Kiadó: Rocktopia
Weboldal: www.infaithofficial.com
Kiadás éve: 2014
Stílus: Hard Rock
Brief Sum: In Faith, a trio of quite well-known figures in the British music scene, is the modern revival of classic rock. Strong song composition, great melodies and vocal harmonies – all that any melodic rock fan can really ask for. An absolutely remarkable, well-crafted debut.
Na, az In Faith debütáló albumának már az egyszeri meghallgatása rögtön jobb kedvre derített a Moonland lehangoló szürkesége után! Oké, aláírom, hogy ez a brit trió se talált ki semmi újat, viszont a saját műfaji keretei között igazán pofás, remek dalokkal örvendeztetett meg. A különbséget talán úgy tudnám a legérzékletesebben szemléltetni a Frontiers kiadó aktuális projektjének sorozatgyártott jellegéhez képest, mintha egy házias ételeket kínáló minőségi vendéglőt mérnék össze egy nagyüzemi konyhát vivő gyorsétterem franchise-zal.
Ám ennyi elég is lesz az efféle hasonlítgatásból; lássuk, mit főztek ki szigetországi barátaink. Tavaly, mintegy étvágygerjesztőként, megkaptuk tőlük a Church Of Rock N’Rollt, amely a Firefest fesztivál hivatalos indulója lett. Fogós, ugyanakkor abszolút gitárközpontú szám – tehát nem pusztán rock, de valóban hard is – és mint ilyen prímán betöltötte a funkcióját. Az albumról is kár lett volna lehagyni, a tényleges húzónóták mellett mégis szinte bocsánatkérően húzódik meg. Ennyit a színvonalról…
És hogy kiknek köszönhető a nem várt kellemes meglepetés? Nos, Tony Marshall gitáros és Pete Newdeck dobos nem éppen új arc a szakmában. Előbbi a Contagious és a Vaughn, utóbbi az Eden’s Curse és a Tainted Nation tagjaként szerzett nevet magának. Az énekes-basszer Pete Godfrey múltja meglehetősen homályos, de az biztos, hogy ő sem kezdő. (Az anyaghoz mellékelt infólap is csak annyit árul el, hogy korábban inkább dalszerzőként volt aktív.) A gondos produceri munka és keverés szintén a Marshall-Newdeck kettőshöz fűződik, az utómunkálatok során pedig Harry Hess is közreműködött. Ez olyan szempontból is érdekes adalék, hogy maga a muzsika sem áll olyan nagyon távol a Harem Scaremétől. Gondolok itt az első két lemezükre. Főleg az AOR-ba hajló Does It Feel Like Love-val mozog ezen a vonalon az In Faith.
Igazából azonban nincs egy adott banda, amelynek hatása a korong egészére nézve mérvadó lenne. Godfrey hangjában felfedezhető ugyan egy kis Joe Elliottos árnyalat (a már említett Church Of Rock N’Rollnak vagy az Addictednek tagadhatatlanul Def Leppard jellegű húzása van), de ahogy minden szám más és más, úgy ő is roppant változatosan énekel. Az All Or Nothing és az In Flames alatt egyenesen James Christian bújik ki a torkából, sőt ez a két darab az ő keze alól is kikerülhetett volna – akár az utóbbi House Of Lords anyagok valamelyikére, akár szólónótaként. Lehetne tovább példálózni a patinás / kultikus nevekkel a Y&T-től az Autographon át a Tyketto-ig (a lírai Where I Wanna Be gitárszólóját Brooke St. James nyomja), de a lényeg az, hogy a klasszikus tengerentúli stílusjegyek a meghatározóak.
Meg persze a sokszínűség, ha az eddigiekből nem derült volna ki. A finom balladák, a jó értelemben véve slágeres aréna-rock és a súlyosabb témák egyaránt jól állnak a csapatnak. Ha már itt tartunk, az akusztikus Leave Me Now pihentető három perce után a záró Bitter End, a kora 80-as évek amerikai metaljának (Q5, Icon és társaik) szellemében akkorát robban, hogy elsőre alig akartam hinni a fülemnek.
A rock tengerén tényleg beindult a viharjelzés!..
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Radio
2. Does It Feel Like Love
3. Church Of Rock N’Roll
4. Where I Wanna Be
5. Addicted
6. If That’s What Love Means
7. All Or Nothing
8. In Flames
9. A Million Ways
10. Leave Me Now
11. Bitter End
