Kiadó: AFM Records
Weboldal: www.thunderstone.org
Kiadás éve: 2016
Stílus: Power Metal
Brief Sum: Thunderstone (from Helsinki, Finland) returns with original vocalist Pasi Rantanen and takes us back to the time of The Burning and Tools Of Destruction. Unlike Evolution 4.0, Apocalypse Again doesn’t try to reinvent the wheel but does deliver a high-quality set of songs ranging everywhere from traditional power / speed metal tunes to mid-paced anthems.
A finn Thunderstone-t indulásakor a szédítően sikeres pályát befutott honfitárs Stratovarius szimpla leképezéseként könyveltem el. Hol himnikus, hol speed tempókkal operáló, szintivel is gazdagon „megöntözött” muzsika szólt a 2002-es bemutatkozó anyagon, Jens Johansson jellegzetes billentyű-tónusainak átvételével, és mind a hangfekvést, mind az akcentust tekintve Timo Kotipelto-t idéző énekkel. Magukat a dalokat nem találtam rossznak, csak éppen akkoriban ezerszámra hallhattunk hasonló próbálkozásokat, szóval különösebben izgalmasnak sem tűnt a dolog. A rákövetkező albumon sem rugaszkodtak el igazán messzire a srácok a fentírt alapoktól, bár a hangzást kétségkívül karcosabbra vették. Viszont a ténykedésük így is jelentősen felértékelődött azáltal, hogy a Stratovarius ekkorra döbbenetes mélyrepülésbe kezdett.
De hát mindenki tanul valahonnan; kérdés, ki lesz képes az idők folyamán a saját hangját megtalálni. Márpedig a Thunderstone a Tools Of Destruction és az Evolution 4.0 lemezeken – amellett, hogy zseniális nóták egész sorát vonultatta föl ezeken – abszolút önálló zenei világot alakított ki. A Rick Altzi (At Vance, Masterplan, Sandalinas stb.) énekével rögzített Dirt Metal már nem hozott ekkora előrelépést, de a címével ellentétben egyáltalán nem volt rossz…
Így érkeztünk meg a jelenbe, illetve a Pasi Rantanen énekes visszatérését jelentő, s egyben Atte Palokangas dobost felavató Apocalypse Againhez, amely egy megszilárdult stílussal bíró, és hosszabb szünet után felfrissült, alkotókedve teljében lévő csapatot mutat. Nem merészkedtek új, feltérképezetlen területekre, és visszavettek az Evolution 4.0 komor, súlyos hangvételéből és modern irányú kísérleteiből – nem mintha bocsánatkéréssel tartoznának ezek miatt bárkinek –, úgyhogy az idei termés lényegében a 2004-05 körüli Thunderstone irányvonal újragondolásának tekintendő.
Vannak itt hagyományosnak mondható szerzemények, amelyekhez ugyanúgy sorolhatók a gyors darabok (Veterans Of The Apocalypse, Wounds), mint az ütemesen menetelő The Path, de mint azt a sulykolós Higher bizonyítja, az Evolution 4.0-nak sem fordítottak hátat barátaink. A Days Of Our Lives, illetve a tempó-és témaváltásokban bővelkedő, epikus Barren Land szintén az utóbbi vonalat erősíti, bár a billentyű éppoly fontos szerephez jut ezekben, mint a vastag gitárriffek.
A fenti tételek mindegyike teljesen rendben van, a többibe se csúszott hiba, legnagyobb kedvencem azonban a Through The Pain. Ez a nóta a maga 4:50-es terjedelmében a lehető legösszefogottabban tartalmazza a Thunderstone ismertetőjegyeit (kimértebb tempója eleve jól jellemzi a lemez egészét). A refrén különösen emlékezetesre sikeredett. Ha már itt tartunk, Rantanen teljesítményét is csak dicsérni tudom. Orgánuma kétségkívül a banda egyik fő ismérve, és idővel nem csupán egyedibb, de sokszínűbb is lett. Az album irányultsága folytán itt elsősorban a nagyívű, klasszikus ihletésű dallamoknak kell érvényesülniük, ám amikor épp arra van szükség – lásd-halld az imént említett Highert –, érkezik egy kis rekesztés is.
Az Apocalypse Again hallgatása közben állandóan olyan érzés fog el, mint amikor egy jó barátját látja viszont az ember hosszú idő után, aki, mint kiderül, nem sokat változott, legfeljebb érettebb és bölcsebb lett a korral, s ezáltal valódi ünnep lesz az újbóli találkozásból. Maradjon ez így minden alkalommal!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Veterans Of The Apocalypse
2. The Path
3. Fire And Ice
4. Through The Pain
5. Walk Away Free
6. Higher
7. Wounds
8. Days Of Our Lives
9. Barren Land
10. Force Sublime