I SPIT ASHES – Inhaling Blackness – Reflecting Light

Print Friendly, PDF & Email

2012. Sze 23, 8:39 :

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: www.spitashes.de

Kiadás éve: 2012

Stílus: Melodic Death metal

Brief Sum: A worthy sequel to the debute album State of the Art. Highly recommended for the fans of 2002 In Flames and Dark Tranquility!

 

A germán metalzenei színtérről sokáig csak a Heaven Shall Burn-ben, a Neaera-ban, a Der Weg Einer Freiheit-ban, és a Suidakra-ban éreztem azt a mindent elsöprő, kreatívnak jellemezhető erőt, amely a növekvő népszerűségük ellenére nemhogy lefelé, hanem egyenest felfelé ívelt pályafutásuk kezdete óta. Az eltelt évek alatt, miközben őket hallgattam, lázasan kerestem azt az „ötödik” együttest, amely velük párhuzamosan szintén rendelkezik egy sajátos jellegű zenei elképzeléssel. Most úgy néz ki, végre megtaláltam. Az I Spit Ashes nevű csapat idei anyaga ugyan nem tett egyből lelkes rajongójukká, mégis jelentős benyomást gyakorolt rám. Éppen ezért a jövőben a figyelmem feléjük (is) fog fordulni.

Az Inhaling Blackness – Reflecting Light hallgatása során viszont felmerült egy olyan „tényező”, amellyel legutóbb az In Flames – Reroute to Remain albumnál találkoztam: a dalok túl összetettek és átgondoltak ahhoz, hogy néhány hallgatás után teljes egészében emlékezzek rájuk. Ez a szempont erősen véleményes abban a kérdésben, miszerint az a jó zene, amelyiket rengetegszer kell meghallgatni ahhoz, hogy be is fogadjuk, vagy az a jó zene, amelyikkel már a harmadik hallgatásra azonosulunk. El lehet rajta gondolkodni. Benedikt Rathsmann és csapata azonban a keverés és a műfaji megkülönböztethetőség terén rendre megcsinálta a házi feladatot, előbbiért külön dicséret jár nekik, mert a hörgés/ének és az alatta (avagy mellette) futó hangszerek külön-külön, és egyszerre is alkotnak egy egységes egészet. Szintén fontos tulajdonsága az albumnak, hogy a rajta szereplő szerzemények epikus elemeik miatt nem fordulnak át az unalmasba. Jó példa erre a Missper zongorás kísérete (amellyel kapcsolatban nem értem, hogy miért a Cracks in the Mirror bevezetőjével lett egybekeverve az N.D.X. helyett), vagy az Eclipse és a Crossing the Borderline refrénje. A One Star per Tear-t borús mivolta miatt talán külön kategóriába lehetne sorolni, míg a My Ulysses szerkezete és témája erősen In Flames – Come Clarity gyanús. Szépséghibái ellenére a pegnitz-i ötös jogosan megérdemli a bizalmat, ezt a Massacre Records-tól már megkapta, és most én is megadom nekik egy nyolcas pontszám formájában.

Dark Tranquillity és In Flames – Reroute to Remain rajongóknak kötelező!

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. N.D.X
2. Missper
3. Cracks in the Mirror
4. Eclipse
5. Crossing the Borderline
6. One Star per Tear
7. Error Concept I
8. Towards the Sun
9. My Ulysses
10. When Daylight Dies
11. Moonray Guidance

Pontszám: 8

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 548 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!