Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: www.total-desaster.com
Kiadás éve: 2016
Stílus: Thrash Metal
Brief Sum: No fake noise-making or beating around the bush – clear musical solutions are the building blocks of these tracks. There’s a moment in each song that you are explicitly waiting for during a second listening which does not only make you nod your head, but start some furious headbanging.
A Desaster-rel való megismerkedésem a 2005-ös Angelwhore megjelenéséhez köthető. Akkoriban már kezdett népszerűvé válni a black-thrash stílus, ami véleményem szerint napjainkban már túlkínálatot és erős középszerűséget tud felmutatni. Az Aura Noir Out To Die lemeze óta nem sok említésre méltó albummal találkoztam. De nem adom (nem adtam) fel, továbbra sem határolódom el ezen zenei irányzattól sem.
A koblenzi négyes szerencsére nem a tagcserékről híres. Amióta a Desaster nevét komolyan jegyzik, azóta csak énekes poszton volt (2001-ben) változás: Occulto a.k.a. Oliver Martin távozott, Sataniac a.k.a. Guido Wissmann érkezett. Occulto teljesítményével sem volt gondom, de Herr Wissmann számomra a non plusz ultra ebben a stílusban. Ahogy acsarkodik, üvölt, hörög – sokszor mindezt egyszerre -, hitelessé teszi abban, hogy elhiggyük, képes percek alatt lángba borítani az egész Univerzumot.
Infernal a.k.a. Markus Kuschke gyilkos riffjei elsőre hatnak, nincs alibi zajkeltés, maszatolás, egyértelmű zenei megoldásokból építkezik. Mindegyik dalban található olyan pillanat, amit újrahallgatás során már kifejezetten vár az ember, s nem csak bólogat, hanem a fejhallgatóját veszélyeztetve headbangelni kezd. Viszont, ha az olvasó azt hinné, hogy itt csak szélvész tempójú tételek vannak, akkor a monotonítás, a primitív zenei megoldások rajongóit el kell keserítsem: a friss album kifejezetten változatos dalokat és tempót szolgáltat. A The Denial szerzemény első perceiben nem szégyellnek doom-ot játszani, illetve a zárótételben Infernal – már-már Ritchie Blackmore-ként – középkori akusztikus témát penget. Ez csak két példa a rengeteg finomság között…
Az a fantasztikus a csapat hozzáállásában, hogy az agresszióból, a pokoli kisugárzásból nem vettek vissza, mégsem áldozták fel a zeneiséget a brutalitás oltárán. Sokan példát vehetnének róluk, attól hogy komolyan veszik az istenkáromlást, még nem kell megnehezíteni a hallgató (rajongó) dolgát. A hangzás bika, egyenlő arányban szólnak a hangszerek, senki sincs elnyomva. Az év albuma listámon garantáltan dobogós helyet fog elfoglalni a The Oath Of An Iron Ritual. Már ideje lenne, hogy koncerten is összefussak velük.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Intro (The Oath)
2. Proclamation in Shadows
3. End of Tyranny
4. The Cleric’s Arcanum
5. Haunting Siren
6. Damnatio Ad Bestias
7. Conquer & Contaminate
8. The Denial
9. The Oath of an Iron Ritual
10. At the Eclipse of Blades