Shade (Amurg)
8. Höllenfahrt der Selbsterkenntnis
9. Adio – Acoustic Version (Bonus)


Pontszám: 9

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 234 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!