Lemezismertetők

IHSAHN – Das Seelenbrechen

Kiadó: Candlelight

Weboldal: www.ihsahn.com

Kiadás éve: 2013

Stílus: Extreme Progressive Metal

Brief Sum: This year, Vegard Sverre Tveitan, music teacher in Notodden, Norway, has presented a new album under his name. To make this review more interesting, we could say Ihsahn came out with his fifth studio album. Although the reviewer is a big fan of both Emperor and Ihsahn, this album was really disappointong. The musical complexity and variability – usual trade mark of Vegard – were completely hidden, the songs did not really form any unit, and couple of times neither philosophy nor meaning was present, except more or less independent sounds. This album – comparing to Vegard’s other works – was a real disillusion, and we need some future compensation.

A 2013-es évben Vegard Sverre Tveitan notoddeni zenetanár megjelentette ötödik saját lemezét. Ez a hír önmagában még senkit sem rázna meg; ha ellenben azt mondjuk, hogy Ihsahn újabb lemezzel jelenezett, na, annak már van hírértéke.

Tekintsük csak át röviden az úr zenei munkásságát. Mint köztudott (…köztudott? Safranke, jöjjön közelebb…), Vegard az Emperor központi alakjaként kezdte pályafutását, és a társaság legmértéktartóbb figurája volt – nem véletlen, hogy az Emperor működésének volt olyan korai szakasza, amikor a zenekarból csak Vegard volt szabadlábon, míg a többiek – így az évszázados cimbora Samoth is – kisebb-nagyobb csínyekért átmeneti szabadságvesztésüket töltötték. Az Emperor munkásságát ugye nem kell bemutatni, akinek meg nem adatott meg a csapatot élőben látni – ilyen például e sorok írója –, annak kötelező program az 2014-es német Wacken vagy brit Bloodstock.

Ezután következett egy állomásokban és eseményekben dús önálló zenei karrier szintén aktív zenész párja, Heidi Solberg Tveitan (azaz Ihriel) oldalán. Vegard tevékenyen részt vett felesége zenekarában (ez lenne a Peccatum), és közben szólókarrierbe is kezdett saját neve alatt. Az Ihsahn név alatt megjelent albumok megmutatták és kihangsúlyozták azt, amitől az Emperor kiradírozhatatlan marad nem csak a black metal, hanem a metal világából is: azt a zenei fantáziát, azt a komplexitás, amire csak egy Vegard Sverre Tveitan lehet képes. Számomra feledhetetlen az utolsó wackeni Emperor videó, ahol Vegard-ot énekelni és szólózni látjuk egyszerre, már magasan tartott (bár még mindig hathúros) gitárral, miközben már az Ihsahn zenei karaktereinek előhírnökét halljuk: tág zenei spektrum (a black metal, a nehézipari reszelés és a blues remekül megfér nemcsak hogy egy albumon, de egy dalon belül is). Ennek a folytatása az Ihsahn, itt is az Emperor zenei motorját haljuk, de érettebben, letisztultabban – nem lehet, nem igazán érdemes ezt a két entitást különválasztani. Ihsahn a hangulat megteremtésének mestere, a hatásfok minden esetben tökéletes, és az eredmény mindig magáért beszél – számomra az Ihsahn hangulatfestése az Emperorban, majd a Zyklon B-ben működő Samoth cimbora első feleségének, Andrea Haugen-nek a hangulatteremtő muzsikájához fogható (Nebelhexe, ugye megvan Andrea csodás altja?).

Namost ezen előzmények tükrében álltam neki a legújabb, ötödik, saját név alatt futó album meghallgatásának. És jött a váratlan pofáraesés.

Az első dal (Hiber) egy nagy „csali”: erős kezdés, Vegard jellegzetes énekhangjával, hangulatfestő billentyű-trillázással, de valahogy nagyon nem akart egy számmá összeállni – és ezt az erősen töredezett, lüktető szerkezet sem könnyítette meg. Picit gyanús volt, hogy az öt perces szám nagyjából a harmadiknál véget akart érni, de a coda utáni kissé pszichedélikus, inkább filmzenébe illő vonós rész gyorsan elaltatta a gyanút, hogy itt azért valami nem teljesen kerek.

Ez a filmzene-szerű vonás megmarad a második dal, a Regen kezdetére is – kellemes, könnyed akusztikus felütés, picit torzított dallamos énekhanggal, a második perc után oratórium-szerű megoldásokkal, és Vegard erős, nyers üvöltésével. Talán az album legerősebb dala, kórus- és kánonszerű megoldásokkal; ne lepődj meg, ha azt fogod hinni (különösen a szóló táján), hogy a Therion egy dala szökött át Svédországból.

A konyhasó kémiai képletét címében hordozó harmadik opusz (NaCl) kellemes, könnyed dal, semmi borongás, semmi hangulatrombolás – kellemes esti rozé, miközben az étlapon nehéz vörösbort ígértek. Izgalmas dallamok, kicsit már-már monoton hangulattal (jaj de örülnék, ha én ilyet tudnék írni), egyszer-egyszer a Pink Floyd rémlett fel előttem. Fel-felsejlik, hogy miért is tartjuk Vegard-ot a mai metálzene egyik kulcsfigurájának, de a mesternek csak az árnyéka látszik.

A negyedik dal, a Pulse első ütemeinél azt hittem, hogy valami gond van és rossz albumot hallgatok, vagy csak egy régi Commodore-os játék randomszám-generátor által írott dallama szólalt meg. Kellemes hangulat, erősen repetitív zene, azaz semmi olyan, amit Ihsahn-tól megszokhattunk. És ettől lesz Vegard az, aki – ha kell, teljesen más irányba képes elindulni, mint amerre eddig haladt, és simán képes a teljesen beteg, neuraszténiás black metaltól némileg zegzugos úton egy enyhén Genesis-es felhangokkal bíró melódiáig eljutni.

A nagy bajok az ötödik dalnál kezdődnek. Először nem is értettem, hogy a Tacit 2 miért előzi meg a Tacit-ot (a számcímen nem csodálkoztam, gondolom, Vegard is olvas ókori szerzőket). Hogyan is írjam le az élményt…ugye voltál már koncerten? Itt a legutolsó szám végén, a színpadon található bácsik (és ritkábban nénik) a „kottától” némileg függetlenítik a szám legvégét, azaz mindenki többé-kevésbé kaotikusan azt játszik, amit éppen tud vagy sikerül (a véralkohol-szint erősen belejátszik az eredménybe), és egy pár percnyi katatón hangmassza lesz a végkifejlet.  Na ez a Tacit 2. A sors további beteges iróniája, hogy a szervezettség legcsekélyebb látszata a dal utolsó nagyjából fél percére korlátozódik…

A fentebbi bekezdés a Tacit című dal elejére is illik, annyi megszorítással, hogy a ritmus erősebben jelenik meg a dalban – a monoton és repetitív kezdet után erőteljes javulással állunk szemben (van is honnan, tegyük hozzá), bár ez a mű egy koncertes dalbefejezés, egy filmzene és egy rézfúvósokkal operáló bluesos (?) stílusú munka folyamatosan változó arányú elegyének tekinthető.

A melankolikusan induló Rec ismét bizakodásra adott okot: kicsit aggódtam, mert valahogy nem akart elkezdődni, de nagyjából másfél perc után már kezdett struktúrát ölteni. Vegyük észre, hogy ez egy két és fél perces dal esetén picit aránytalannak tűnik, és hát Vegard kolléga ugye nem most kezdte az ipart…

A következő M első hangja 15 másodperc környékén szólal meg, az első percben pedig akár egy „Zs” kategóriás horrorfilm aláfestő zenéje is lehetne. Ami viszont a második perc után megszólal, az a csoda, erre érdemes volt ennyit várni. A hetvenes évek rock-ja, egy csodálatos szólóval, tiszta harmóniákkal, hápogóval és enyhe torzítással – igen, ez Ihsahn, ezen érezni a Mester keze nyomát. Az előző három dalt meg tudjuk be valamilyen adminisztrációs hibának.

A Su Ater-t hallgatva nekem valahogy megint a Nebelhexe világa jutott eszembe – szinte látod magad előtt a sarki fény alatt sámánok zenéjére táncolók csoportját. És ehhez képest jött a fordulat: az ének egy rövid szakaszon ezzel annyira szöges ellentétben van (legalábbis az első egyharmadban), hogy teljesen megdöbbentett. Kicsit érthetetlen, mert utána a hangulati kép visszaáll, mintha mi sem történt volna, de ez már nem az az érzés, ami volt, a dal lendülete végleg megtört.

A See az előző dal folytatásának és a Tacit 2 / Tacit egyfajta kombinációjának tekinthető – bizonyos mennyiségű LSD hatására biztosan élvezhető, de engem kifejezetten idegesített, és ezt soha nem gondoltam volna Vegard semelyik munkájáról.

Összegzésként annyit lehet elmondani, hogy nem ezt vártam. Valahogy a sok hangjegy és enyhe káosz alól nem igazán látszottak ki Ihsahn zenéjének karakterei, és minimum három dal szerintem merő tévedésből került fel az albumra. Számomra egyik sem akart egy emészthető egésszé összeállni, és ez különösen azért volt kiábrándító, mert emberi adottságai és zenészi képességei miatt igencsak sokra tartom alkotójukat. Csalódtam, és kárpótlást kérek.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Hiber
2. Regen
3. NaCl
4. Pulse
5. Tacit 2
6. Tacit
7. Rec
8. M
9. Sub Ater
10. See


Pontszám: 5

Kapcsolódó cikkek

IHSAHN – Arktis.

Cryonus

Hot News: Ihsahn – Album Streaming In Its Entirety Via AOL Music!

KMZ

Hot News: Ihsahn – New Track Stream Available Via Guitar World

KMZ

IHSAHN – After

Black_wizard

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek