Kiadó: Mask of the Slave
Weboldal: svart1.altervista.org
Kiadás éve: 2014
Stílus: Dark Ambient / Ritual / Power-Electonics
Brief Sum: Ancient and modern world collide in this peculiar universe, brought to life by Svart1. Dark, rhythmic sounds built on each other, complimented by vocals so characteristic to humans – all these combined create quite the harmony.
A változatosság egyik fő zászlóvivője az ambient műfaj. A sötét, disztópikus világok és füleinknek megtévesztően tálalt egyéb témák audiovizuális leképzésére az egyik legkifejezőbb műfaj a dark ambient, különböző stílusaival, melyek akár önálló műfajokként is megállnák a helyüket. A legnépszerűbbek a landscape (minden, ami az emberen kívül helyezkedik – az ember szemszögéből -, leginkább tájleíró lehetne) és okkult/rituális megközelítések, de ezek említése még nem kimerítő, hiszen egymásra is hatással vannak, így születnek más stílusok és megközelítések is. Hogy különlegessége miben rejlik, nehéz megmondani. Azok közé a zenei kifejeződések közé tartozik, melynek már a befogadása is szélsőséges: valaki vagy szereti és élvezi, vagy kifejezetten utálja, nincs rá hatással. Persze ez nem baj, csak azt akartam jelezni, hogy az embert könnyen kimozdítja a hétköznapokból különleges atmoszférájával, és egyedi hangulatával – kevesen szeretnek ugyanis hátat fordítani egy kicsit a megszokott dolgoknak, és levadászni valami újat, hiszen sokkal kényelmesebb mindenféle erőfeszítés nélkül ugyanazzal foglalkozni. Nos, aki rutinszerűen „kínozza” magát eme elmekórtani zenével, tudja, hogy akármennyire felkészültnek képzeli magát, a műfaj kötetlenségéből eredően mindig érhetik és érik is meglepetések.
Az Ardat Lili az előző, Satanische Helden lemez folytatásaként jött létre. Azt nem tudom, hogy a korábbi anyag esetében mik voltak az irányadó koncepciók, de itt könnyen rá lehet jönni.
Először is az album két pilléren nyugszik. Az egyik a „tribal” avagy törzsi hatású elemek. Könnyen behatárolható és nagyon korlátolt stílus a szigorúan meditatív jelleg által. A transzállapot zenei formákban történő bemutatása (vagy annak elérése) miatt a monotonitás, önismétlés alapkőként van jelen, avatatlan füleknek nem ezzel kellene kezdeni az ismerkedést. Ez hamar feltűnik és az ember első gondolata arra irányul, hogy ez iszonyúan primitív. Primitív, az biztos, de ez nem jelent feltétlenül igénytelenséget.
A másik pillér az elektronika: a noise részek hozzák a megszokott formulát – industrial, power-electronix ugyan közvetlenül nem került a dalokba, de hatása és sejtetése egyértelmű.
A vokál nagymértékű háttérbe szorítása nem tett jót a lemeznek, hiszen rögtön a nyitó tételnél elképesztően kreatívan mutatkozik meg. Erőlködésektől nem mentes levegővétel ritmikus ismételgetése, nyögésekkel, természetesen torzítva. Ezek a részek bevált formulák, jól illeszkednek az album hangulatához. Leginkább a Satanismo Calibro 9-hoz lehetne hasonlítani, de sokkal finomabb módon. Ezen kívül az etalonnak számító Arktau Eos által használt motívumok is megjelennek az üvegszerű hangzást produkáló ütőhangszerekben is.
A lemez sarkalatos pontjának számít az orientális arab motívumok szerepeltetése. A müezzin óbégatása furcsa módon hat ilyen közegben, egy idő után elegük is lesz belőle rendesen. Viszont a zárótételben a torzított fúvóshangszer (duduk?) által kísért autentikus ének felteszi a pontot az i-re, megmentve a vokálok sokszor unalmas blokkját.
Mindent összevetve érdekes koncepcióval van dolgunk, melyet érdemes megfülelni. A modern elektronika találkozása az archaikus és sámánisztikus világgal igazi csemegének számít, és az Ardat Lili boncolgatása közben úgy érezzük, hogy nincs is olyan nagy szakadék e két világ között.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Abu Fihama
2. Al-Gaylani
3. Uncodified-Svart1 Nergal
4. Ardat Lili
5. Ardatu
6. Ashakku Marsu
7. Lamashtu
8. Lcb-Svart1 Clisma Bissau
9. Milcom
10. Mujina
11. Tsidmz-Svart1 Alu
12. Utukku
13. Oni
