Afterlife

Lowland Storming – Aornos / Atrox Trauma / Türböwitch / Exodikon – még sok ilyet!

2021. novemeber 27. @ Budapest, Supersonic – Blue Hell & KVLT

Aornos zenekar

Mivel már több mint két év is eltelt, hogy felléphettünk a fővárosban, így nagy örömmel vettük, amikor Bonin Ádám megkeresett ezen koncert lehetőségével. A nyári Lowland Fest igencsak kellemes emlékként élt bennünk és az bónusz volt, hogy néhány ott is szereplő releváns zenekar társaságában valósulhatott meg ez a buli.

A nem éppen rózsaszín életérzést közvetítő, magyar szövegekkel operáló Exodikon minőségi black / death gyalulása méltó nyitása volt az estnek, a Türböwitch sörszagú, zsigeri ösztönzenéje pedig a megfelelő folytatás. Harmadik fellépőként a feszes thrash-t toló Atrox Trauma nyomult nagy energiával a színpadon, de sajnos az előkészületek miatt inkább már csak a backstage-ből hallhattuk, mint sem láthattuk őket.

A hely sajátos adottságaiból, vagy khm… az eredeti “hangos” ember Magyarországon jól megszokott hozzáállásából kifolyólag először a hangzás eléggé rossznak tűnt, de szerencsére idővel valamennyire javult az összkép és -a keverőpultnál történő személycserét követően- az is kiderült, hogy nem feltétlenül a Lyuk, mint hely van elátkozva a hangzást tekintve, ugyanis az a cserét követően sokat javult…

Megváltozott felállással tudtunk fellépni ezen az eseményen, mivel Terebesi Tibor kilépett a zenekarból. Ellenben óriási köszönettel tartozunk Botta Péternek (Malvm, Necroratory), aki bevállalta a másik gitáros szerepét és remekül hozta élőben, amit kellett, pedig a rendelkezésre álló felkészülési idő -enyhén szólva- szűkös volt.

Talán némelyek bánatára vagy idegességére nálunk jellegzetesség az, hogy a beálláshoz kell elegendő idő, mivel eléggé fontos, hogy minden legalább nagyjából hasonló arányban és módon szólaljon meg legalább kifelé, mint ahogy például próbákon megvalósul, és ez a minimum alap egy ilyen hangszerelésű zenénél. Ugyanis ha ez sem történik meg, akkor az egész koncert könnyen a nem túl élvezhető káosz felé hajolhat el. A káoszt pedig jobban szeretjük mi kontrollálni. 🙂 A dolgot bonyolítja, hogy Mester Róbert, a dobosunk is nyomja a hörgős vokált a nem túl egyszerű dobtémák mellett és nyilván ez sem könnyíti meg az aktuális hangmérnök dolgát, de most még ez momentum is vállalható, hallható módon sikerült végül, azaz nem dísznek volt az énekmikrofon Robi mellett.

Maga a koncert játékilag nem sikerült rosszul, bár nyilván akadnak elemek, amik mindig lehetnek jobbak és jobbak. Többek között ez is szép a zenélésben; soha nem lehet azt mondani, hogy “na, most már innen nincs tovább hova…”

A vírushelyzet miatt ugyan a vártnál némileg kevesebben jelentek meg, de a jelen lévők szerencsére mindegyik zenekart megtisztelték érdeklődésükkel, így minket is, szóval a közönség hozzáállására igazán nem lehet panasz, sőt még a merch is fogyott rendesen. 🙂 Mint ahogy a szervezők tekintetében sem érheti szó a ház elejét, mert már a nyári Lowland fesztiválon is megtapasztalt barátságos, segítő hozzáállás fogadott minket.

Köszönjük, hogy ott lehettünk. Még sok ilyet!

Fotók: Orosz Lilla


Atrox Trauma zenekar

Bandi: Izgatottan vártam már ezt a bulit, ugyanis az idei évben sajnos nem sok lehetőségünk volt koncertezni és már nagyon hiányzott. Nem mellesleg azt is vártam, hogy közönség előtt is kipróbálhassam az új gitárfejemet (jól szuperált).

Harmadik zenekarként játszottunk az este folyamán, talán ez miatt egy kissé sietős volt a beállás. Amit hallanom kellett azt nagyjából hallottam azért, számomra teljes volt a koncertélmény.
Régen volt az utolsó koncertünk, ez miatt a buli elején még kicsit izgultam, de pár szám után elmúlt és a zenére és a minket néző/hallgató emberekre tudtam fókuszálni.

Jó volt régi és új ismerősökkel, barátokkal találkozni és végre közönség előtt játszani, szóval egy király hangulatú este volt, remélem még sok ilyen lesz.

Gergő: Izgatottan vártam ezt a bulit, mint fellépőként és félig meddig szervezőként is. Baromi jó érzés volt ennyi ismerős arcot újra látni, akikkel kb. a Lowland Fest óta nem találkoztam. A készülődés teljesen rendben volt, kicsit fáradtan, de megérkeztünk. Rögtön magával ragadt a hangulat és a rég látott cimborákkal való beszélgetés. Az idő egy pillanat alatt eltelt és irányt vettem egy jó kis koncert előtti bemelegítésre, öltözés stb… Ahol rá kellett jönnöm, hogy otthon maradt a dobolós nadrág… hehe, így jártam! Türböwitch után igyekeztem gyorsan átszerelni, mert persze mindig a dobosokra kell várni. 😀 Majd kezdődött a buli számunkra is! Első pár szám mindig rizikósabb kicsit persze, ez egy kicsit nem jó, az a cin egy kicsit elferdült, meg az ezt, azt nem hallok után túllendülök a dolgokon és megy a zúzás ezerrel! 😀 A közönség is pár dal után elkapja a ritmust és az mindig egy nagyon jó élmény. Mindig nagyon jó érzés színpadra állni, de a mostani helyzetben ez különösen átértékelendő, főleg, ha még az egész rendezvény ennyire fasza mellé!

Imádtam ott lenni, zenélni, beszélgetni, sörözni a barátokkal, nagyon jól éreztem magam. Remélem hamarosan újra játszhatunk majd, hogy még több ehhez hasonló élménnyel gazdagodjak.

Fotók: Farkas Gergő


Pósfai József (Exodikon zenekar)

Pár héttel ezelőtt már volt szerencsém egy koncertről beszámolni (link), úgyhogy ismételten üdvözlöm a Kronos Mortus olvasóit!

Az Exodikon számára a nyár, de sokkal inkább a teljes év egyik legjobb és legmeghatározóbb emléke volt a Lowland fesztivál, amit az azon való fellépés mellett a zenekar teljes tagsága végig is nyomott látogatóként, maradandó élményeket szerezve. Ezért örültünk kiváltképp, hogy szerencsére sem az Insane Hellride Entertainment, sem a főszervező, Győri Geri nem fáradt el különösebben a nyári Lowland fesztivál szervezésében, és összehoztak egy őszi kiadást is, ahol velünk együtt négy zenekar próbálta felidézni a fesztivál hangulatát.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a próbateremben találkoztunk a buli napjának délutánján, hogy felpakoljuk a közösen összedobott backline ránk eső részét, és persze az erősítőket.

Negyed 7 körül már az estének helyet szolgáltató Kék Yuknál voltunk, hogy a pakolás második fázisán is túlessünk. Itt kicsit meglepődve tapasztaltuk, hogy a Kék Yukba már csak a Vörös Yukon / Kvlton keresztül lehet eljutni, úgyhogy kicsit hosszabb utat kellett megtenni a cuccokkal. Ráadásul amíg mi extrém metal estben utaztunk aznap, a Kvltban techno buli volt, úgyhogy volt azért stíluskavalkád a helyszínen 😀

A lepakolás után a merchpult és a színpadi technika összerakása következett (ezúton is köszönjük Patriknak, hogy bevállalta a merch kezelését). Kellemes meglepetésként még jó kis kézműves cateringet is kaptunk, úgyhogy a vacsora gondját is könnyen letudtuk aznap estére. Köszönjük, Bonin és Zsolt! 😊

A színpadi technika véglegesítése, a beszélgetés és a nyári nosztalgikus emlékek felidézése közben pedig elérkezett az idő a beállásra is, ami meglehetősen gyorsan le is zajlott, úgyhogy már csak a hivatalos koncertkezdésre kellett várnunk. Az Exodikonnal kicsit később kezdtük meg az estét a korábban kihirdetett menetrendhez képest, de végül csak belecsaptunk az aznap esti szettünkbe. A programot megvariáltuk a három héttel korábbihoz képest, és megejtettük egy új dalunk élő premierjét is, amit még egy jó darabig csak koncerteken lehet elcsípni. Szóval ha ennél több infót szeretnétek az új számról, akkor sajnos meg kell jelennetek a jövő évi koncertjeink valamelyikén.

A bulink viszonylag nyugodt berkekben zajlott le (amennyire ezt a stílus keretei engedik persze), és belülről nézve gyorsan el is telt. Előadói oldalról nem történt semmilyen kellemetlen meglepetés, ami ilyenkor nagy pozitívum, szóval egy röpke háromnegyed óra után át is adtuk a terepet a többi zenekarnak.

Ahogy említettem a korábbi beszámolóban, a dobosunkon több zenekarral is osztozunk, az akkor említett Isatha mellett ez igaz a Türböwitchre is, akik rögtön utánunk következtek. Szokás szerint nagyon jól és hitelesen prezentáltak a mocskos speed punk thrash témáikat, ami át is jött a közönségnek, úgyhogy itt már a moshpit is beindult! Ez a morgáskultúra az anyafesztivál közönségképére is nagyon jellemző, szóval fokozódott a nosztalgiahangulat rendesen!

Ezután következett az Atrox Trauma, akik egészen Hódmezővásárhelyről utaztak fel, hogy megmutassák, hogy is kell 2021-ben kompromisszummentesen thrash metalt játszani. A zenekar nemrég jelentette meg legújabb klipjét, és adta hírül, hogy egy külföldi kiadó fogja gondozni új nagylemezüket, szóval vannak szerencsére fejlemények gazdagon a házuk táján. De, visszatérve a bulijukra, egy húzós és feszes thrash összeállítást kaptunk az arcunkba, amire kimondottan jól esett a bólogatás!

Végezetül pedig az Aornos következett Miskolcról, akik egy masszív, komplex és pusztító black metal programmal építették le a közönség maradék idegrendszerét. Az ő zenéjükre nem a minimalista / „necro” megközelítés a jellemző, sokkal inkább az agyasan, többszólamosan, billentyűs hangulati aláfestéssel prezentált összetett dalszerkezetek. Ezekből kaphattunk egy tömény ízelítőt az este zárásaként, lezárva ezzel aznap estére az extrém metal zenei utazást.

Természetesen a koncertek után még maradt energia egy kis nosztalgiára és néhány italra, de ennek az estének is elérkezett a vége, ami a szokásos pakolás-hazaút-pakolás triumvirátussal zárult.

Ezúton is köszönjük az Insane Hellride Entertainmentnek a szervezést, és reméljük nem kell a jövő nyári fesztiválig várni arra, hogy ismét összefújja a Lowland-közönséget a sors!

Mi idénre ezzel visszavonulunk az Exodikonnal, de jövőre újult erővel találkozhattok velünk az underground bugyraiban. Addig is Lowland – For Better Metal Health!

Fotók: Farkas Gergő


Hekele Attila (Exodikon/Türböwitch)

Nagy örömmel értesültem arról, hogy megrendezésre kerül ez a Lowland spin-off buli, mivel az eddigi két fesztivál joggal pályázhat az életem legkellemesebb élményeit tartalmazó top 10-es lista előkelőbb helyeire. Nagyszerű ötlet így életben és köztudatban tartani a brandet, bár ez eddig még csak egy koncert volt, de – SPOILERVESZÉLY – várhatók még ilyen megmozdulások. Pláne, hogy – szintén SPOILERVESZÉLY – jól sikerült és jó hangulatban telt az este.

Az este megelőző mozzanataként a zenekari próbaterembe suhantam el délután egy kis bemelegítésre, meg hogy szétkapjam a dobcuccot és szállításra kész állapotba helyezzem. Kisvártatva megjelent az Exodikon legénységének rajtam kívüli része, és berámoltuk a kocsiba a backline ránk eső részét. A Supersonichoz időben érkeztünk, majd levittük a cuccot a Kék Yukba, de a Vörösön aka KVLT-on keresztül, mivel a Blue Hell felöli szállítás már nem lehetséges. Közben kaptuk az infot, hogy valami elektro buli lesz a KVLT-ban a miénkkel egyidőben, ami egyből egy sajátos mosolyt csalt az arcunkra, mivel már vizionáltuk is, hogy mekkora poén lesz majd a buli végeztével a verető ifjakat kerülgetve visszavinni a dobokat és egyéb backline-t a kocsiba az előbb említett útvonalon.
Na de, hogy a kezünk ügyében lévő problémával foglalkozzunk, összeraktuk a dobot meg felállítottuk a ládákat meg amit még kellett a színpadon, majd nemsokára beálltunk az Exodikonnal, majd miután megfelelőnek találtuk az arányokat, visszavonultunk testületileg a backstage-be, ahol már vígan készültek a türbös pajtik is az esti jelenésre. Ez esetünkben azt jelenti, hogy egy üveg tömény fogyott bőszen, ami alól nem mentesültem én sem, szóval még az Exodikon fellépése előtt kezembe kaptam én is egy pohárnyi teljesítményfokozót, amit le is vertem, pont, mint ahogy Geralt is szokta tenni egy rizikósabb harc előtt.

Némi közönségváró csúszást követően színpadra léptünk az Exodikonnal, össze is gyűltek az emberek szép számmal. Nem feltétlen szokott hálás szerep jutni az első zenekarnak, de nem lehetett okunk panaszra, módfelett megmozdultak a tisztelt egybegyűltek, ahogy az Introverziót követően belecsaptunk az Árnyam útjánba. Az ezt megelőző néhány bulihoz képest kissé megvariáltuk a setlistet, nem követtük most teljesen az albumos számsorrendet, és most debütált az egyik új számunk is ’A hanyatlás természete’ címmel, amit szerencsére teljesen jól fogadott a közönség, az arcokon látható pozitív visszajelzést néhányan szóban is megerősítették később. Legyetek türelemmel ifjú padawanok, nemsokára hallható lesz felvett változatban is, sőt még vizuálisan is megtámogatjuk. Ezt követően még volt néhány szám az Árnyam útján lemezről és a Végtelenbe zárva EP-ről, majd egy outro zárta a műsort. A közönség rendkívül kitett magáért, köszönjük mindenkinek, óriási élmény volt az egész fellépés.
Némi képzavarral élve itt még számomra nem volt vége a dalnak. Kihasználva, hogy nekem már készen volt minden a következő bevetésre, arra fordítottam az ölembe hulló időt, hogy leszaladjak a pulthoz egy sörért. Néhány futó beszélgetést követően visszatértem a színpadra, ahol a Türbö fuckin’ witch már majdnem készen állt a folytatásra. Amint már semmilyen körülmény nem gátolta a kezdést, indítottunk is a Drunk back to life-fal, amit lehet, hogy egy kicsit, számszerűsítve kb. 10-15 bpm-mel gyorsabban nyomtam a kelleténél, mivel még azért eléggé lendületben voltam a blast beatekkel gazdagon ellátott Exodikon fellépése után.

-Atti, baszd meg, mégis mi a faszom volt ez tempo? – érdeklődött finoman Harsányi kolléga éteri hangján, miután véget ért az ámokfutás.
Miután kiröhögtük magunkat, folytattuk a műsort a következő Türböwitch sorscsapással, amivel szintén megtáncoltattuk a közönséget, tehát ment a verekedés meg a hordóemelgetés szorgalmasan, amit elégedett mosollyal nyugtáztam, amikor épp láttam és nem volt csukva a szemem. Mocskos módon sorakoztak egymás után a régebbi és újabb speed/punk/thrash acsarkodások, beleértve ebbe négy új számot is, ami nemsokára albumon is hallható lesz majd. Ez a koncert is kiváló volt, el lett picsázva a közönség is, szóval top 1 volt az egész.

