2023. március 17. @ Budapest, Dürer Kert
Ghost Toast zenekar élményei
Ott kell kezdenünk, hogy 2020 év elején, még a Shape Without Form lemez megjelenése előtt Papp Laci, a Ghost Toast akkori dobosa elhagyta a zenekart, barátsággal váltunk el, de világossá vált, hogy az épp írási fázisban lévő folytatást, (a tavaly megjelent) Shade Without Color lemezt már nem vele fogjuk elkészíteni.
Cserős Zoltánt (Zomát), régi barátunkat kértük fel, hogy szálljon be és csináljuk meg együtt a lemezt, amit onnantól számított kicsit több mint egy év alatt el is készítettünk.
A 2021 őszén zajló keverési folyamat során döntöttük el határozottan, hogy a színpadra is visszatérünk. Ehhez Zomának kellett elköteleződnie, hiszen rá hárult a legnagyobb feladat. Nem titok, hogy backing track is szól nálunk (is) élőben, hiszen a csellók, szintetizátorok, elektronikus effektek, spoken word jellegű szövegek élőben is fontosak nálunk a megfelelő zenei hatás elérése érdekében, meg ugye instrumentális zenekar révén élőben is figyelünk arra, hogy ne érezze úgy a közönség, hogy hiányzik az ének a produkcióból. Nálunk ráadásul csak a dobos kapja a metronómot a fülébe, a többiek őt követik, rá vannak utalva, szóval nagy felelősség hárul rá. Vállalta, szóval megkezdtük a próbákat. Főként az új számokra helyeztük a hangsúlyt, amiket már együtt készítettünk, de azért a régiekből is meg-meg idézünk valamit.
A Düreres koncertre tavaly hívott meg minket a Mad Robots, amire igent mondtunk, úgy láttuk, hogy most márciusra ki tudunk majd állni egy rendesen összepróbált, kerek és hatásos műsorral. Másrészt az egyik kedvenc hazai zenekaromról volt szó, szóval fel sem merült, hogy visszautasítsuk őket. Az elmúlt évet próbákkal és az új lemez promóciójával töltöttük, ennek során mivel új dobossal, új számokkal vágtunk neki, egy nagyon szerencsés új zenekar érzését keltette ez bennünk. Azért írom, hogy szerencsés, mert vannak megjelent lemezeink, amik szerencsére túlnyomórészt remek kritikákat kaptak, és a legújabb, Shade Wihout Color lemez a korábbiakhoz képest is több emberhez, több helyre jutott el. Ez persze nyilván terhet is rótt ránk, hiszen, aki azért jön koncertre, mert ismer minket, szereti a lemezeinket annak (sem) okozhatunk csalódást, szóval annak, ami lefelé áramlik a színpadról, nagyon jónak és hatásosnak kell lennie.
15 éves a zenekar, de megmondom őszintén, hogy az életben nem izgultam még ennyire koncert előtt. Három és fél év kihagyás után álltunk színpadra (Zoma kb. 8 év kihagyás után), szinte csak most debütáló dalokkal, szóval úgy éreztük, hogy van mitől tartani.
Emellett viszont nagyon vártuk is. Imádok koncertezni, mert a saját dalaink számomra ott működnek a legjobban, azt is mondhatnám, hogy megírás meg keverési, majd videókészítési folyamat során több százszor meghallgatott dalok számomra akkor adják azt a hatást, amit az elkészítési fázis elején éreztem (amikor elkezdtek életre kelni a dalok), amikor élőben megszólaltatjuk. Ráadásul az élő zenében sokkal-sokkal több az energia, mint lemezen, szerintem emlékezetesebb hatást is lehet vele elérni.
Az első dal mindig nagyon fontos egy koncerten. Akkor gyűlik oda a közönség, mi is akkor tudunk elkezdeni ellazulni, rendben van, szól, halljuk egymást, működik. Amint ezek a megállapítások elhangzanak fejben, mehet az előadásra koncentrálás és az átélés. Így volt itt is. Az első öt percben nem is nagyon mertem kinézni a közönségre, aztán láttam, hogy vannak nem is kevesen és láttam, hogy ők is kezdenek ellazulni, van közös hullámhossz. Onnantól számomra mindenképpen elsőosztályú érzés volt játszani.
Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon élveztük a koncertet, remek és szeretetteljes, reaktív közönség volt jelen, akiknek ezúton is nagyon hálásak vagyunk. Úgy éreztük rajtuk is, hogy működtek a felépített csúcspontok, jól sikerült összerakni a setlistet is. Mondhatom, hogy ilyen visszatérő koncertről álmodtunk körül-belül. Nagyon köszönjük a Dürer Kert csapatának is a profi hang és fénytechnikát, semmi okunk nem volt panaszra.
