II. Fekálfeszt – öt órányi pöce

2021. október 8. @ Budapest, Supersonic – Blue Hell & KVLT

Vulvathrone zenekar

Remek volt visszajönni Budapestre, mert itt mindig király koncerteket adunk, és ez sem volt kivétel. Örömmel láttuk ahogy a pornót kedvelő táncosok a színpad alatt ropták. Megmelengeti a mi hideg szívünket is és minden testrészünkbe bőszen pumpálja a vért, szóval elképzelhetitek mennyire szerencsésnek érezzük magunkat, hogy a fesztivál részesei lehettünk.

It’s great to be back in Budapest, because we always had great shows here and this one was no exception. We are so happy to see porn enthusiasts dancing under the stage. It warms our cold hearts and sends blood to different body parts so you can imagine how lucky we feel to be part of the festival.


Fotó: Bócsi Tamás

Olt Ákos (Beneath The Void)

Mindig is szerettem a Yukban ezeket a 2 termes megoldásokat, mind vendégként, mind fellépőként. Mire az egyik helyen vége a bulinak, már mehet is a következő a másik teremben, nem kell végighallgatni a beállást. No meg működik mindkét pult! Fellépőként a beállás meg nem az a stresszes, percenként órára bámulós, dobost idegesen nézős élmény, hanem gyakorlatilag addig csináljuk amíg jónak nem találjuk befele a színpadot.

Amikor először megtudtam, hogy fellépünk ezen az eseményen kicsit úgy éreztem ki fogunk lógni a sorból, szerencsére „komolyabb” irányvonalból kaptunk egy The Eagle has Landed-et és egy Malediction-t, hogy ne árválkodjunk.

Előbbi kezdte az estét (mivel a Vile Disgust lemondani kényszerült a fellépését), és ha mi kilógunk a sorból, ők aztán végképp. Modern, samplerekkel operáló, pincébe hangolt Deathcore-t nyomtak, sebészien precízen és súlyosan. Ennek ellenére (vagy épp ezért) meleg fogadtatásra találtak ők is. Őket a Padlizsánék (nem kísérlem meg leírni, úgyis mindenki tudja) követték, de addigra mi már a beállással foglalkoztunk.

A mi koncertünk eléggé jól sikerült, habár változó volt ki mit mondott a hangzásról, de egy ilyen szűk helyen ez két lépésenként változik, nincs mit tenni. A többségtől koncert után kiadós vállveregetést kaptunk, néhány póló meg CD is gazdára talált, szóval az endorfin szintünk megérdemelten az egekben lehetett.

Ezt követte a Malediction, akiket lehet, hogy már több mint 10 éve nem láttam. Nem is igazán követtem az elmúlt években a tevékenységüket, de hozták a jól megszokott amerikai vénás old school death metalt.

Őszintén megmondom nem igazán értem a Gutalax hogyan lett ennyire híres. Ezt a poénra vett, pitchshiftes obszcén grindot elég sokan csinálták előttük is, valahogy mégis ők lettek a befutók. Nekik köszönhetjük, hogy ez az est ennyi embert levonzott, jó eséllyel én is lent lettem volna ha nem lépek fel, ha ők játszanak mindig nagy a buli.

Ez úton is köszönjük a meghívást és a szervezést. Lassan már talán visszatér az élet a világba és remélhetőleg még több ilyen lesz.

Milyen volt a hangulatotok koncert előtt és után?

Viszonylag nyugodtan telt nekem a koncert előtti pár óra, már a csuklóban van a szett, néhány szóló miatt még szoktam izgulni, de alapvetően rutinból mennek az új számok is. A koncert után meg eufória volt, nagyon jól sikerült a buli, rengeteg ember volt, ismeretlen és régi cimbora egyaránt és mindenkitől csak elismerő szavakat kaptunk. 

Szerinted melyik dal tetszett legjobban a rajongóknak? Melyiken volt a legnagyobb tombolás?

Nehéz kiemelni bármelyik dalt, mindegyik után megkaptuk a megérdemelt tapsot és ujjongást, de a tombolás elmaradt. Volt aki el akart kezdeni pogózni, de nem volt rá partner, úgy meg nehéz. Gondolom kicsit túl fáradt vagy túl józan volt még a közönség.

A következő koncerten szeretnétek valamit máshogy csinálni, vagy minden jó így?

Amit mindenképp szeretnénk, hogy új dalt vagy dalokat emeljünk a repertoárba. Jövő év februárjában lesz a saját szervezésű lemezbemutató koncertünk, addigra jó lenne bejáratni minél több dalt. Illetve tervezünk egy új feldolgozást is, de ez egyelőre legyen titok!

Balázs (Paediatrician)

Ismét egy remek hétvége mögött vagyunk amihez kellett ez a 2 nap, hogy ki tudjuk pihenni magunkat. A korai kezdés ellenére, már az Eagle Has Landed fellépésén egész nagy tömeg jelent meg (meg is lepődtem mikor meg akartam nézni őket és alig tudtam bejutni). Második zenekarként mi léptünk fel a Kvlt oldalon. Sajnos a hangzás nem sikeredett a legjobbra ezt több embertől megkaptuk buli után, de hát van ilyen, mi jól éreztük magunkat, beleadtunk mindent. Utána a Merch pultban tevékenykedtem az est fénypontjáig, a Gutalaxig. Kezdődött a WC papír dobálózás, komolytalan introk és persze a hozzá tartozó tuskó zene a beteg énekkel. Az idő leosztás szerintem korrekt volt, mindenki meg tudott nézni minden bandát nem volt átfedés. (Sajnos a Vile Disgust lemondta a bulit mert nem találtak mindenkinek megfelelő időpontot) Remélem sok ilyen buli lesz még a jövőben!!


Fotó: Tóth Gábor

Farkas Péter (Eagle Has Landed vokalista, sampler, producer)

Szeretem a Yukat. Az a miliő felejthetetlen emlékekkel gyarapította a zenei ízlésem, voltam én már ott mindenféle partin, és a színpadokon is megfordultam az elmúlt néhány évben különböző stílusokkal a repertoárban. Szeretem az ilyen eldugottnak vélt (!), üde sötétséget, amit áraszt magából a hely (főleg miután renoválták a helyet). De ilyen mocskot még nem hallottam itt. 5 órányi pöce.
„A színpadon szippantós IFA-bemutatók”, én ezzel hirdetnék egy ilyen eseményt. Azért a klotyópapíros flyer is nagyot ütött, minden szempontból tökéletes húzás volt. Kezdve velünk, ismét egy olyan buliban, ahol a többi fellépő zenekarhoz körülbelül annyi a közünk, hogy ők is szeretik a gitárzenét és kínai cint. Kedves vokalista, időszakosan sírásó és/vagy pokolidéző zenekartársam, Bálint megjegyezte az intrónk alatt, közlésképpen a korán felbukkanó közönségnek, hogy az éjszaka folyamán mi leszünk a popzenekar. Tartom… emelem: Mi voltunk, mint kiderült a leglassabb zenekar is. Véltem felfedezni viszont olyan tagokat, akik kinézetük és mozgáskultúrájuk alapján csak a mi koncertünkre jöttek le. Szívem repes, ti is sasokká váltatok velünk azon az éjszakán.
Úristen, de imádom a hordókat a színpad előtt. A magamfajta, túlszínészkedő frontembernek, az ihletettség pillanatában tökéletes teret adnak, hogy azokon 70 bpm-es breakdown-ra tai-chizzek, miközben épp mélyen emberi dolgokról hadoválok, érthetetlen nyelven, ami ugye angol, de a deathcore-ban mit sem számít az okszford inglis kiejtés.
Apropó érthetetlen vokálstílusok. Az utánunk következő bandákhoz képest mi tényleg sznobnak tűnhettünk, HAHA. Minden Fényes Adolf utcába tévedő somogyi nyugdíjasnak eszébe jutott volna az első traumatikus élménye valamikor egy éves korából, amikor az első malacnak vágta el a torkát a papa meg a szembeszomszédTibibácsi, miközben az anyatejre kísérőnek egy fél kupica szilvát kapott.
Én nem voltam felkészülve a többi zenekarra, bevallom férfiasan. Többször jutott eszembe a Blöff monológ a disznótenyésztésről az éjszaka folyamán, mint bármelyik buliban a 2007 novemberi Therapy Session óta. Nem gondolom, hogy hallottam akár egy kiállást is bármelyik bandától. Érdekes egyvelege volt ez az éjjel az összes előforduló blastbeat fajtának. 4 beszámolás (olykor csak kettő), éééééééés DARA. Minden elsöprő dara. Minden undorító riffre jött valami undorító vokál, és valahogy mégis ez az undorító cselekmény valamit adott. Biztos, hogy nem reményt.

A Paediatrician-t régóta meg akartam már nézni, láttam egy pár dalt most élőben. SÚ-LYOS. Stílushoz mérten bőven ott a helyük, országhatárokat lazán átugorva. Azt, hogy mennyire veszik komolyan a dalszövegeiket, számomra kérdéses, mert eléggé jól illő zenét fabrikáltak a mondanivaló alá, ami nem lehet más, csak az őszinte munka eredménye. Ahol meg őszinteség van, ott energia is. Ebből az energiából pedig észveszejtő gondolatok bennem, mint például: most az „üsd a kurvát, baszd a hullát” kifejezés többszöri hallatára még mindig nem tudom, hogy hova nyúljak majd a szavazófülkében. Valószínű, hogy megpróbálom majd a cédulára másolni tűfilccel a logójukat.
Beneath the Void. Még Kill With Hate néven láttam őket, de akkor még nem értékeltem a blastbeat-es dolgokat. Mindenki nyugodjon le, mára megkedveltem, sőt hiányolom is néha. A színpad hátuljából kukucskálva csillogó szemekkel irigykedtem a dobos minden mozdulatára, közben meg egy norvég félisten hörögte a prozódiákat a mikrofonba. Abszolút korrekt előadás, minden kedvelt death metal elemmel megspékelve. Itthon kevés olyan bandát ismerek, akik felvételen VAGY NEADJISTEN ÉLŐBEN tudna hozni egy ennyire stabil 40 percet death metal nyelven. Nekem úgy tűnt, hogy élik, és szeretik. Remélem igazam van.
Malediction majdhogynem egy az egyben kimaradt sajnos, mert egy feltűnően értelmes, de arcbamászó arccal meg kellett beszélnem, hogy miért játszom ennyire túl magam előadás közben, és szerintem miért van létjogosultsága ennek a grimaszolásnak és „rákember” pózoknak, miközben a bandámmal színpadon vagyok. Nagyon furcsa információ csere volt ezzel az emberrel, sok mindent megtudtam egy UG grindcore banda működéséről az európai színtéren, és a háttérből szólt a Malediction. Áradt a tesztoszteron a vörösből, vagy 150-en hallgatták végig azt a darát, amit a banda küldött. Oda-oda néztem olykor, de a zenén kívül sajnos nem fogott meg annyira az a koncert, hogy az interdimenzionális metál beszélgetést otthagyjam. A death metal egyik számomra legnehezebben felfogható ténye, hogy a kompozíció többnyire annyira nehéz, hogy az előadás közben a zenekar tagjai elég nehezen tudnak megmozdulni. Ha ők nem mozognak, akkor nekem sem jön meg a kedvem hozzá, na. Viszont a pillanatok, amik megfogtak, azok csukott szemmel voltak megkapóak. Ha látvány nem is volt magasztos, ami a hangfalakból jött, arra nincs kivetni valóm.
Guttalax, HAHAHAAHAAAHAHAAA, van pofájuk… Hány olyan zenekart ismersz, ahol az közönség 98%-a fülig érő mosollyal az arcán hagyja, hogy a teltház lerúgja a veséjét? MINDEZT GRINDCORE-AL??? … Egy kezemen meg tudom számolni. Hihetetlen. A homeoffice + kijárási tilalom kombó miatti újonnan kialakult agora- és szociofóbiámmal az állkapcsomban csak távolról mertem figyelni a full teltházas koncertjükre. Metálvillák helyett WC-kefék és felfújható gumiállatok = mosoly. A szórakozás és a szórakoztatás egyik új válfaját láthattam ezen a koncerten. Valahogy minőségre kinőtték az általam ismert grindcore stílus katyvaszos, mocsaras, olykor semmitmondóan igénytelen mivoltát, és ha lehet ilyet mondani, sterillé tették minden eddigi Toi-toi WC minőségellenőrének körömágyát. Megtisztították a Yukat minden fertőtől, a nátrium-pikoszulfát minden erejével. A guttalax nem zene, hanem egy életérzés. A híd az idős és fiatal generációk között. Olvassa el a betegtájékoztatót, vagy ne. Minden, éjjel összesepert és megtaposott WC-papír darabnak, amit ezen a koncerten áldoztak fel az anti-muzikalitás oltárán, az utolsó létélménye egy tökéletesen eljátszott grindcore-eposz gyűjtemény volt. A mázlisták. Valahol Közép-Európában most is van egy banda, akiknek a jelenlététől a helyi üzletek napi forgalmának nagy részét illuminált középkorúak által vásárolt toalett-papírból befolyt összege teszi ki, és akiknek nem mellesleg a koncertjük helyszínének 200 kilométeres körzetében minden ivarérett vadkan behúzza fülét-farkát, mert ez az egyik legmalacabb produkció ezen a bolygón. Gratulálok nekik, történelemkönyvben a helyük!
Vulvathrone állítólag ugyanúgy szántott, mint a többi banda, de akkorra én már valahol a Moszkva környékén próbáltam megnyugodni ettől a rettenetesen sűrű estétől.

Nehéz befogadni az emlékképét annak, ahogy egy lábpornó mögül együtt tolja a kifliszájat egy külföldi cégnek dolgozó irodai középvezetővel egy 110 kilós félmeztelen tag hörgésére. Ennyi pergődobot rég hallottam ilyen rövid idő alatt. Kapuhoz érve még mindig malacvisítás visszhangzott a koponyámban, de legalább a beleim perisztaltikája rendben van.


Kapcsolódó cikkek

Metal.hu évzáró turné a Watch My Dying, a Beneath The Void, a Heedless Elegance és a Nest of Plagues közreműködésével

KMZ

Omega Diatribe / Nova Prospect / Eagle Has Landed – hatékony hármas

KMZ

Megjelent a Beneath The Void első nagylemeze “…Into The Oblivion” címmel

KMZ

Paediatrician – Harmadik album!

KMZ

Paediatrician – Megjelent a második nagylemez!

KMZ

Paediatrician Interjú

KMZ

Paediatrician – Surgical Excoriation album előzetes

KMZ

Black Extravaganza – Koncertbeszámoló

SteveShield

Paediatrician – Műtét újra kiadva!

KMZ

Fork-Lift Massacre Fest – Koncertbeszámoló

Morhguel

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár