Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.heidevolk.com
Kiadás éve: 2015
Stílus: Folk / Viking Metal
Brief Sum: The new album of the Gueldrian Dutch horde – focusing on the legends and myths of the Veluwe woodlands – reaches the band’s high standard as always. There are a few weaker points, e.g. the slower songs are concentrated in the middle of the album making them a bit forgettable between the faster ones, but there are also some interesting fresh stuff, like Lars’, the new co-vocalist’s strong voice or the melodic heavy metal-like themes and the catchy and shivering bowed strings. Overall Velua is a worthy member of Heidevolk’s discography – check it out!
2015-ben március 20-ára esett a tavaszi napéjegyenlőség, mely csillagászati esemény az ősi pogány népek és kiemelten az ősi germánok számára egy igen fontos természeti ünnep volt. Talán nem véletlen, hogy ezt az örökséget magáénak valló és fémzene formájában serényen gondozó Heidevolk e napon jelentette meg ötödik sorlemezét, a gelderlandi Veluwe-erdőség folklórkincsét és naturális szépségét középpontba állító Veluat.
Előző lemezük, a szintén koncepcionális, a germán batávok későókori történetét zászlajára tűző Batavi óta eltelt három év egy komoly változást is hozott a hattagú holland horda életében. A két bariton hangú énekessel kiálló banda egyik frontembere, az alapító Joris 2013-ban távozott, helyére pedig hosszas keresgélés után Lars került. Minthogy a Heidevolk zenéjének legfőbb esszenciája a „kétsávos” tiszta ének, nagy kérdés volt, beválik-e az új tag. A tavalyi Rockmaratonon ez még nem derült ki számomra igazán, hiszen ott a veterán Mark vitte a főszerepet és igazi duettek helyett inkább vokál+háttérvokál jellegű dolgokat hallhattunk. A Velua azonban bebizonyította, hogy Lars jó választás volt és a felnőtt a feladathoz, mire a stúdiózásra került a sor! Nemcsak hogy a bariton éneket hozza elődjéhez méltó módon, de új ízt is adott a zenéhez, méghozzá erőteljes hörgés formájában! A lemez szövegei Veluwe vidékének mondái, történelme köré épülnek fel. A nyitó Winter woede („Téli dühöngés”) például a helyi „Robin Hood”-okról mesél, de előkerül az ősi germán mondavilág, a természet szeretete és persze sok félelmetes legenda átkokkal, vérontással s a gelderlandi éjszakában felbukkanó lidércfényekkel is – mindez szokás szerint holland nyelven. Ez alól az egyetlen kivétel a koncepcióból is teljesen kilógó, így hivatalosan bónuszként szereplő, amúgy iszonyatosan fogós Vinland, mely a csapat első amerikai turnéjának állít emléket Leif Erikson, az Amerikát felfedező viking hajós történetén keresztül, méghozzá a zenekar történetében először angol nyelven!
Zeneileg erősen indul a korong, de a harmadik daltól kezdve teljesen középtempóssá válik és lényegében a következő nyolc számot ez a tempó határozza meg, ez alól a kilences tétel az egyetlen kivétel. Ez nem is lenne baj egyébként, mert a világegyetem sorsát alakító Urth norna dala vagy a természet tiszteletét romantikus módon középpontba állító De hallen van mijn vaderen („Atyáim csarnoka”) esetében teljesen érthető ez a választás, de például még a korsólengetős nótának szánt Drankgelagban („Tivornya”) is csak hujjogatós rész lóg ki a melodikus vonulatból, amit elég indokolatlannak érzek. Kevésbé érezném ezt, ha a dalok sorrendje kiegyensúlyozottabb lenne, hiszen az utolsó két tétel ismét pörgősebb, fogósabb. Így viszont túl középre összpontosulnak a lassabb dalok és a lemez közepe kissé felejthetőnek tűnik első pár hallgatásra.
Az új anyagon egyébként szokatlanul sok teret kapnak a gitárok, méghozzá nem annyira a korábbi, némileg blackes beütésű pogány metalos riffek, hanem a dallamos heavy metal témák a meghatározóak. Ez már a második Herboren in vlammen („Lángok közt újjászületett”) szólójában világossá válik, s kifejezetten dominál a De vervloekte jachtban („Az elátkozott vadászat”) és a címadó Veluaban, de ott bujkál a lemez majd’ minden dalában. Erre ráerősít, hogy a Heidevolkra korábban oly’ jellemző menetelős ritmusok aránylag hiányoznak, bár az is igaz, hogy a nyitódalt leszámítva nincsenek is igazán harcias tematikájú nóták e korongon. Így a dobtémák is inkább a heavy, mint a pagan metal stílusjegyeit mutatják, főként a cinjáték terén. Annak ellenére, hogy a zenekarnak már egy ideje nincs állandó hegedűse, a vonósok szerepe is igen nagy, az Een met de storm („Egy a viharral”) többek közt zseniális vonóstémája miatt kiemelendő, de a hátborzongató legendákat feldolgozó tételek (Het dwalende licht – „A vándorló fény”; In het diepst der nacht – „Az éjszaka mélyében”) hangulatához is sokat hozzáadnak e hangszerek. Ugyanezt a hangulatot a halált hozó kísértetasszonyok legendáját elmesélő Richting de Wievenbelterben („A Bölcs Asszonyok sírdombja felé”) egyébként az akusztikus gitár, a fütyülés és a túlvilági női vokálok teremtik meg.
A limitált kiadáson három valódi bónusz, három feldolgozás is helyet kapott, ezek azonban inkább zenei csemegék, nem pedig minden koncerten előveendő slágerek, mint a Normaal dalból Heidevolk slágerré lett Vulgaris Magistralis. A hangzás minőségére egyáltalán nem lehet panasz, a rajzolt lemezborító is illik a koncepcióhoz. A legkomolyabb kritikám az lehet, hogy a dalok sorrendjét elhibázottnak tartom, az első és utolsó gyors tételek miatt felejthető az album középső része. Emellett én személy szerint kicsit még hiányolom a „pogányosabb” hangzást is, ami szintén inkább csak a gyorsabb dalokban érezhető, de ez semmit sem von le a Velua értékéből – a hangafüves puszták hollandus hordája hozta a szokásos színvonalat! Kíváncsian várom, élőben a bécsi Paganfesten hogy fognak szólni a friss dalok!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Winter woede
2. Herboren in vlammen
3. Urth
4. De hallen van mijn vaderen
5. De vervloekte jacht
6. Het dwalende licht
7. Drankgelag
8. Velua
9. Een met de storm
10. Richting de Wievenbelter
11. In het diepst der nacht
12. Vinland