Nagyon fontos volt, hogy jól sikerüljön ez a koncert, hiszen ez adja a legnagyobb kedvet nekünk a folytatásra, szóval megyünk tovább, és aki szeretne, láthat még minket pár helyen idén. Legközelebb egy mini koncerttel jelentkezünk március 25-én a Made in Debrecen fesztiválon, ami az év egyik legjobb dolga a városban (egész nap, már délelőtt 10-től, 8 helyszínen vannak 15-20 perces koncertek a városban, rengeteg, főleg helyi zenekarokkal és előadókkal).
Budapesten pedig legközelebb április 28-án játszunk a HellVill Fesztivál és a Mad Scientist Sörfőzde közös, három napos underground fesztiválján a Mad Kertben, ami a line-up és a helyszín alapján biztosan egy csoda lesz, és nagyon örülünk, hogy részesei lehetünk. Ezeken kívül is játszunk még ebben a félévben pár helyen, de ezek részleteiről csak később fogunk információkat megosztani.
Végezetül szeretném kicsit fényezni az est további fellépőit, mert a Tengeri Püspök (nem csak nekünk van wtf nevünk :D), és a Mad Robots is pazar koncertet adott, szerintem aki ott volt aznap este a Dürerben, nem ment haza csalódottan.
SETLIST: Leaders Get rid of Last Man [részlet] Chasing time [bővített változat] Reaper Man [részlet]
Mad Robots zenekar élményei
Mágikus este volt! Kiugró példája egy tökéletesen sikerült koncertnek.
Kicsit késve (kevésbé mint ahogy szoktuk 😉 ) érkezett meg a fél zenekar a tetthelyre, mint szervezők ez egy kis illetlenség talán, de még így is fél ötkor már befelé pakolta a cuccokat Laci és Joe. Példamutatásból és profizmusból tehát Püspökék kapták az ötöst, első fellépőként ők érkeztek meg először, pedig ők álltak be utoljára. A helyszínen nagyon szimpatikus és segítőkész technikai támogatást kaptunk, és az egész zenekar nagyon büszke rá, hogy Laci és Joe ketten összerakták a teljes motyót mire Pt és Miki megérkezett. Dobszerkó, saját monitorrendszer keverővel, pipa!
Gördülékenyen zajlott a beállás, tökéletesen hallottuk magunkat, és látványban is párját ritkító volt az infrastruktúra, két oldali vetítéssel, olyan minőségben, hogy ki is lehetett venni mit rejtenek az örvénylő képmontázsok. Ez amúgy párját ritkítja Magyarországon. Mire végeztünk, már befutottak Bencéék (GhostToast), kiknek elkötelezettségét mi sem mutatja jobban, minthogy az általunk kb. 8 éve nem használt tamra vettek egy új bőrt, csak emiatt a koncert miatt!
Mi a backstage-be vissza, ahol kiderült, hogy bizonyos – itt nem taglalt – okok miatt nincs jegyszedő a koncertre, ezért hát beállt a zenekar a jegypénztárba, ami végül is remek kalandnak bizonyult, hiszen így mi örülhettünk először az érkezőknek, mindenkivel lehetett pár kedves szót váltani, poénok repkedtek, és mindenki örült mindenkinek. Így mire a színpadra kellett lépnünk már kellemes meleg érzés volt a szívünk tájékán, főleg, hogy Bence megdicsérte Joe szakállának illatát is.
Nem volt teltház, de elég sokan voltak a jó kedvű emberek, akik valami „egyszerre beteg és kattant, szigorú és súlyos, mégis barátságos és jó kedélyű” dologra vágytak (a jelzős szerkezet Uzseka Norbi tollából származik, de ennél jobban sosem sikerült magunknak megfogalmazni, hogy minek érezzük magunkat). Ezen az estén nem tudtunk mellé nyúlni, a közönség első invitálásra előre nyomakodott a színpadig, mindenre reagáltak ami a színpadon történik. Ez nagyon fontos előadóként! Teljesen más az energiaszint, más az érzelmek áramlása, a dinamika, ha reagál a közönség. És aznap ez így volt! Még Domi is becsatlakozott nézőként a ködös Albionból telefonon keresztül (puszi!). Pt is elemében volt, működött a kémia. Közel egy órányi eufóriát éreztünk, és reméljük adtunk is. Vannak néha ilyen koncertek, amikor az intenzív színpadi munka ellenére is majdnem energikusabbnak érzi magát az ember a koncert után, mint előtte.
Ezután gyorsan összepakolni tiszta kín volt, de miután végeztünk még maradtunk egy órát beszélgetni azokkal, akik maradtak a helyszínen. Ennyi ölelést, kedves szavakat, örömöt régen kaptunk és adtunk, tapintani lehetett a szeretetet és boldogságot. Ennél több nem is kell a magunkfajta pénzéhes karrierzenészeknek, hogy folytassa! Long live the #underground!
Fáradtan, de elégedetten mentünk haza. (Ja, és ha esetleg elfelejtettük volna kiemelni az este legfontosabb történését: Laci és Joe KETTEN rakták össze a teljes zenekari technikát!)
Írta: Joe
SETLIST:
FOTÓK: Uzseka Norbert és Bobal Photography
