2021. december 3. @ Sopron, Hangár Music Garden
Monastery zenekar
A soproni terep nagyon nehéz a durvább zenét képviselő zenekarok számára, mi sem tudtuk mire számíthatunk. Időben, kb. 17.30 kor érkeztünk a Hangár Club hátsó bejáratához. A hely struktúrája a hazai körülmények közt az egyik legjobb minden szempontból. A bepakolás nagyon egyszerű, az autótól pár méterre már a színpad mellett találod magad, ami kellően nagy, és persze a nézőtér is, a terem végében pedig rögtön a piás pult van.
A nyitóbanda Witchthrone kicsit megcsúszott az érkezéssel, ezért a beállás kicsit tolódott, de ebből semmiféle probléma nem adódott, pláne merthogy a megérkezés után a csapat villám gyorsan, és szervezetten pakolt fel, és állt be. A Witchthrone 19.50 kor csapott a húrok közé, zenéjük modern vonal, jócskán ötvözve black metal alapokkal. A közönség kicsit visszafogott volt, és még ekkor szivárogtak befelé a terembe. A csapatot ez egyáltalán nem zökkentette ki, nagy vehemenciával tolták a műsort.
Krampüsék következtek, velük már jó néhányszor zúztunk. Nagyon bírjuk a durvulatot amit nyomnak,
35 perces műsoruk brutális volt.
Itt tenném hozzá, hogy a hangtechnikus türelmes és hozzáértő volt, marha jól szóltak a bandák!
Kb. 21.45-kor mi is belecsaptunk, a színpadon jól szóltunk, élvezetes volt játszani. Közben a színpadról lenézve örömmel konstatáltuk, hogy a Moby Dick vezér Smici is leugrott megnézni bennünk Balázzsal, a fiával, aki jelenleg a Moby Dick zenekart erősíti. A hangulat egész jó volt, kicsit zavaró volt a terem méretéhez képest kevés ember /kb. 45-en voltak a teremben, ami egy kis klubban jól nézhetett volna ki/. Az utolsó számot bőgő nélkül toltuk le, de ez nem okozott különösebb zavart az erőben… A közönség erőteljesen kérte a ráadást, de akkor már komoly csúszásban volt a buli.
Következett a Devoid Győrből, nagyon komoly bulit nyomtak , Szilárd egy rendkívül szuggesztív frontember, megérdemelnék a nagyobb figyelmet!
Összegezve frankó volt az este, nagyon korrekt volt a zenekarok hozzáállása, és ugyanezt tudjuk elmondani a hely vezetőiről, és dolgozóiról is.
Nagyon jó kis buli kerekedett ki ezen az estén, tavasszal visszatérünk!!!
Tommy (Krampüs zenekar)
A koncert napján szokásos korán kelés, gyerekek oviba/iskolába pattintása, utána futkározás ide-oda amoda, végül a gyerekek begyűjtése és menet haza. Veretés a próbaterembe, ahol indulás előtt még egy gitárbiznisz volt betervezve. Aztán meg is érkezett Jakab Viktor (Undertaking) barátom, két másik régi cimborával karöltve (Mann Laci és Kottán András ex-Mirror), Viktor betesztelte a gitárt, oké fasza viszem. Közben megérkezett a zenekar többi tagja, bepakolás, kicsit késve indulás. Mire megérkeztünk Sopronba, az első zenekar már a szettje végéhez közelített. Így volt kb. 15-20 percünk akklimatizálódni mielőtt felpakolunk a színpadra. Tök jó hely a Hangár amúgy, ezelőtt még sosem jártam ott. Jó színpad, jó hangtechnika, kedves személyzet, a pandémiának köszönhető csekély létszámú közönség. Kb 30-40 ember gyűlhetett össze, plusz a személyzet és a zenekarok. Felpakoltunk, belőttük a cuccot, mehet a balhé! Valamiért minden zenekar rövidített programot nyomott, mi is kihagytunk a setlistből 5-6 nótát, így azt hiszem csak 18 nótával pusztítottunk. Négy nóta erejéig megidéztük a majd valamikor felvételre kerülő és megjelenő harmadik Krampüs lemezt is, úgy tűnt szerették az emberek. Buli közben hallottunk “S.O.D.” bekiabálásokat is, aki ismeri a zenekart, tudja hogy szoktunk S.O.D. nótákat is tolni, de ez most kimaradt. Volt helyette Corporation Pull-in a Terrorizertől. Buli vége, elégedetten nyugtáztuk egymás közt hogy jó bulit toltunk, a közönség is vette az adást, fasza! Külön szívet melengető érzés volt, buli után kiderült, hogy egy autónyi fanatikus érkezett Sopronba Szerbiából(!) miattunk! Ezután visszapakolás a kocsiba, belenéztünk még a Monastery műsorába, és indultunk haza. Összességében jó kis buli volt ez is.
Waldmann Szilárd (Devoid zenekar)
Mindig van egy indokolatlan gyomorgörcs az ember gyomrában, hiába koncertezik már 15 éve. A világ folyamatosan változik és az igény arra is, amit az ember játszik. Napokban olvastam egy cikket arról, hogy a streamelések 4%-t teszi kit a metal és rock zene. Odafelé az úton végig ezen morfondírozok, van e értelme, mikor jön el az a pont amikor az ember véglegesen azt mondja, hogy oké ez már olyan szinten nem rentábilis, hogy abbahagyja, kínzó kérdések, kínzó időszaka pláne így a pandémia idején, ráadásul rohadt hideg is van.
A szintér annyira önszerveződő lett, hogy aki 2-3 éve benne van körforgásba lényegében ismer mindenkit. Szerencsések vagyunk, mert nagyon pozitívok a tapasztalatok az est folyamán fellépő zenekarokkal, így hangulat nyilván adott lesz, kérdés az, hogy az első ilyen igazán hideg pénteki éjszakán a közönség is megmozdul e.
Mikor megérkezünk a Witchthrone már az utolsó simításokat végzi a beállással, kisvártatva kezdenek is. Bevallom őszintén, mindig ordítóan gumi black-es voltam és sosem tudtam abban a fajta black metálban megtalálni a szépséget, ami engem arra emlékeztet, mint amikor dekopírfűrészek versenyeznek egy OSB lapon. Witchthrone nem ilyen, elejétől a végéig megnéztem annyira lekötött, pedig előzetesen volt egy nagy adag félsz bennem, hogyan fog ez színpadon kinézni. Nagyon intelligensen felvannak építve a számok és látszik, hogy iszonyat meló és gyakorlás van abban, hogy ezt így színpadra vigyék a srácok. Tudom, hogy elsősorban nem a koncertezés miatt csinálják, de ha ilyen szépen működik ez a színpadon én szerintem mindenképpen erőltetni kéne. Tudom, hogy majd sokan hátra hőkölnek, hogy ez túlságosan ki van mérve patikamérlegen, pláne a műfaji követelményekhez képest, de én azt mondom, hogy mindenképpen érdemes megnézni, mert a zeneiség ez esetben kézzel fogható és engem kiválóan szórakoztatott is.
Veszprémi Krampüst számtalanszor láttam, sőt mindig vigyorgó Janikával barátságunk már évtizedes, szóval nagyon örültem, hogy az este folyamán fellépnek. Szintén csak jót tudok mondani, bár egy ilyen régi és meghatározó UG zenekar esetében ezt itthon már természetesnek élem meg. Kompromisszummentes Grind/Death metal, kiváló hangszeres tudással dinamikusan előadva. Nem gondolom, hogy bárki csalódna, aki fent említett műfajt szereti. Szóval grinderek, lőjétek be a legközelebbi Krampüs koncertet és irány hömbölögni.
Monasteryt takony koromban láttam még egy IFI-házban 14 évesen. Második számuk akkoriban a Discipline volt a Slayert-től, ezzel meg is vettek örökre. Ugye ez a nagy visszatérés végig futott az itthoni egész metál sajtón, bármerre ment az ember mindig szembejött valami Monastery-s hír. Egyébként meglepett, hogy a zenekar mennyire két lábbal áll a földön és mennyire tisztában van a szintéri realitásokkal 2021-ben is a visszatérést követően. A koncert természetesen teljesen rendbe volt, számomra valamiért a nu metálosabb korszak dalai ugyanúgy ütnek, mint az old school Death-es aspektus is. Kapásból utolérte a zenekart egy tagcsere és a zenekar dobosának fia lett az új állandó énekes. Roland teljesen hozza a megkövetelt szintet, ha nem ismerném a Monasteryt ezer éve és most látnám előszőr, akkor simán azt gondolnám, hogy ez egy több száz koncertet megélt felállás. Monastery 2021-ben nagyon rendbe van, szegpontos és hengerrel! Tessék megnézni.
Mi zártuk az estét és hát utolsó zenekarnak lenni sosem hálás, persze csak akkor nem, ha te vagy a headliner, minket ez a veszély itt nem fenyegetett. Természetesen a bevitt alkohol mennyiség is hatással lehet éjféltájt a produkció minőségére, ez most csak a gitárosunkat érintette, aki jócskán benyakalt a „Witchthrone” sörtől, hál istennek játékán ez nem látszott. Én úgy éreztem teljesen rendben lehoztuk az estét nagyobb bakik nélkül és elég sok embert is sikerült előre csábítani és megmozgatni egyaránt, valamint meg is szolaltunk rendesen befelé-kifelé egyaránt. Egész ősszel koncerteztünk és ez már a „Dusk” turné utolsó előtti állomása volt. Mostanra már teljesen összeállt a setlist és álmomból felkeltve is tudjuk. Nagyszerű, hogy ilyen zenésztársakkal koptathatom a deszkákat, ez az egy gondolat motoszkált a fejemben, amikor lejöttünk a színpadról!
Mindent összevetve teljesen jó este volt. A nézőszám teljesen rendbe volt és szerintem a legtöbbet sikerült kihozni a közönségből, aki amúgy vette is a lapot és sokat mozgott az este. Jó volt átélni azt is, hogy a Hangár Sopronban egy viszonylag nagy szórakozóhely, mégis kézzel tapintható, hogy elköteleződöttek minden stílus irányába és kultúrmissziót folytatnak azzal, hogy az UG bandáknak is teret engednek. Köszönjük a lehetőséget, találkozunk tavasszal!
- Facebook event: https://www.facebook.com/events/607225257377719
