Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.symphonyx.com
Kiadás éve: 2015
Stílus: Progressive / Power Metal
Brief Sum: The ninth Symphony X album demonstrates all the classic trademarks of the quintet: choral arrangements, Baroque-influenced guitar and keyboard solos and rich orchestration. However, Underworld definitely has a character of its own and doesn’t only showcase the instrumental virtuosity of the band but, as axe wizard Michael Romeo himself states, “flows song to song and becomes a total listening experience.”
Az Underworld a New Jersey-ből származó Symphony X kilencedik stúdiólemeze. Egy zenekar két évtizedes működése alatt ilyen termés nyugodtan minősíthető ideálisnak, és jóllehet 2002 óta rendszerint négy-öt év telik el két albumuk megjelenése között, legalább minden egyes alkalommal elmondható, hogy nem volt hiábavaló a várakozás. Bárcsak minden zenekar hozzájuk hasonlóan a minőséget részesítené előnyben a mennyiségi szemlélet helyett! Igazán példaértékű hozzáállás és munkamódszer (egyébként az élet bármely területén az)!
Az ilyen nagy múltra visszatekintő formációknál persze idővel elkerülhetetlenül kialakulnak a szilárdan rögzülő stílusjegyek. Michael Romeo gitáros-dalszerző és társai esetében a bombasztikus kórusok, a dús hangszerelés, na meg a barokk hatású gitár-és billentyűszólók sorolandók ide. Ennélfogva a soros kiadványon bizonyára mindig is lesznek korábbról ismerős témák és megoldások, ám a Symphony X anyagok mindegyikének megvan a saját arculata, így ezúttal sem beszélhetünk önismétlésről.
Az Orfeusz-mítosz és Dante által ihletett, de koncept albumnak nem tekinthető Underworld nyilvánvalóan egy újabb jellegzetes Symphony X alkotás. Elődjéhez, a 2011-ben napvilágot látott Iconoclasthez képest egyfelől dalközpontúbb, hiszen a számok túlnyomórészt rövidebbek. Továbbra is bőven nyílik bennük tér a hangszeres bravúroknak, viszont csak két tétel hossza haladja meg a hét percet. Másfelől még ilyen terjedelemben is rengeteg a tempó-és hangulatváltás egy-egy nótán belül. A címadóban szigorúbbnál szigorúbb, olykor a metal legextrémebb irányzataira jellemző módon daráló riffeken át jutunk el a nagy ívű, himnikus refrénig – amelytől maga Malmsteen is elalélna –, miközben Russell Allen is kegyetlen kemény stílusban énekel. Nem marad el e mögött a Kiss of Fire sem. E két szerzemény az Iconoclast legsúlyosabb pillanatain is túlmutat. A Without You és a Swansong lírája gyönyörűen ellenpontozza ezeket. A két véglet között pedig találunk egy sor tipikusnak nevezhető dalt, de még ezekben is fel-felkapja az ember a fejét egy-egy izgalmas hangszerelési ötletre, villantós Romeo-szólóra vagy Michael Pinnella-féle billentyűfutamra. Russell meg végig a figyelem középpontjában áll. Nincs a hangjának olyan tartománya, amelyet az Underworldön be ne járna (ebből a szempontból külön említésre méltó az epikus To Hell and Back), és ami szintén zseniális benne: bármilyen zenei alapra tökéletesen eltalálja az oda kívánkozó hangszínt, illetve dallamokat. A Charon verzéiben keleties beütésű melódiákat hoz, és ott van a záró Legend is, amely a maga heroikus jellegével egyenesen a csapatnak az ezredforduló előtti hangzásvilágát idézi fel.
Egy Symphony X lemez megjelenése jó ideje eseménynek számít a színtéren. Most sincs ez másként. Lehet figyelni a jövő év eleji Európa-turné hozzánk közel eső állomásait!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Overture
2. Nevermore
3. Underworld
4. Without You
5. Kiss Of Fire
6. Charon
7. Hell And Back
8. In My Darkest Hour
9. Run With The Devil
10. Swansong
11. Legend