2024. május 19. @ Budapest, S8 Underground Club
Crash & Ride zenekar élményei
A zenekar napjai mostanában nem a pihenésről szólnak. Célegyenesbe érkeztünk az első lemez munkálataival, miközben a Crash & Ride Generations életműkoncerten a korábbi tagjainkkal kiegészülve adtunk egy felejthetetlen showt a nagyérdeműnek.
Májusra fordulva sem volt megállás. Heti próbákkal készültünk, hogy méltó előzenekara lehessünk az Achelousnak (GR).
Zsolti (Darázsi Zsolt – billentyű) ütős setlistet pakolt össze a rendelkezésre álló negyven percre a legpörgősebb dalainkból. Erre az alkalomra lecseréltük az elektromos dobokat, így előkerült Gyula (Devecz Gyula Tamás – dob) akusztikus szettje és dalpremierrel is készültünk az S8 közönségének.
Eljött aztán a koncert napja.
A hétkor kezdődő buli előtt egy órával a Kerepesi út látványvilágát egy elnyűhetetlen Chrysler színesítette, amiből percek alatt egy egész zenekar apparátusa bukkant elő és költözött le a backstagebe.
A Despair zenekar épp a hangbeállásának végén tart, a The Fifth Page formáció énekes-basszerosa szokásos kiltjében üdvözöl minket és az Evermind tagjai is szállingóznak. A szokásos S8 koncertek előtti megunhatatlan kavalkád.
Na de hol vannak a görögök?
Mint kiderült, az Achelous négy nap alatt, négy országban, négy koncertet adott. Érkezésünk előtt beálltak, majd elmentek aludni. Keményen tolják.
A ráhangolódás közben megérkezett Sztella, a zenekar korábbi énekese, aki dokumentálta nekünk az estét több száz megalázó backstage fotóval.
Az estét a Despair nyitotta és meg is adta az alaphangulatot. A kemény riffek és a kecskebelező énektémák minden letévedő hallgatóval tudatták, hogy itt ma nem lesz finomkodás.
Következett a The Fifth Page, akikkel korábban már léptünk fel Szegeden és már akkor is élveztük a közös munkát.
A közelmúltban bekövetkező tagcseréik ellenére most is patentül szállították a Tyr-szerű feröeri metálérzést Szekszárdról.
Az Evermind performansza alatt mi már átvedlettünk teljes harci díszbe. Idén kezdtünk kísérletezni a fülmonitorokkal és erre a koncertre be is érett, gyors hangbeállással tudtuk tartani a szűk ütemtervet.
A hangosítás szokás szerint pöpec volt.
Annak ellenére, hogy Pünkösd hosszú hétvégéjének közepén került sor az előadásra, többen lejöttek, mint vártuk.
A rövid, pörgős setlist egy elszabadult vonatként robogott végig a termen.
Élveztük, hogy végre bemutathatjuk a Stars című szerzeményt, a Movie mix és a Fullmoon (Sonata Arctica) pedig szokás szerint azokat is megmozgatta, akik nem ismerik a dalainkat.
Meg volt minden, amit egy színpadtól egy zenész várhat: reflektorfényes fényfürdőzés, közönség keresés a temzei ködben, patakokban folyó verejték és persze a hallgatóság, akik velünk mozdultak, akiknek adhattunk egy nem mindennapi élményt.
A Viceless Hearts után rekordidő alatt lepakoltunk és már át is adtuk a színpadot a helléneknek.
Az Achelous rárúgta az ajtót Budapestre. Vedd az Iron Maident, a Myrathot, egy kőkemény kőbunkó éneket, keverd össze és megkapod az Acheloust. Szuper koncertet adtak. Ha ezek a görögök egyszer felébrednek…
A show után mindenki kifújta magát, végre az is ihatott, aki addig visszatartotta szomját. Ha jól láttam, Fifth Page-ék bemutatták a görögöknek a házi pálinkát.
Pakoláskor odafent már arról beszélgettünk, milyen új dalt vigyünk a következő koncertre: nincs megállás!
