2022. január 14. @ Budapest, Dürer Kert – Mini Stagediving Fesztivál
Horváth Anett (Leecher zenekar)
Kellett ez a koncert nekünk is, mint egy falat kenyér. Majdnem napra pontosan két éve volt az utolsó bulink Budapesten és már kezdett úrrá lenni rajtunk a depresszió, úgyhogy összeszorított farpofával szurkoltunk az életnek, hogy ne pont 14-e előtt legyenek ismét szigorítások… de némi aggodalom és pár negatív kovid-teszt után úgy tűnt, semmi nem veszélyezteti a bulit.
Én ekkor vesztettem el új-Dürer-szüzességemet és hálistennek, jó volt az első, mert az új épület külsőre és belsőre is teljesen igényes és kényelmes. Még a backtage-rész is igen korrekt.
Már az elővételes jegyadatokból is tudtuk, hogy nem lesznek kevesen az estén, úgyhogy reménykedtünk, hogy a késői kezdésünk ellenére rajtunk is maradnak még páran :). A Tengerszem és a Tiansen minőségien bemelegítette az embereket, a Nova Prospect pedig biztos szétszedte a termet, ahogy szokta… ugyanis sajnos közben készülődnöm kellett, így róluk most lemaradtam (pedig ilyenkor az ideális helyzetem az első sor egy sörrel a kezemben…. de majd legközelebb!). Félelmeim alaptalannak bizonyultak, mert a terem még félig tele volt a kezdésünk előtt, a zene hallatára pedig elég hamar jó háromnegyedig telt és jó érzés volt látni, hogy néhány Leecher-pólós néző is várja a koncertet. Sőt, még csúszás sem volt (pacsi a szervezőknek!). De amúgy is, nem csak felesleges udvariaskodásból mondom, hogy nagyon jó társaság verődött össze, Boldi kiválóan hangosított minket, Krómer Mártont pedig mindig örömmel látom a fénypult mögött.
A setlist hihetetlen gyorsan pörgött, már lement a Damnation, a Get Over It és az Encore is és mire észbe kaptam, már a Rainmaker indult, el sem mondtam, meg sem kérdeztem mindent, amit a dalok között akartam :). Pedig szeretem, ha a koncert kicsit interaktív, ha a közönség hozzászólhat, bekiabálhat, tudunk valamennyit kommunikálni akár a dalok között, kimehetek az emberek közé (bár ez most a gerjedések miatt nehezen jött össze), ezek engem is feloldanak. De egyébként is éreztem, hogy a folyamatos odafigyelés helyett, ami engem általában jellemez, most inkább csak elengedem magam és bulizok, amíg lehet. Már a koncertet is azzal a szöveggel hirdettük, hogy most gyertek bulizni, mert ki tudja, meddig lehet még és lám, ez rám is visszahatott. A Get Over It harmadik verzéjét elfelejtettem és valami tök mást mondtam helyette, – szerencsére pont akkor, amikor valaki az arcomba tolta a kameráját (kedves illető, ha ezt olvasod, kérlek, küldd el a videót, hadd röhögjünk :)) -, a füles folyton kiesett a fülemből, de ezek mind nem számítottak most. Felértékelődött az, hogy végre emberek között vagyunk, zenélünk és hogy nem tudhatjuk, meddig tart még ez a szabadság.
A buli csúcspontja az volt a számomra, amikor az elől legfelszabadultabban bulizó 5 srác csuklófogásban összekapaszkodott, majd mutatták, hogy ugorjak a kezükre. Nem vagyok egy tornász, de most egyértelmű volt, hogy rohadjak meg, ha ezt kihagyom :D. Úgyhogy vettem a bátorságot és ugrottam is, ők pedig röhögve dobálni kezdtek engem a levegőben, miközben a Celestial Alignment utolsó előtti versszakát énekeltem. Elég földöntúli élmény volt… hálás vagyok érte :). Mikor visszapasszintottak a színpadra, rögtön le is mentem megölelgetni őket.
Jó kedvvel, jó élményekkel, plusz energiákkal jöttünk el. Megviselt minket az elmúlt két év és jó érzés volt egy este erejéig úgy látni, mintha a világ még mindig normális lenne. Az pedig, hogy egy régi vágyamat, a stagediving-élményt is félig-meddig kipipáltam, csak hab a tortán.
Fotók: Pintér Judit
Tengerszem zenekar
Dóri
Most voltam először az új Dürerben. Szép minimál, hangulatos előtér, és Piaf egy nagy keretben lóg a falon. Tetszik! Beálláskor Kristóf basszusgitárjába beletört a hevedert tartó csavar, így kissé para volt, hogy ülve fog metálkodni, de szerencsére a helyi arcoknál minden is volt és sikerült megoldani a problémát. Bevallom izgultam a kezdés előtt, aztán 19:30-kor elindítottuk a mini stagediving fesztet. Nem is gondoltam, hogy ilyen korán már ennyien lesznek és hallgatnak minket! Hát én végig transzban voltam, és ahogy Mazira, Bencére vagy Kristófra néztem, rajtuk is azt láttam hogy nagyon élvezik. Egyben voltunk, küldtük rendesen, és a közönség adta alánk a lovat. Hatalmas élmény volt!
Koncert után, fotózkodtunk, sokan odajöttek, hogy gratuláljanak és elbeszélgettük az időt, így sajnos lemaradtam a Tiansenről.
Kristóf
Az estét a Tiansen folytatta, a mi fejrázós riffelgetésünkhüz képest egy progosabb vonallal. Élőben a technikás hangszerelésekbe azért könnyen bele lehet bukni, itt azonban korántsem erről volt szó, mindenki hibátlanul játszott, gitáros/basszerosként eléggé leesett az állam pár dolgon, amit a srácok toltak, és a dobolás is nagyon pontos és energikus volt végig. Az ének is kifogástalan volt, erőteljes, tiszta, szóval összességében egy nagyon összeszedett produkciót láthattunk.
Dóri
A Novára már beértem, és leesett az állam! Pedig nagyon kritikus vagyok ám. Mindenki k*va jó, mindenki meg van őrülve, Besnyő Gabi hol a közönség közt, hol a hangfalon ugrált, csak kapkodtam a fejem! Közvetlen, dinamikus már-már show szerű élményben volt részem! Az egyetlen ami kicsit zavart, hogy a verzéket nem értettem, az ének lehetett volna előrébb, de így is elképesztő hangulatot teremtettek.
A Leecher cselló metálja is teljesen szétszedte az agyamat, nagyon jól tolták, Anettnek pedig hatalmas hangja van. A végére közönség is teljesen bevadult. Imádtam az egész estét, és nagyon remélem hogy lesz alkalmunk még együtt játszani!
- Facebook event: https://www.facebook.com/events/384752186731352