SARKOM – Bestial Supremacy (Reissue)

Print Friendly, PDF & Email

2014. máj 16, 12:27 :

Sarkom - Bestial Supremacy - cover 2400x2400px JPGKiadó: Dark Essence Records

Weboldal: www.sarkomsect.com

Kiadás éve: 2013

Stílus: Black Metal

Brief Sum: Their second Bestial Supremacy album was unfortunately a step back: characterised by the weaknesses of the first one, with less musical ideas and more monotony.

 

 

Az első hangok felcsendülése után az első dolog, ami beugrott, az Unleashed neve volt – kísértetiesen erre a zenekarra emlékeztettet az Inferior Bleeding kezdése, és mint azt meg sokszor látni fogjuk, ez a hasonlat sem volt hosszú életű; egészen a fél perc táján kezdődő szólóig tartott. Lassú, monoton háromnegyedes menetelés, sok-sok disszonanciával, később lassú, szintúgy diszharmonikus kiállásokkal és torzított énekhanggal. Viszonylag egyveretű dalszerkezet, kellemes bemelegítés, de nem az a dal, amiért embert ölnék.

A következő I Call Your Name sem hozott semmi égbekiáltó meglepetést: ami mindenképpen kellemes meglepetés volt, az a lábdob hangja: volt mögötte tér, nem volt testetlen. Talán nem lényegtelen a négy és fél percnél megszólaló kiállás: már felsejlenek mögötte a későbbi Doomsday Elite megoldásai.

Ezek azok a megoldások, amik visszaköszönnek a Bestial Supremacy esetén is: agresszív, állatias jellegű kezdés, ami szinte tankként tarolja le a hallóidegeket, majd nagyjából a harmincadik másodperctől megjelennek azok a részek, amiket dallamos, magas hangokkal játszott kiállások jellemeznek. Nem annyira dallamosak, mint a későbbi album megoldásai, de vitathatatlanul jellemzői a zenekarnak. E sorok írójának az a szörnyű gyanúja támadt, hogy egy rendes keverés is sokat segítene az albumon. Például a Bestial Supremacy meglehetősen szokatlan disszonáns kiállása (a harmadik perc legelején) erősen összemosódik a többi szólammal, sokadik hallgatásnál is figyelni kell, ha az ember szét akarja fésülni a szólamokat.

Az Infected szinte megbonthatatlan egységet képez az előző Bestial Supremacy-vel, és talán nem is kellett volna ezt az egységet megbolygatni és két számra szétszedni. Ennyi és ilyen ötletekből egy remek, kicsit összetett dal simán kijön, de nem lesz elég kettőnek.

Parallel to a Wall of Fire kezdetén felhangzó tremolo picking-es hatvannegyedei már mutatják, hogy a fiúknak azért vannak ötleteik: a gyors gitárjáték és a lassú dallamvezetés izgalmas feszültséget kelt, és hasonló megoldások megjelennek a későbbiekben is; ez talán az egyik olyan jellemző, amit a Sarkom tipikus ismertetőjegyének mondhatnék. Ez az albumon az első dal, ahol a hagyományos hangszerelésen túl a torzítatlan gitár is megjelenik.

Symbolic Revulsion is hasonló agresszív kezdéssel nyit, mint az előző dal – albumkezdésnek, vagy méginkább koncertkezdő dalnak kiváló; sajnos azonban a bíztató kezdet után zeneileg kicsit ellaposodik, bár az is tény, kiválóan lehet zúzni az első két percre. Az utolsó két perc folyamatosan ismétel egy, nagyjából a másfeledik percnél hallható és bonyolultnak nem igazán nevezhető riff-et minden különösebb koncepció nélkül: fölösleges.

Az Artificial kezdetével ugyanaz volt e sorok írójának a gondja, mint az előző szám végével: biztató kezdet, de egy jól kifejtett és kifejezett zenei ötlet helyett teljesen céltalanul hallhatjuk ugyanazt a riff-et majdnem másfél percen keresztül. Az utána következő lassú, sejtelmes és ének helyett beszéddel aláfestett résszel együtt remek megoldás lenne – nem bő két percben, hanem töredék ennyi idő alatt. Sajnos ez a dal eléggé visszafogott sikert aratott: két biztatónak induló, ám sajnálatosan az unalomig ismételt rész alkotja az egész tételt.

Revival of Torment felüdülés volt az előző dalhoz képest: lassan, apró változtatásokkal vezeti elő a nyitó riff-et. A lassú refrén kicsit erőltetett megoldásnak tűnhet elsőre, de sokadik hallgatásra a helyére kerül, és szervesen illeszkedik a számhoz. Ennek a dalnak a befejezésével is ugyanaz volt a probléma, mint az előző esetben: unalomig ismételt, még csak különösebben nem is fantáziadús riff, és mégegyszer, és mégegyszer, és mégegyszer, és mégegyszer…

Crushing the Retrospective Dominions lüktető kezdése, és a hozzá tartozó szóló egészen egyedi nyitás – itt már erősen reménykedtem, hogy hátha, hátha nem fog monotóniába veszni legalább ez a szám. A nyitány utáni szóló (nagyjából másfél percnél) végre új elemet vitt az utóbb kissé egyhangú dalokba. Rövid, jól összerakott szám, bár még mindig nagyon-nagyon sok ismétléssel.

Finalizing Sovereignty első riffjei szintén igencsak ígéretes kezdetnek mondhatók; igen érdekes kórus-megoldások hallatszanak egy és másfél perc között. Nagy kár, hogy ilyenek az előző kilenc dalban csak szórványosan voltak hallhatók. Jól megszerkesztettek, látszik, hogy azért a fiúk tudnak, ha nagyon akarnak.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Inferior Bleeding
2. I Call Your Name
3. Bestial Supremacy
4. Infected
5. Parallel to a Wall of Fire
6. Symbolic Revulsion
7. Artificial
8. Revival of Torment
9. Crushing the Retrospective Dominions
10. Finalizing Sovereignty


Pontszám: 4

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 153 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!