Én itt ezen a ponton letettem a lantot, de a bulinak közel sem volt vége. Következőnek a hódmezővásárhelyi Atrox Trauma lépett színpadra, és hát szokás szerint nem volt kegyelem. Az első Lowlanden láttam először a srácokat és egyből le is szedték az arcomat. Ez most sem történt másképp, minden számukkal gondoskodtak arról, hogy mindenki megtanulja, hogy mi az igazi szigor.

Az este utolsó fellépője a szimfo black metalos Aornos volt. Őket is láttam már számos alkalommal, és minden koncertjükön megbízhatóan ravataloznak fel minden részt vevőt. Alapvetően jó viszonyt ápolok a black metal ezen ágával is (az Emperor az egyik kedvenc zenekarom), így mindig szívesen nézem meg élőben ezt a minőségi brigádot. Most sem okoztak csalódást.

Nem maradt már más hátra, mint szétszedni mindent és visszavinni a terembe, ami hajnalban, jó pár sör után rendkívül kellemes élmény volt. Viszont annak dacára, hogy el voltunk fáradva, néhányan még úgy éreztük, hogy – idézve a klasszikust – az éjjel soha nem érhet véget, így becéloztuk a Blast Beat Bart néhány levezető körre.

Szeretném még egyszer minden érintettnek megköszönni, hogy lehetővé tette ennek az estének a létrejöttét, kivételes alkalom volt fellépői szempontból és a közönség tagjaként is, már alig várom a következő ilyet, a következő, 3. Lowland festet meg aztán főleg. 😊

Fotók: Farkas Gergő


Bonin Ádám (IHE / Lowland szervező)

Már nagyon vártam a bulit, hisz a Lowland Fest évem csúcspontja volt és már kiéhezve szerettem volna ismét egy felesnyi atmoszférát legurítani a nyári fesztivál hangulatából. Nyilván egy klub buli teljesen más kategória, mint egy open-air fesztivál, de a régi és az ott megismert barátok, ismerős arcok és persze a zenekarok alakítása keményen visszaadták a feelinget. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy pandémia idején is majdnem meg tudtuk tölteni a Kék Yuk tárnáit. Volt rengeteg sör, zenekari és Lowland merch, moshpit és hordóemelgetés. Az este koncepciója black és thrash metal volt most. A black frontot az Exodikon és az Aornos erősítette, míg a thrash zászlóvivői a Türböwitch és az Atrox Truma volt. Nyilván zenéjükben más metal stílusjegyek is keverednek, de az egyszerűség kedvéért most lapozzunk. Lehet még számítani hasonló megmozdulásra, tavasszal valószínűleg egy death vonalas buli várható. Télen már inaktívak leszünk az IHE-vel. A végén megragadnám az alkalmat, hogy még egyszer megköszönjem a négy zenekarnak és az összes Lowlandernek, hogy – ahogy Fábry mondaná – jelenlétükkel emelték az est fényét!


Kapcsolódó cikkek

Komodo / Erkölcsi Mozsdo / Türböwitch – irdatlan partit sikerült összehozni

KMZ

ATROX TRAUMA – On the Line of Nothing and Something

KMZ

Atrox Trauma – egy újabb dal

KMZ

Koncertjánló: Anti-Xmas Party MMXXI – Szeged, Városi Rock Klub

KMZ

Danse Macabre – Isatha / Exodikon / Despair / Children of Decadence – remek hangulat, tomboló közönség

KMZ

Atrox Trauma – az első nagylemez elkészült

KMZ

Nuclear – En Vivo / Live @ Rockaxis TV 2016

KMZ

Aornos – Megjelent a kislemez!

KMZ

Demonical, Exodikon – Koncertbeszámoló

SteveShield

EXODIKON – Végtelenbe Zárva EP

Saint-Savin

Watch My Dying, Cadaveres, Exodikon, Dog Days – Koncertbeszámoló

Plastic_Puppet

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár