ARTANIA – Night Shall Crown Ye

Print Friendly, PDF & Email

2011. okt 16, 9:22 :

Kiadó: Hunterʼs Moon Records

Weboldal: myspace.com/vrnartania

Kiadás éve: 2011

Stílus: Symphonic Black metal

Brief Sum: Russian language and epic, grim music sound together well. Artania has presented a debut album made with great decency. Although they couldn’t live up fully to the foreshadowed expectations, it is evident from this piece of music that they are on a good path to achieving it. Anyways, original ideas are lurking in their songs. This band has a lot of opportunities before them if only they can seize them.

Az orosz Artania fiatal csapatnak mondható. Bár létzésük 2007-től számíttatott, rengeteg koncert útján csiszolódott stílusuk, míg eljutottak a Night Shall Crown Ye debütlemezig. Szinfónikus black metal mellett kötöttek ki, amit az íratlan szabályoknak megfelelően néhol feltűnő női énekkel fűszereznek. Természetesen a kötelező billentyűbetétek mellett.

Ez nem hangzik túl izgalmasan, de a koncepciózus remek borító és az orosz nyelv használata izgalmat ígér. De az első pár hallgatás utáni benyomások semmi különlegest nem hoznak. Szerencsére alapvetően gitárcentrikus a mű, a szimfonikus jelleg visszafogottan van alkalmazva. Ami elsőre is megkapó benne, az a meseszerű atmoszféra, mondhatni valami romantikus, misztikus befolyás.

Az elején felhangzó szirénaszerű intró, lehet, hogy beillik a koncepcióba, de mint zaj, kicsit félreviszi a hangulatot, valami ipari, rideg, háborús gépezetre asszociál az ember, ami a folytatással ellentétben áll. A verze lüktetése olyan, mint a Reinkaosos Dissectioné, de ez csak egy mozzanat a dalban. Ami kicsit csalódás volt, hogy a mesélős jelleg nagyon benne van az orosz nyelvben, amire erősen lehetett volna támaszkodni, de az ebben rejlő lehetőségek nem lettek kihasználva. Ha nem figyel az ember erősen, akár angol is lehet az ének.

A címadó kellemes blackes balalajkázással indul, majd a hangulati elemek után egy tempós dal bontakozik ki. Jó dallamvezetése van a verzének is, és a refrén is teljesen rendben van. A gitárriffek inkább a szelídebb érából vannak. A nóta végén a női ének is teret kap. Zeneileg sem véletlen, pont ez lett a lemez fő tétele.

A folytatás megint lendületesen indít, bár a verze visszafogottabb, utána nem szégyellnek megint odalépni neki. A dalban feltűnik még egy éneklési stílus, deathos dörmögés formájában. A dobok, mikor csak tehetik pörögnek. Itt említeném meg a dobhangzást, ami nagyon kopogósra lett véve.

A Liturgy of Black Colors akusztikus gitárral kezdődik, majd hirtelen a verzével együtt lép be  a zenekar. Azért a háttérben még fel-felbukkan az akusztikus gitár fémes csendülése, színesítve ezzel a hangzást. A következő dal hasonló recept szerint építkezik, mindössze a tempó van kicsit feljebb tolva. A vége felé a károgós és a női énekhang párhuzamosan zárja a dalt. A női hangot nem operás jellegűnek kell elképzelni, inkább a pogány/folk érában megszokott énekkel hasonlatos.

A következő tétel kezdése jó kis hótaposós black metal száguldással indul. A verzében már érezni lehet az orosz szavakat. A középrészen van egy női énekes kiállás, melynek a dallama megmarad a durvább részben is. Itt a legerősebb az orosz jelleg, így nem csoda, ha szerintem ez a legjobb nóta a lemezen.

A következő felvonás az akusztikus kezdés ellenére semmi különösebb izgalmat nem ad. Bár a közepén van egy hangulatos kiállás. De valahogyan hiányolom belőle, hogy kicsit megropogtassa az orosz nyelvet, kihangsúlyozva másságát. Nostradamus tizenharmadik jele egyszerű riffel indul, ami az első verzét is magával ragadja. Itt megint vannak olyan részek, ahol kicsit hangsúlyosabb az orosz. Középrészen a háttérben még keleties hatású gitárdallam is felbukkan.

A Hold titka zárja a művet, ami címétől elvárhatóan sejtelmes harmóniával és akusztikus gitárral kezdődik, amire a női hang mond monológot. Kicsit elhadartnak érzem ezt a részt, nem kapja meg a kellő hangsúlyt. Az ezt követő károgós betétet mintha a hölgy követné el, bár ez biztos csak pszichikai hatás. A felépülő dal megadja a lemez harmadik alappillérét. Így három lábon állva már mondhatjuk, hogy stabil, erős alkotás.:)

Kicsit többet vártam ettől a korongtól. Ha csak a borítót, az epikus jelleget és az orosz nyelvet veszem, úgy érzem, lettek volna ebben lehetőségek. A zenekartörténet alapján azt gondolom,  volt bőven idő megérlelni a dalokat, de talán a sok koncertezés és a kapcsolat a példaképekkel, mint a Ragnarok és a Rotting Christ, kicsit fősodorba vitte a csapatot. Olyan ágra erősítettek rá, ami pont az egyéni izgalmakat tüntette el. Szerencsére nem maradéktalanul, mert itt ott felbukkannak a dalokban olyan elemek, ötletek, amik a zenekar egyediségét mutatják. Ha a három alappillérként célzott dalok irányába mennének tovább a későbbiekben, akkor akár a kedvenceimmé is előléphetnének. De most ez csak egy erős, tisztességes lemez, benne a jövő reményével.

Tracklist:

1. Алхимический Сон (Демоническая Мантра) (Alchemic Dream – Demonic Mantra)
2. Ночь Оденет Тебе Свой Венец (Night Shall Crown Ye)
3. Тайны Ордена Приората Сиона (Mysteries of The Order of Priorate Zion)
4. Литургия в Чёрных Тонах (Liturgy in Black Colours)
5. Сан-Гриньол (Театр Смерти) (San-Grinyol – Theatre of Death)
6. Туманы Ведьминской Пустоши (Fogs of Witches’ Heath)
7. …За Северным Ветром (…Towards Northern Wind)
8. Тринадцатый Знак Нострадамуса (Thirteenth Sign of Nostradamus)
9. Секреты Луны (Secrets of the Moon)

Pontszám: 7

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 357 alkalommal tekintették meg.

Hasonló Bejegyzések

Megosztás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..