Kiadó: Throatruiner Records
Weboldal: www.protestantmilwaukee.com
Kiadás éve: 2014
Stílus: Punk / Hardcore / Black Metal
Brief Sum: Protestant renewed, was bold enough to change and returned with a dark, sinister album.
Az amerikai Protestant neve sok d-beat, neocrust fanatikusnak ismerős lehet, hiszen a zenekar 10 éves fennállása alatt számos jó splitet, EP-t és nagylemezt jelentettek meg. A tág értelemben vett hardcore/punk színtér oszlopos tagjaiként többek között letették az asztalra a zseniális The Hate, The Hollow lemezt, majd 2011-ben a Stalemate-et, ami az egyik legmeghatározóbb korong véleményem szerint ebben a stílusban. Mint egy hasonszőrű zenekarnál ez lenni szokott, van egy rakás kislemezük is, egytől egyig kiváló dalokkal. Korábban a zenekar mondhatjuk úgy egy teljesen más irányvonalon mozgott közel egy évtizeden keresztül, most viszont ez a négy öreg punk gyerek úgy döntött felülírja az eddigi hangzást, hangszerkezelést, és csinálnak valami teljesen mást. Ami tulajdonképpen valahol ugyanazt a mocskos megszólalást és hangulatot prezentálja mint a korai dolgaik, csak itt valahogy sokkal metálosabb hozzáállásban.
Az In Thy Name ha nagyon sablonosan és talán kicsit felszínesen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy gyakorlatilag egy black metal lemez. Ugyan nem vegytiszta, és azt sem tudom mennyire számít trúnak, viszont hátborzongatóan sötét és súlyos. Többször igazi old school black témákat hallhatunk, melyek váltakoznak a néhol sludgeos, doomos lassulásokkal és punkos dobtémákkal. Nagyon jó kis egyveleg ez, ennek ellenére mégis egységes és jól kiagyalt témák kavalkádját hallhatjuk. Úgy gondolom emiatt az éles váltás miatt néhány régi fan biztosan elkezdni majd köpködni őket, de ez ilyenkor egy természetes folyamat. Ettől függetlenül a banda hallhatóan fejlődött, sokkal érettebb és összeszedettebb a zene. A pusztító régisulis norvég black témákért külön piros pont jár az arcoknak, abszolút nem ezt a manapság hipszterblackmetalnak titulált divatirányt nyomják. A szélvészgyors, nem egyszer a Darkthrone témáira hajazó zenei ötletek mellett gyakori a hangulatfokozás és a belassulás, ami megfelelő átvezetőket biztosít a soron következő őrlés előtt. Több tételnél is kiemelkedő dallamos gitárokat hallhatunk, mint ahogyan a Forfeit című szerzemény esetében is. Van egy régi típusú, punkosabb matéria is a lemezen, mely a Carrion címet viseli. Kiváló, hogy kicsit megidézze a régi időket is. Kiemelkedő még a záró Delusion is, melyben a gitártéma egyszerűen zseniális, mellette pedig a dobos nagyon szép blasteket üt.
Mindenképp megemlíteném a lemezen végighaladó baromi változatos énektémákat, hangokat. Az alap károgás mellett van itt neocrustos üvöltözés, dübörgő mély hörgés és torokrepesztő kiabálás is. Az énekhangok ezt a fajta sötét zenét annyira koszossá és ,,szemétté” teszik, hogy már csak emiatt is megérdemelnének egy hátba veregetést a fiúk, de úgy ahogy van ez egy szépen kitalált és kidolgozott album, ami nagyon sok extrém zene fanatikusnál betalálhat, stílusirányzatoktól függetlenül. Aki egy koszos, fekete hangulatú cuccra vágyik így a hideg novemberi napokra az ki ne hagyja!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Vengeance
2. Carrion
3. Never Forget
4. Vultures
5. Blood
6. In Thy Name (Hell’s Insanity)
7. Forfeit
8. Delusion
