2022. január 28. @ Budapest, Riff
“Performed with enormous decorum and solicitude” Her Highness lemezbemutató
KT (HER HIGHNESS)
Jó munkához idő kell, lassú zenéhez még több. 2020 nyarán tettük be először a lábunkat a Revolver Sound Studioba, hogy felvegyük a 2016 és 2019 között összerakott dalokból álló első nagylemezünket, a lemezbemutatót pedig 2022 januárjában sikerült abszolválnunk; a közben eltelt másfél évet lényegében stúdiós munkával, klipforgatással, kiadókereséssel és tagcserével töltöttük, a lényeg viszont, hogy a jeles alkalomból sikerült összehoznunk egy minden ízében 100%-ig underground eseményt, pontosan, ahogy elképzeltük.
A helyszín egy pillanatig sem volt kérdéses, a Riff a főváros legjobb underground klubja, ráadásul csodával határos módon sikerült túlélniük a Covid korlátozásokat is, így minden adott volt a földalatti mészárláshoz. Ami a többi fellépő zenekart illeti, olyan bandákat hívtunk meg, melyek tagjai közreműködtek a lemez elkészítésénél, legyen szó felvételről, keverésről, vagy borítóról.
Miután tavaly decemberben véglegesítettünk mindent az eseménnyel kapcsolatban, kissé aggódva figyeltem, hogy vajon nem ütnek-e be újabb járványügyi intézkedések, de mivel erre szerencsére nem került sor, az első nehézség lényegében akkor következett be, amikor drága jó sofőrünk a próbaterem folyosójára kipakolt töménytelen mennyiségű felszerelést meglátva ránézésre lábon kihordott egy kisebb szívinfarktust, ezután beindult a matekozás, tetrisezés, és valahogy sikerült bepréselni a teljes backline-t és a jelen lévő bandatagokat is a szebb napokat látott Transitba.
A Facebook eseményre érkezett visszajelzések alapján számítottam rá, hogy tisztességes létszámú közönség fog megjelenni, az eseményt nyitó Elektrik Wale fellépésére pedig már meg is lett a laza teltház. Ez a világjárvány és a korlátozások pozitív hatása: mivel a külföldi zenekaros turnék többsége elmarad, vagy halasztásra kerül, az emberek szép lassan kénytelenek a hazai szcéna mélyebb rétegei felé fordulni. A “Bálna” egyébként az a banda, akiket, ha lenne igazság a Földön, a rock&roll szótári definíciójaként mutogatnának: totális beleszarás szó szerint mindenbe, elképesztően rutinos hangszeres játék, mindez Indy “k**** anyját mindenkinek” típusú szövegeivel megspékelve. A Before Last Breath már erősen a súlyos témák felé vitte az eseményt, szükséges mértékben magukba fordítva a megjelenteket, így alapozva meg a Her Highness színpadra lépését.
A fentebb már ecsetelt helyszűke miatt csak egy saját ládát tudtam magammal vinni, így egynegyed részben idegen felszerelésen játszottam (innen is köszi a kölcsönládát, Indy!), és ez el is vezet az este egyik legfőbb tanulságához: az Orange láda, amellett, hogy zseniálisan szól, kikúrt hangos is. Emiatt befelé néha konkrétan semmit nem hallottam a dobokból, ami okozott néhány érdekes momentumot, mivel a koncert flow-ját nem szerettem volna megtörni technikai belepofázással és hangerő-tekergetéssel, viszont mostanra már sikerült annyira összeszoknunk CS-vel, hogy pillanatok alatt úrrá lettünk ezeken a helyzeteken. Az utólagos visszajelzések alapján egyébként kifelé nem volt gond a hangzással, és így ráadásul maradéktalanul megvalósult az öndefiníciónkban is szereplő “amplifier worship”. Előszeretettel meg szoktam jegyezni, hogy a Her Highness képes elüldözni embereket a nézőtérről; ahogy egy kedves barátom fogalmazott, ezúttal is csak azok maradtak a szettünk végéig, akik valóban értik és átérzik a zenénket – számomra ez egyértelműen pozitívum, örökké inkább egy kis létszámú, értő kemény mag, mint sok felszínes “rajongó”. Mindent egybevéve, a kisebb nehézségek ellenére személy szerint hibátlanul éreztem magam a színpadon, ahogy haladtunk előre a setlistben, egyre inkább sikerült elérnem a megfelelő tudatállapotot, és bevonódni abba a világba, amiről a zenénk szól.
Az egész estéből talán csak azt bánom, hogy az utolsóként fellépő testvérzenekarunk, a Vanta koncertjének elejéről lemaradtam, de hát ezer éve nem látott ismerősökkel kellett szocializálódni, nem volt mit tenni, haha. A koncert végére azért természetesen beálltam az első sorba, és addigra a Zsármi születésnapja alkalmából elfogyasztott pálinkának és további, nem feltétlenül publikus dolgoknak köszönhetően szanaszéjjel pszichulva bömböltem a számomra már klasszikus sort: “FOR EVERY ACTION, THERE’S AN OVERREACTION!” Nem tudom egyébként, hogy tudatos döntés volt-e a srácoktól, hogy eljátsszák a Feed You to the Pigs-t a közös splitünkről, az én estémet – és az ő fellépésüket – mindenesetre megkoronázta.
Aki lent volt az eseményen, megtapasztalhatta, hogy milyen is egy igazi underground este – szó szerint és átvitt értelemben is. Egyértelmű, hogy visszatérünk még a Riffbe, és az is, hogy mindhárom zenekarral lesz még közös koncertünk, ha rajtunk múlik; a személyes barátság mellett már csak azért is, mert mindhárom banda a hazai földalatti zenei élet egy-egy mélyen eltemetett gyöngyszeme.
Before The Last Breath zenekar
Az eddigiek alapján bizton állíthatjuk, hogy szerencsét hozott a névváltás. A decemberi „robotolás” után most a Her Highness és a Vanta lemezbemutató koncertjének vendégeként „riffeltünk” egy nagyot.
Az előző, Binder Gazsi által szervezett buliról ma sem tudnánk semmi rosszat elmondani, de igazság szerint a két koncert közül ez a mostani volt a hangulatosabb. (Nem mellékesen a játékidőnk is több volt.) Hamisítatlan underground szellemiségű, azaz kedélyesen lepukkant kinézetű, de korrekt módon berendezett, tisztességes hangtechnikával felszerelt helyiség fogadott a Jászai Mari téri pinceklubban. Nagyobb létszámú közönség gyűlt össze, és mindenki rendesen bele is élte magát a zenébe. Tegyük hozzá, mind a négy banda műsora alatt!
Az est legnépesebb társulataként alig fértünk el a zsebkendőnyi színpadon, de ebből is erényt tudtunk kovácsolni: az öt tag közül többen is folyamatosan a küzdőtéren nyomultunk, ami által még közvetlenebb légkör alakult ki a teremben, ráadásul a hangzásról is elégedetten nyilatkozott a hallgatóság utólag.
A közvetlenségről még annyit, nem csak egy letűnt kor emléke, hogy a fellépők megnézik egymás buliját. Ez a négy csapat a Revolver stúdió és próbaterem-komplexum „vonzáskörébe” tartozik – a zenészek közül páran más formációkban is játszanak –, vagyis valódi közösséget alkot. Szóval még sok ilyen remek estét kívánunk magunknak!
Söpi (VANTA zenekar)
Már nagyon vártam ezt az estét, több okból is. Egyrészt jó volt megünnepelni, hogy barátaink a Her Highnessben kiadták Visions of a Lower Life című bemutatkozó lemezüket, melyet ez alkalommal mutattak be. Másrészt az ezt megelőző Vanta koncert még a járvány kitörése előtt volt 2020-ban, és közel két év kihagyás után nagyon jó érzés volt újra Vanta dalokat játszani a színpadon! Őszinte leszek, nem néztem meg az összes koncertet elejétől végéig. Leginkább azért, mert magával sodort a közösségi élmény: jó volt eszmét cserélni ismerősökkel és új arcokkal, látni, hogy a Riff klub megtelik élettel!
Persze közben a zenére is jutott energiám. Az Elektrik Wale-t és a Before the Last Breath-t (előbbi a punkosabb műfajt képviseli, utóbbi a sludge/doom/death vonalon mozog) korábban nem hallottam élőben, ez egy jó alkalom volt a bemutatkozásra. Mindkét zenekar jobban átjött koncerten, mint stúdió felvételen. Rendesen odatették magukat, megteremtve a hangulatot az est fő attrakciójának, az instrumentális sludge/doomban utazó Her Highnessnek. A Visions of a Lower Life bemutatója egy igazi ünnep volt, a Her Highness zenéjétől megremegtek a falak (aki már látta őket, az tudja, miről beszélek). Összességében a hangosítás is jól működött, a színpadon úgy éreztem, mindent hallok, amit kell. Az egyetlen furcsaság a statikus fény volt, de azt is csak akkor vettem észre, amikor a koncertünket videón visszanéztem.
A buli tanulsága számomra az volt, hogy a budapesti underground átvészelte a járványt, és erősebb, mint valaha! A klubok működnek, a zenekarok játszanak, a közönség pedig jár a koncertekre. Remélem, megmarad ez a lendület, és még több ilyen élményben lesz részem a jövőben!
- Facebook event: https://www.facebook.com/events/602295984329104
