Kiadó: Century Media Records
Weboldal: http://moonsorrow.com
Kiadás éve: 2016
Stílus: Folk / Pagan / Black Metal
Brief Sum: Epic, catchy, folkish, shamanistic, blackish, probably their greatest material so far – just a few tags to describe the latest album of Finland’s Moonsorrow, entitled Jumalten Aika aka “Age of the Gods”. There is no need to say more – check it out and feel the atmosphere of the archaic North!
Ha nem számítjuk a Moonsorrow tavalyelőtti válogatásgyűjteményét, az epikus pogány és folk black metal vonal finn zászlóhordozói legutóbb 5 éve jelentkeztek stúdióanyaggal, az emelkedetten sztorimesélős Varjoina kuljemme kuolleiden maassaval, melyen a címmel ellentétben a dalok hosszát visszafogták, visszatérve korai stílusukhoz e téren. Ez abszolút pozitív volt számomra, hiszen bár zseniálisak a fél óra körüli kompozícióik is, ritkán van lehetőség arra, hogy az ember egy-egy dalt ennyi ideig hallgasson és igazán kiélvezhessen. Így örültem a 15 perc körüli tételeknek, viszont a Varjoina… hömpölygős hangulata nem fogott meg igazán, mindig is jobban kedveltem az ősi világot népzenével felidéző dalaikat.
A Sorvali-testvérek által vezetett északi horda idén új nagylemezzel tért vissza, melyen e két, számomra szimpatikus vonulatot ötvözte. Az „istenek kora”, azaz Jumalten Aika megőrizte az előző anyag epikusságát, de sokkal több folkos elemet kapott. Persze nem kell megrettenni, nem táncolós-humppázós dallamokról van szó (ilyesfajta vágyait Henri mester a Finntrollban éli ki), hanem ősi, a pogány és rituális folk zenekarokra jellemző hangulatokról. Mindehhez pedig zseniálisan társul a Varjoinaénál nyersebb, blackesebb, de ahhoz hasonlóan töményebb metalzene, ezek együtt pedig tökéletes atmoszférát teremtenek a sötét mitológiai történetekhez, melyek tényleg az archaikus északi istenek világába repítenek minket.
Csupán öt dalról van szó, ebből három 16 perc körüli, egy 13 és egy 7 perces, egyik sem túl hosszú, vagy unalmasan elnyújtott, minden arányosan került beléjük (bár ezt egyébként a korábbi, félóra közeli dalaikra is el lehet mondani; elég jól bánnak az északiak a dalszerkezetekkel). A gitártémák harapósak, blackesek, de mégsem garázshangzásúak, a népi kiállások nagyszerűek, sámánisztikus beütésűek, a billentyűk pedig kellően emelkedett és elszállós légkört biztosítanak. Bár alapvetően nem vagyok a hosszú számok híve, érdekes módon e lemezen legkevésbé a legrövidebb Suden Tunti jön be – nem rossz tétel, de ha csak azt az egyet hallgatom meg, nem igazán fog meg. Szerintem tipikusan az a nóta, ami csak lemezen, az előtte lévő és az utána következő tétellel együtt működik jól. Cserébe a Ruttolehto incl. Päivättömän Päivän Kansa hatalmas kedvencemmé vált, egyszerűen minden benne van, ami zseniális a Moonsorrow-ban és valahol a Jumalten Aika esszenciáját adja.
Feleslegesnek érzem tovább szaporítani a szót, hallgassa meg mindenki és döntse el maga, egyetért-e velem vagy sem, de szerintem megérte 5 évet várni és egy igazi pogány metal mesterművet kaptunk, mely a finn csapat eddigi egyik legerősebb, ha nem a legerősebb anyaga is egyben!
Az egyetlen negatívum az egészben pusztán annyi, hogy a tavaszi, Korpiklaanival közös lemezbemutató turnéjuk után annak őszi folytatása sem ér el Magyarországra, pedig már igencsak ideje lenne visszatérniük, hisz elég régen volt az a 2011-es Paganfest…
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Jumalten aika
2. Ruttolehto incl. Päivättömän päivän kansa
3. Suden tunti
4. Mimisbrunn
5. Ihmisen aika (Kumarrus pimeyteen)