2023. június 2. @ Szeged, Városi Rock Klub
Symphony of Symbols zenekar élményei
Teljes nyugalom. Ha két szóval kellene jellemeznem a zenekart, ezt mondanám. Mentünk már úgy, hogy a kisegítő basszernak volt egy hete fül után leszedni a nótákat és próba nélkül mentünk fel a színpadra. Volt, hogy énekes nélkül mentünk és a közönségből jött fel egy hörgőmester letolni velünk a bulit. Ezek után az, hogy trióra fogyatkozva, kettéosztott és lemélyített gitárjellel kellett megoldani a basszust, már tényleg egyáltalán nem frusztrált minket.
Mi nem azok a gyerekek vagyunk, akik akkor is beszélnek, amikor nincs mondanivalójuk. Van, hogy hónapokig semmit se teszünk ki a facéra, mert hát minek?. Ezt az algoritmusok azzal hálálják meg, hogy faszán hátrasorolnak. Ezért fogalmunk sem volt, hogy az eseményre reagálók száma valós lesz-e. Szerencsére azért nem teljesen, bár idegesek emiatt sem voltunk. 🙂
Volt alkalmunk előző nap lecuccolni a klubba, így a szereléssel már nem kellett kínlódni. Elsőnek játszottunk, ez a kedvenc pozíciónk. Több, mint két éve nem álltunk színpadon, biztosak voltunk benne, hogy lesz gikszer. Lett is még az elején, de összevigyorogtunk, aztán gyorsan belerázódtunk. Szenti Árpád kevert, ez biztosíték sok mindenre.
A hangszerből felnézve láttunk Symbolz pólókat, később fogyott is a merchből, s az, hogy egy témahalmozós death metalt nem hagynak ott egy óra után, mind megerősített abban, hogy menjünk sűrűbben.
SETLIST:
1. Beyond Earth
2. Verity in the Legends
3. Religion of Deceit
4. Pyramid Cities
5. Dispersion
| Nagyon régóta létezik a Symphony of Symbols, de ritkán lehet élőben látni titeket. Mi ennek az oka? Mennyi nehézségbe ütköztetek az évek alatt? Azt gondolom, hogy az oka maga a zene, pontosabban az, ahogy mi a zenéhez és a zenekarozáshoz állunk. A death metal itthon nem épp a legnépszerűbb műfaj, s mi ennek a periférián lévő stílusnak is a perifériájára pozícionáltuk magunkat azzal, hogy 10 perces nótákat csinálunk 25-30 riffből. Az ezerszer eljátszott dolgokban nem hiszünk és nem akartunk magunkra erőszakolni más hozzáállást, csak azért, hogy ismertebbek legyünk. Ez így őszinte. Szóval a zenéért és magunkért csináljuk, nem pedig azért, hogy minél több koncertünk, vagy sűrűbb megjelenésünk legyen. Család, munka s egyéb hobbyk mellett időigényes összerakni ezeket a nótákat, erre fordítjuk inkább az időt, mint koncertszervezésre. A mostani szegedi koncert mennyire sikerült jól? Mi volt számodra a legjobb pillanat? Erre minden normális banda azt válaszolná, hogy toltuk, mint az állat és hibátlan volt 🙂 A valóság az, hogy elszoktunk már attól, hogy egy klubszínpadon nem hallunk fent semmit, folyik a gitáron a víz, meg ilyenek. El is kúrtuk még az elején, aztán összevigyorogtunk és nyomtuk tovább. Az volt ebben a fasza, hogy régebben feszkó lett volna egy ilyenből köztünk, mára viszont már rég nem itt tartunk. Az összetartás nyugtázása volt az a momentum. Hiába ment flottul aztán minden, nekem ez maradt meg legjobbként. De mondhatnám azokat az apró fejlődéseket, amiket lehet, hogy egyébként mi veszünk csak észre. A koncert hevében sincsenek elkapkodva a váltások, figyelünk egymás kényelmes tempóira. Tehát nekem a legjobb pillanatok nem feltétlen kívülről érkező reakciók. Mennyi új arcot és mennyi régi rajongót láttál ezen az eseményen? Sok pacsit és sört kaptál a fellépés után? Mit mondtak, miért vagytok a legfasszábbak? 🙂 Ezen a szinten nincs rajongás 🙂 Volt egy-két arc a pólónkban, de ez messze nem rajongás, szerencsére 🙂 Mindig vannak páran, akik odajönnek és elmondják, hogy nagyon tetszik nekik a muzsika, meg hogy kitartunk emellett. Utána néztek, meghallgatták, meg hogy legfőképp miattunk jöttek le. S pont ennyi is a lényege, ennél nekünk nem kell több. Volt, aki azt mondta, hogy Szenti Árpád nélkül ne menjünk sehova, mert akkor fasza, ha ő kever. De hallottunk olyat is, hogy ez aztán az igazán férfias muzsika 🙂 A közönség nagyobb részét egyébként nem ismertem, a régi arcok elkoptak. Mi magunk is ilyenek lettünk, ritkán jutunk le bármilyen koncertre, szóval maximálisan értem, ha a korosztályunknak már a család az első, hisz ugyanebben vagyok én is. Koncert után amikor hazaértél, milyen gondolatok kavarogtak benned? Sok minden. Legfőképp, hogy vennem kell egy utánfutót 🙂 De nyilván legfőképp az, hogy a nótaírást tűzdeljük meg többször bulival, mert jó volt ez. A Historiocriticism albumból mennyire kielégítő mennyiséget sikerült eladni az évek alatt? Ha jól tudom, a kiadó eladta az 500 példányát. Amiket mi kaptunk, abból van még. De manapság nem is feltétlen a példányszám számít, hanem hogy hány helyre juttatta el a promót, hányan írtak róla, hányan küldtek kérdéssort nekünk a megjelenéskor. Legalább 50-60 ilyen volt, ennyi felületen volt szó az anyagról. Nekünk ez teljesen megfelelő. Nem ebből élünk, szóval nem dőlök a kardomba, ha valaki letölti csak, de nem veszi meg. Mikor várható a következő élő fellépés, mennyire lesz gyakori a következő időszakban? Valószínű, nem lesz heti rendszerességű soha 🙂 Pár csapattal beszélgetünk közös megmozdulásról, németbe is vissza fogunk menni, úgy néz ki. És jó esély van rá, hogy jövőre csak folytassuk a SzegeDEATH fest-et is. Meglátjuk. Mi várható a zenekarral kapcsolatban? Milyen tervek vannak? A legnagyobb közhely igaz ránk jelenleg: írjuk a lemezanyagot 🙂 Annyi lehet az érdekesség, hogy trilógiában gondolkozunk, tehát egy háromlemezes cucc második részét csináljuk épp. A Historiocriticism storyja folytatódik, s most már nem csak lemezen belül, de albumok közt is átíveltetjük a riffeket, zenei utalásokat. Ezt az elkészült új nótákban elég tudatosan formáljuk. |
