Obsidian Kingdom – „Darkness” dalpremier

Az apokalipszis mindenképpen egy rossz dolog? A fiatalságunk szerkezete szétesőben, az igazságok, amiket biztosra vettünk pedig a földön rohadnak. A közelgő szétesés fényében miért ne ünnepelnénk a változást egy dübörgő robbanással? Hisz minden dolog vége nem a legszebb látvány, ami valaha elénk tárulhat? Ez a mostani lehetne egy nyár nélküli év…

Az OBSIDIAN KINGDOM 2005-ös barcelonai megalakulás óta ügyesen elkerülte a könnyű stílusbeli beskatulyázás csapdáját.

Második, „A Year With No Summer” című albumuk újabb részlet eklektikus rejtvényükben, és hatalmas lépés folyamatos evolúciójukban. Az a kijelentés, hogy a katalán srácok egyre távolodnak extrém metálos gyökereiktől egy progresszívebb hangzás felé egyszerre helyes és félrevezető is. Még mindig hallhatunk lángoló gitárjátékot és durva riffeket, ám ezek mellett szinte minden más is feltűnik. Kontrasztok, váltások, összetett ritmusminták által alkotott és vezetett nyers érzelmek, elektronikus háttér és csúcsok – mindez egy nagy odafigyeléssel megalkotott, monumentális zenei műalkotásban. Felsejlik az olyan nagy nevek, mint PINK FLOYD vagy a MARILLION által korábban elénk tárt epikus megközelítés, az OBSIDIAN KINGDOM viszont sokkal sötétebb színekhez nyúl a palettán. Az „A Year With No Summer” albumot végigkíséri egy fulladozó, sötét és depresszív érzés, mely összetartja a széles stilisztikai skálán elterülő változatos dalanyagot.

Mikor a spanyolországi srácok még újoncként elénk tárták debütáló „Mantiis – An Agony in Fourteen Bites” című albumukat 2012-ben, a kezdeti 500 példány egy szempillantás alatt elfogyott. Koncepciót követő albumuk egy erőszakos bűncselekményt és annak drámai következményeit mutatja be egy több műfajon átívelő, tizennégy részre bontott számban. A „Mantiis” progresszív karaktere és az extrém metállal szembeállított poszt-modern megközelítése előrevetítette azt a még nagyobb lépést, melyet legújabb, „A Year With No Summer” című albumán tesz meg a csapat.

Az OBSIDIAN KINGDOM újabb utat tör magának a konvencióktól és stílusbeli határoktól független keresésében saját önkifejezésük felé. Tipikusan az az album lesz ez, amit szorgosan hallgatsz meg majd többször is a fülhallgatóidon keresztül, hogy újra és újra örömöd leld az ismerőssé vált számokban.