VALFREYA – Path to Eternity

Print Friendly

2012. júl 7, 7:13 :

Kiadó: Maple Metal Records

Weboldal: www.valfreyametal.com

Kiadás éve: 2012

Stílus: Viking / Folk

 

(scroll down for English Version)

 

A Valfreya egyike Kanada fiatal, feltörekvő folk/viking metal zenekarainak. A csapat érdekessége, hogy egy tehetséges fiatal hölgy, Crook az énekesnője, aki szimfonikus/operatikus tiszta énektől brutális blackes hörgésig terjedő hangszínnel rendelkezik. Ő szerezte a csapat bemutatkozó nagylemezének, a Path to Eternity-nek a zenéjét és terve megvalósításához társakat is talált. A montreali zenekar nagylemeze 2012 februárjában jelent meg a helyi Maple Metal Records gondozásában.

A dalok egytől egyig a klasszikusabb, melodikus/epikus fílingű viking metal tárházát bővítik, enyhe szimfonikus hatásokkal. A lemezt a címadó intró és egy outró foglalja epikus keretbe, majd két dal jön, melyek már a demó EP-n is szerepeltek, a folkos, lágyabb Deity’s Grace és a pogány, sötét Inferno. Bár a promós leírás egyik fő jelszava az agresszivitás volt, zeneileg inkább középtempós lemezről beszélünk, kevés igazán kemény zúzdával (ilyenek például a Beyond Illusions és az Ocean’s Assault blackes végei), ez alól a kissé monoton módon, folyamatosan dübörgő dobtémák a kivétel.  A 2010-es demón utolsóként szereplő Confront Immensity talán a legagresszívebb tétel a lemezen, de szintén sok melodikus és epikus elemmel. A dalszövegek egyébként leginkább a viking történelem és mitológia világából táplálkoznak. A Condemned World a maga szimfós intrójával, progresszív részeivel és pogány metalos fílingjével kellemesen érdekes szám, az azt követő Alefest pedig a korong leglazább, mulatós dallama, korsólengetős viking kórussal és végig domináns hörgéssel. A lemezt a My Everlasting Star zárja a többihez hasonlóan: epikus intróval, durvább átvezetőkkel és ismét epikus, melodikus részekkel és hörgéssel.

A lemez komoly hibája, hogy a dalok eléggé egybefolynak. Nem műfaji egysíkúságról van szó, hisz epikus, szimfonikus, melodikus, progresszív, black/pagan, folk és viking elemek is bele lettek gyúrva a muzsikába, de a számok azonosan épülnek fel, hasonló tempóváltásokkal és szerkezettel és kissé hosszabbak is, mint kellene. Ha e téren némi rugalmasságot mutatnának, akkor máris jobban kiemelkednének az egyre terebélyesedő folk/viking színtérből. Így csak egy banda a sok közül, igaz, némi egyedi ízzel és nézőponttal. A lemez grafikája és a csapat színpadi megjelenése egyébként kifejezetten szimpatikus számomra.

———————————————-

ENGLISH VERSION:

Valfreya is one of the young and emerging folk/viking metal bands of Canada. The most interesting thing about this group is that a talented young lady, Crook is its lead vocalist who has a vocal range from symphonic/operatic clean vocals to brutal blackened growls. She composed the music of the debut full-length album, Path to Eternity and she found partners to achieve her plans. The LP of the band from Montreal was released in February, 2012 via the local Maple Metal Records.

All of the songs enlarge the amount of tracks in the storehouse of classic, melodic/epic viking metal with few symphonic influences. The title-track intro and an outro frame the album with their epic atmosphere, and after the intro there are two songs from the demo EP, the folkish, softer Deity’s Grace and the pagan, dark Inferno. Although one of the main catchwords was aggressiveness in the promotional sheet, musically it’s rather a midtempo material with just a few real brutal grindings (like at the blackened ends of Beyond Illusions and Ocean’s Assault), except the constant, monotonously beating drum theme. Maybe Confront Immensity (which was the last track on their demo from 2010) is the most aggressive piece but also with many melodic and epic elements. By the way, the lyrics are fed mostly by the Norse history and mythology. Condemned World with its symphonic intro, progressive parts and pagan metal-like feeling is a pleasantly interesting track. The next Alefest is the loosest, revelry song of the album with pint-waving viking choir and constantly dominant growls. The album is ended by My Everlasting Star, which is similar to the other songs: epic intro, harder interludes and then epic, melodic parts and growls again.

The album has a serious problem: the tracks flow into each other. There’s no monotone in the genre, because they combined epic, symphonic, melodic, progressive, black/pagan, folk and viking elements in their music, but the songs have the same structure with similar tempo changes and they are a bit longer than it’s necessary. If they can show some flexibility in these, they may better rise from the ever-growing folk/viking scene. But now they are only one band from the many, but fortunately with some own taste and view. And the artwork and the stage costumes of the band are absolutely nice in my opinion.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Path to Eternity (Intro)
2. Deity’s Grace
3. Inferno
4. Beyond Illusions
5. Ocean’s Assault
6. Confront Immensity
7. Condemned the World
8. Alefest
9. My Everlasting Scar
10. Glorious Death (Outro)


Pontszám: 7

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 407 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!