Az ALTARAGE pontosan azt hozza, amit az őket körülvevő underground zsongás ígér. Második teljes albumuk, az „Endinghent” csak úgy tobzódik a sötét és disszonáns death metál dühben, mely kapásból gonosz gondolatokat ébreszt hallgatója elméjében. Megzabolázhatatlanul lélekzúzó hangzásuk a gyengébb elméket egyenesen félelembe taszítja.
tovább...A metál színtér látszólag túl sokat stagnál egyhelyben manapság. A nagy thrash feltámadás tizedik felvonása, a brutalitás, technikalitás vagy disszonancia fokozásának véget nem érő hajszája, az egyre öregedő szcénában tomboló nosztalgia nem elég fűtőanyag a haladás és nyitottság számára. Pontosan ez az oka annak, amiért a VULTURE INDUSTRIES típusú bandák annyira fontosak.
A norvég srácok negyedik, „Stranger Times” című albuma tovább folytatja a banda útját a műfaj és hangzás korlátainak kitágítása felé. Kilenc új trackjük könnyedén mégis mesterien öleli át a dark rock és progresszív-kísérleti metál között húzódó spektrumot, tombolásuk viszont ennek ellenére sem tántorítja el őket egyedi és bizarr szonikus univerzumuktól. A VULTURE INDUSTRIES merész egyvelegét felismerhető struktúrákba és jelentéssel bíró dalokba önti, melyek fülbemászóak is tudnak lenni, és ami fontosabb, hogy nem esnek a kizárólag kísérletezési vágy hajtotta elvontság csapdájába.
A SEPTICFLESH tízedik nagylemezén apokaliptikus látomást tár elénk death metál és nagyzenekari színekben pompázva.
Bár a bibliai omega a véget jelzi, a SEPTICFLESH pont, hogy a csúcsát éri el a „Codex Omega” által – a srácok végre megmutatják érettségüket és kivételes zenei tudásukat. A SEPTICFLESH vitathatatlanul a szimfonikus death metal mesterei között van, a „Codex Omega” pedig ennek a merész állításnak tökéletes bizonyítéka.
Egy olyan klasszikus, mint az ENTOMBED féle „Left Hand Path” nevének füves átírása normális esetben a MODERN TALKING legfájdalmasabb dalainak ismétléses hallgatásával lenne büntetendő. A CANNABIS CORPSE viszont nem csak, hogy megússza ezt, de a death metal – kannabisz tengelyen mozgó amerikai srácok pontosan azt teszik, amit népes követőtáboruk elvár tőlük.
tovább...A veterán bandák fejlődése meghatározott mintákat követ. Néhányuk elkényelmesedik, és boldogan ontja magából az inspirációt szinte teljesen mellőző albumokat. Mások inkább időt szánnak műveikre anélkül, hogy a bizonyítási vágy hajtaná őket, és rajongóik nagy örömére kiforrott zenét tesznek az asztalra, megmutatva kiküzdött érettségüket. A LENG TCH’E az utóbbi kategóriába tartozik.
tovább...A DER WEG EINER FREIHEIT a következőket nyilatkozta: „Örömmel mutatjuk be teljes „Skepsis” című eposzunk első felét, mely a múlt hónapban bemutatott „Skepsis Part II” által körvonalazott képet bővíti tovább. Nem tűnt jó ötletnek „Finisterre” című teljes albumunkat instrumentális dallal bemutatni, de most végre ez is sorra kerül. A hangszeres művek mindig is nagy szerepet kaptak albumainkon, ez alól pedig a mostani dal sem kivétel. A „Skepsis Part I” egy összetettebb és progresszívabb hangszerelésű mű az egyenesebb és agresszívabb második részhez képest. Bár különálló számokról beszélünk, számunkra mégis összetartoznak, és együtt egy epikus művet alkotnak. Remélhetőleg nektek is legalább annyira fog tetszeni, mint nekünk.”
tovább...A metál és a melankólia zenei ötvözése egyfajta oximoron, a doom alfaj azonban pontosan ezen a látszólag ellentmondásos feszültségen burjánzik. Adja tehát magát, hogy beskatulyázzuk a „Radiation” című albumot ebbe a kategóriába, ez azonban nem lenne korrekt a hatodik albumukat kiadó IMPURE WILHELMINA bandával szemben.
A „Radiation” hangjegyei között kibontakozó lelki sötétség több forrásból táplálkozik. Bár post-core bandaként kezdték, a svájci srácok egyre rockosabb vizek felé eveztek, melyeken most meg is állapodtak.
A River Black egy gyémánthegyű fúróhoz hasonló zenét produkál, hogy lukat fúrjon a metal zene pajzsába, és ezeken át végre friss levegőt eresszen be.
Az igen erős, a zenekarról elnevezett album kérlelhetetlenül agresszív, és halálosan pontos. A thrash metal-lal való szoros kapcsolatra alapulva, az amerikaiak a klasszikus stílust a modern felhasználással ötvözték, felhasználva a death metalt, hardcore, és egyéb hasonló műfajokat. Mindezt egy nagyon erős hangzás fejeli meg, és ezt dobják az ember képébe.
A FOSCOR „valami varázslatosat” ígért közelgő, immár ötödik albumukhoz. A katalán srácok tartották a szavukat, és sokoldalú ékkövet csiszoltak a hosszas vágyódás, országukra jellemző melankólia és a súlyosan közelgő baljós sötétség segítségével – mindezt „Les Irreals Visions” névvel illették. Az album filmszerű utazásra invitálja hallgatóját álomszerű világokon keresztül, melyeket szonikus örömök és váratlan atmoszféraváltások alakítottak.
tovább...A horror holland mesterei eddigi legmarkánsabb albumukkal jelentkeznek. A 'Dance and Laugh amongst the Rotten’ anyagon a CARACH ANGREN Rembrandt és Van Gogh hangjegyekké változtatott, színesen kavargó ecsetvonásainak grandiózus mélységei tárulnak elénk, mindez Bosch őrületével kombinálva. Ez a kéjesen csábító haláltánc magával ragad, és sosem enged.
tovább...
