Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.paradiselost.co.uk
Kiadás éve: 2015
Stílus: Doom
Brief Sum: I have to say, it wasn’t on the first listening that I became fond of this record. I needed time to grasp it and realize that these guys actually write pretty good songs. Although sometimes I wondered whether I could have made out that it was Paradise Lost in the speakers if I hadn’t known it was them? I’m not sure if I could have known it every second of the album. Even if the material doesn’t reach up to their previous works, it still gave me some new favorites, and with it became the most powerful moment of the resurrection of Paradise Lost.
Az angol Paradise Lost szerintem nem igényel különösebb bemutatást. Azt hiszem, megjárták a zenészlét minden stációját. Megvolt az egyedi stílusuk, ami az idők folyamán kisebb, de sokszor nagyobb változásokon ment át, de mindig felismerhető maradt. Voltak underground sikerek, volt mainstream áttörés, volt zenei eltévelyedés és valami hazatalálás-szerű. Az minden esetre érdemük, hogy hoztak új dolgokat a doom/death/gothic háromságra, jelentős hatással voltak rá. Egy kis öntörvényűség volt rájuk jellemző, hiszen sosem lovagoltak új zseniális ötleteiken, inkább tovább léptek, és ez az állandó lázadás vezethetett olyan területekre, ahová már nem minden metal rajongó követte őket.
A Draconian Times után vesztettem el érdeklődésem a zenekar iránt. Éreztem már akkor is, hogy az a lemez a Paradise Lost “Fekete albuma” (gondolok itt a Metallica-ra). Persze próbálkoztam az azt követő lemezekkel, amiknek voltak jó pillanatai, de ifjonti fejjel nem voltam képes akkora kompromisszumra, hogy elfogadjam az új irányt. Valami lehetett a levegőben, mert akkoriban másik nagy kedvencem, a Tiamat is valami hasonló sorsot futott be a Wildhoney vagy a Moonspell az Irreligious után.
Néha beleszaladtam Paradise Lost lemezekbe, de különösebben nem fogtak meg, míg meg nem hallottam a Faith Divides Us, majd az azt követő Tragic Idol albumokat. Sok más csapathoz hasonlóan (Moonspell) ők is elkezdtek visszakanyarodni a gyökereikhez. Újra kezdett tetszeni a zenéjük, bár régi dicsőségükhöz fel nem értek, de legalább meghallgathatóak lettek a dalaik.
Ez a lemez, a The Plague Within, bombasztikusan kezdődik, a legerősebb dallal. Aztán hallgatás közben észreveszem, hogy ez már nem is Paradise Lost, hanem a Type O Negative! Ez a hasonlóság többször előjön a következő majd egy óra folyamán, nem is kell soká várni rá, az An Eternity of Lies is tartalmaz elemeket. De persze nem csak ők kerülnek elő, hanem néha az Amorphis is. Visszatérve az utóbb említett dalra, kellett pár hallgatás, hogy a lebegős részek ne idegesítsenek. Ennek kistestvére a Sacrifice the Flame, itt a tiszta ének rész már kisebb mértékben zavaró.
Vannak hagyományosabb megközelítésű dalaik, mint a Terminál, vagy a Punishment Through Time. Nincsenek túlvariálva, egyszerűségükben gyönyörködtetnek.
Nagy kedvencem a Beneath Broken Earth, zseniális riffel kezdődik, az erre épülő ének szorosan illeszkedik hozzá. Ezer dolgot lehetne írni a dalról, de minden szó csak közhely lenne, egyszerűen hallani kell!
A Victim of the Past elég különös dal, sok minden benne van, szép dallammal kezdődik, ami lebegősen visszatér. Lényegében ez dallam a nóta lelke.
A Flesh from Bone mellett nem mehetek el szó nélkül, meglepetésszerűen felbukkan benne egy feszes, gyors rész. Így a lemez vége felé meglehetősen hatásos, rég lehetett hallani ilyen kalapálást tőlük.
A Cry Out egy lazább dal, a középrészen darkos énekkel, míg a Return of the Sun vérbeli Paradise Lost dal, így az album végére jó kis lezárás.
Megvallom nem első hallgatásra kötöttem barátságot a lemezzel. Kellett neki idő, hogy befogadjam és rájöjjek, jó kis dalokat írtak a srácok. Ugyanakkor néha elgondolkoztam hallgatása közben, hogy ha nem tudnám, vajon sikerülne kitalálnom, hogy Paradise Lost szól? Nem vagyok benne biztos, hogy a tételek minden pillanatában meg tudnám mondani. Ha az album nem is üti a korai dalokat, azért pár új kedvencet adott nekem, és ezzel elérte, hogy a Paradise Lost feltámadásának eddigi legerősebb momentuma legyen.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. No Hope In Sight
2. Terminal
3. An Eternity Of Lies
4. Punishment Through Time
5. Beneath Broken Earth
6. Sacrifice The Flame
7. Victim Of The Past
8. Flesh From Bone
9. Cry Out
10. Return To The Sun