SETLIST:
1. Last day
2. Hero
3. Stars
4. Tears will dry
5. Movie mix
6. Stone unturned
7. Átvezető
8. Indulj el
9. Full moon
10. Viceless hearts
| Úgy gondolom teljes mértékben felkészültetek erre az estére, ami meg is hozta a sikert. Ettől függetlenül ért valamilyen meglepetés? Jobban alakult mint amire számítottatok 🙂 ? Úgy éreztük, talán leggyorsabb hangbeállásunkat csináltuk, ami nem csak a mi felkészültségünk (előre belőtt fülmonitor), de az S8 jól ismert hangtechnikusának is köszönhető. Persze az első két szám után kellett még a dobosunknak (Gyula) ez-az, de ettől eltekintve a belső hangzás is legalább olyan élvezhető volt (ami nem minden színpad sajátossága), mint ami kifelé szólt. Igen, mondhatjuk azt, ez végre tervek szerint alakult. Ezen az estén melyik dalon volt a leghangosabb a közönség? Szokás szerint a Movie-Mix volt az, amiben mindenkinek legalább egy ismerős dallam felcsendült. A Frozen metál verziója mindig nagy sikert arat. Azt hiszem most eléggé mozgalmas napokat él a zenekar, mert az első album munkálatai is zajlanak. Mit szabad erről tudni? Hányattatott sorsú lemezről van szó. A sorozatos tagcserék miatt félő volt, hogy gyártási pokolban ragad. Az utolsó másfél évben a koncerteken túl minden megmaradt időnket erre szántuk. Zsolti (billentyűs) és Laci (gitár) nagy hangsúlyt fektetett a végső minőségre, ezért egy szám sok munkálaton ment át, míg tökéletes nem lett. Mindenki belerakta kicsit a saját ötleteit, talán ezért is büszkén vállaljuk a végeredményt. A már ”nyomdában” lévő CD-n 13 saját szerzemény kapott helyet, nem jellemző ránk az elaprózódás. A zenekarnak több felállása volt az évek alatt. Szerinted jelenleg mennyire jó a hangulat a zenekaron belül? Ki mennyire lelkes? Nagyon jó a kémia. Mindenki ugyanannyit akar a zenéléstől, ugyanannyira szereti a műfajt. Mindenki kicsit más, mindenki mással teszi többé a zenekart. Szerintem nehéz folyamatosan lelkesnek lenni a magyar underground zenei életében, de a bandában valahogy mindig visszahúzzuk egymást a helyes útra. Talán kiemelhető Rebi (basszusgitár), akinek a lelkesedése néha random pillanatokban robban az arcunkba. A következő fellépést mikorra tervezitek? A Crash & Ride zenekar hosszabb távon válhat aktívabbá szerinted? Tervben vagy egy lemezbemutató, de még semmi konkrétumot nem árulhatok el. Augusztusban van már egy fix fellépésünk Agárdon, de – ahogy eddig is – folyamatosan kapjuk a hasonló stílusban zenélő bandáktól a lehetőségeket, amiket – most, hogy a lemez nem foglal annyira le – több alkalommal fogunk megragadni. Terveink hosszútávúak, és ha eddig nem tört meg a kitartásunk, ezután sem fog; addig nem nyugszunk, amíg fesztiválokon nagy zenekarok előtt meg nem jelenünk. 🙂 // igen – ezt a lelkes Rebi írta // Nyárra milyen jó tanácsokat üzennél a rockereknek 🙂 ? ‘Énekeljék a Full Moonban a refrént, mert szétrúgom az agyukat’ (Bobby-ének) Sok remek banda várja őket a fellépőhelyeken, vége van a Covidnak, ideje visszatérni az élőzenére! Amúgy meg… legyetek jók és szobatiszták! |
Despair zenekar élményei
A zenekar életében szokatlanul sűrű hetek, hónapok állnak mögöttünk. Egyrészt az év elején túlestünk egy kényszerű próbateremváltáson, másrészt pedig a mostani már a harmadik bulink volt idén – eddig az évi 1-2 fellépés volt a jellemző. Mindkét eddigi koncertünk idén az S8-ban volt (ráadásul a másik zenekarommal, az Eravistae-vel is játszottunk már idén itt), így már-már hazajárunk erre a helyszínre – az ismerős terep mindenképpen oldotta a koncert előtti óhatatlan lámpalázat. Szeretünk itt játszani, a közlekedés, parkolás problémásságát bőven ellensúlyozza a helyszín varázsa, és különösen az, hogy a hangosítás az egyik, ha nem a legjobb budapesti klubok között.
Mivel a koncert pünkösd vasárnapra esett, nem kellett munka után kapkodva, sietve összepakolni és indulni a próbateremből a klubhoz – bár a Fradi-Újpest meccs miatti forgalmi lezárások kicsit eltereltek minket a szokásos utunkról – így kényelmesen megérkeztünk, lepakoltunk, a beállás után néhány perccel pedig már kezdődhetett is a koncert. Mi nyitottuk meg az estét, ahol most olyan zenekarokkal volt szerencsénk együtt fellépni, akikkel korábban még nem. Aznap este az S8 kistermében, a Redben is volt buli, így egy nyolczenekaros este alakult ki, elég változatos stílusfelhozatallal. Ennek köszönhetően, bár teltházról korántsem volt szó, több olyan arcot is láthattunk a bulinkon, akik korábban még nem találkoztak velünk, ami mindig pozitív! Ugyan a színpadon már az elejétől kezdve elképesztő volt a hőség, és az első szám alatt Gábor gitárja nem nagyon akart szólni befelé, de utóbbi problémát hamar lehetett orvosolni, az előbbi pedig megszokott velejárója a klubfellépéseknek – így aztán pillanatoknak tűnt a színpadon eltöltött 40 perc.
Befelé kifejezetten pozitívan éltük meg a bulit, és szerencsére a közönség soraiból is hasonló visszajelzéseket kaptunk, az ilyenek miatt szeretünk játszani! A koncertet követő levonulás, lehűlés, megszáradás, átöltözés, hidratálás, egyebek miatt a The Fifth Page koncertjét sajnos csak részben sikerült elcsípnem, de a hörgést és dallamos éneket váltogató, billentyűvel gazdagon megtámogatott zenéjük nagyon tetszett – a melodic death metalon kívül ez a világ is nagyon közel áll hozzám. Ráadásul az este folyamán a kisteremben fellépett Eravistae-beli zenésztársam, Miki egy másik formációja, az Inhumantra is, így őket is sikerült végre élőben elcsípnem – rendkívül feszes stoner metaljuk nagyon beindította a bólogatást az összes jelen lévőnél, baromi jó kis műsort nyomtak ők is. Sajnos az Inhumantra után nem sokkal indulnom kellett, így lemaradtam a Crash & Ride és az este főzenekara, a görög Achelous bulijáról, de ezúton is nagyon köszönjük nekik, a Fifth Page-nek és az Evermindnak a közös fellépést!
SETLIST:
1. Dead Muse
2. High King
3. A God That Never Was
4. Insecurity of the Last Survivor
5. To Myself
6. Driven to Rebel
7. Swansong to the Passing Time
8. Promises
| A Despair zenekar talán eddigi legaktívabb évét éli meg. Van ennek valami oka 🙂 ? Már a tavalyi évben is a megelőzőeknél jóval több koncertfelkérést kaptunk, de sajnos szinte mindegyik alkalommal úgy alakult, hogy valamilyen személyes okból nem tudtuk vállalni a bulit. Idén egyrészt ez jobban jött ki, másrészt pedig ránk talált egy-két külföldi szervezőiroda, akik több olyan koncertre is felkértek minket előzenekarnak, amiket az S8-ba szerveznek. Így léphettünk fel márciusban az olasz Daniele Brusaschetto, áprilisban a görög Spider Kickers, vagy most legutóbb a szintén görög Achelous előtt. Kisebb német és osztrák zenekarok társaságában már korábban is léptünk fel (Scion of Darkness, Nemoreus, Maahes), amikor az S8-at megkeresik a koncert lehetőségével, ők általában továbbítják nekik a nevünket. A márciusi bulinkat külföldi oldalról szervező brigádnak egy októberi S8-as koncertjére is igent mondtunk, itt pedig a chilei Undertaker of the Damned előtt játszanánk. Ezen kívül többek között az Isathával, a Nekrológgal, az Exodikonnal/Cryptic Remains-szel közösen bérlünk próbatermet, és a stílusbeli hasonlóságok miatt több alkalommal is előfordul, hogy közösen koncertezünk – a szeptemberre becélzott S8-as bulival például pont ez látszik megvalósulni a Nekrológ társaságában. Gondolom a Despair ereje is egyre jobban növekszik a koncerteken jelen lévő rajongóktól. Ezt az estét hogyan jellemeznéd? Mi tetszett a legjobban? Mennyire akartak ráadás számot? Mekkora volt a mosoly az arcotokon a fellépés végén? Volt már olyan koncertünk, ahol a mostaninál többen jöttek el megnézni minket – a 2021. novemberi koncertünk például ilyen volt, de persze abban erősen közrejátszott az is, hogy az emberek nagyon ki voltak éhezve bármilyen bulira a pandémia miatt. Volt olyan is, amivel a saját színpadi teljesítményünk kapcsán elégedettebbek voltunk, a márciusi kistermes S8-as bulinkon ilyen szempontból minden csillag nagyon szuperül összeállt. Azt hiszem, hogy egy magunkfajta, évente néhányszor koncertező hobbizenekarnál ez természetes, nem törünk professzionális babérokra, de nyilván minden hibából, pontatlanságból igyekszünk tanulni, legközelebb jobban odafigyelni, a rutinba beépíteni azokat a dolgokat, amikkel a hibákat kiküszöbölhetjük. A mostani bulinkat belülről mindannyian rendben lévőnek éreztük, bár ezúttal – például a már említett márciusi koncerttel ellentétben – most nem hangzott a „Vissza! Vissza!” a közönségből (mondjuk idő sem maradt volna rá, kitöltöttük a nekünk szánt 40 percnyi játékidőt). A fellépés végi mosolyt némileg elmosta a lezúduló izzadság, tényleg irtózatosan meleg volt a színpadon, de azért jóleső érzéssel jöttünk le 🙂 Ennek az eredménynek új dalok születésében is jelentkezni kell. Jelenleg mennyire foglalkoztok ilyesmivel? Mire készüljünk, mennyire figyeljünk titeket 🙂 ? Mire én 2019 végén beléptem a zenekarba, már egy albumnyi dal elkészült, kettő kivételével a dalszövegek is. A dalírás tempójából azóta egy kicsit visszavettünk, de néhány új szám azért elkészült azóta is szépen lassan. Egyelőre arra fókuszálunk, hogy minden összeálljon ahhoz, hogy végre-valahára nekiláthassunk az első lemez felvételének, de egyelőre még bőven az előzetes munkálatokban vagyunk benne. A kreatív energiák egyébként legjobban Petiből törnek elő, a dalok döntő többségét az ő ötletei, témái, dallamivei köré építjük, de van olyan dalunk is, amelynek a fő témáját basszusgitárosunk, Laci hozta, illetve olyan is, amit szinte teljes egészében én írtam meg, egy szaggatósabb, kicsit breakdownosabb jellegű témát pedig Gábor adott hozzá. Lassan, de biztosan azért még újabb számok is készülőfélben vannak. A zenekar történetében eddig milyen fontosabb dolgokat emelnél ki? Mi lenne az ideális folytatás? A zenekar életében a legfontosabb mérföldkő eddig a Solitude single megjelenése volt, amit még a csapat korábbi énekese, Soós Gergely énekelt fel, és megtalálható a YouTube-on, illetve Bandcampen is. A folytatás pedig természetesen nem is lehetne más, mint az első album felvétele, és kiadása 🙂 Természetesen egy-egy nyári fesztiválfellépésre sem mondanék nemet, koncertek terén az lehetne a következő lépcsőfok. Végezetül, ha van kedved nyomd el a kedvenc Despair vicceteket, ha van ilyen. 🙂 A beszállásom idején még élt a százforintos szabály (minden rossz szóviccért befizetni 100 forintot a zenekari kasszába, különösen rosszakért 200 Ft-ot), de ez a szabály már nem él – nem voltak elég rosszak a szóviccek. Belsős zenekaros viccünk nincsen, de a baráti körömből néhányan „Ez a körte” néven emlegetik a bandát – ez bizonyára megérne egy kétszázast a korábbi szabály alapján. |
