Menegroth
1. Thy Catafalque – Sgúrr
2. Amorphis – Under The Red Cloud
3. Angra – Secret Garden
4. Khors – Night Falls onto the Fronts of Ours
5. Cain’s Offering – Stormcrown
6. Kamelot – Haven
7. Soilwork – The Ride Majestic
8. Wolfheart – Shadow World
9. Finsterforst – Mach Dich Frei
10. Ensiferum – One Man Army
11. Arcturus – Arcturian
12. Sulphur Aeon – Gateway To The Antisphere
13. Corpus Christii – PaleMoon
14. Enslaved – In Times
15. Negura Bunget – Tau
Saint-Savin
Próbáltam valami sorrendfélét összeeszkábálni, nem sok sikerrel. Sorszámokat nem is használtam, mert annyira különbözőek a stílusok, hogy lehetetlenség összehasonlítani őket. Az biztos, hogy ezek az előadók számomra emlékezetes alkotásokat teremtettek a 2015-ös évben.
Listám csúcsát borítékolni is lehetett volna a 2014-es kislemezek alapján. Nem is okozott csalódást két régi nagy kedvencem. Blind Guardian-ék komplex metalja nem csak megfejteni való dalokat, hanem rengeteg emlékezetes részt tartalmaz, a The Crown-ék pedig egy laza, ösztönből jövő lendületes metal lemezzel söpörtek el.
Danzig viszont meglepett, hogy egy feldolgozáslemezzel ennyire lekenyerezett. Eleinte csak lépésről lépésre barátkoztam vele, aztán már szabadulni sem bírtam a Sceletons-tól.
Ereb Altor-ék megalkották eddigi legjobb lemezüket, ezek után nem is csoda, hogy egy Bathory feldolgozás kiadása van előirányozva náluk 2016-ra. Sulphur Aeon lovecrafti világa elég könnyen megfogott, annak ellenére, hogy a zene sűrű, de egy ilyen borítóval nem szabad hibázni, és nem is tették. A Thulcandra első lemezei már mutatták, hogy elkötelezett arcokról van szó. Három album kellett, hogy önálló ösvényre lépjenek és jól tették, hogy megtették.
Hiába számít veterán zenekarnak, a Necronomicon számomra nem volt ismert, mégis hihetetlen lendületes és dallamos zenéje versenyre kelt, az Iron Maiden mega monstrumával. Maiden-éknek sikerült módjával valami újat csempészni zenéjükbe és a dupla lemez kockázatát lazán lepöccintették magukról. Amorphis hiába készített a The Circle-hez hasonlatos lemezt, egyszerűen annyira jók a dalok, annyi benne a szenvedély, hogy a bevált recept ismét működött.
A Paradise Lost kapaszkodik vissza trónjára, és a The Plague Within mutatja, hogy jó esélyekkel teszi. A klasszikus metalos korszak már nem fog visszajönni, de ez a régi-új vonal megfelelően erős.
Végül két csapatról szólnék, akik nagylemez előzetes EP-vel jelentkeztek. A Denner/Shermann páros végre konkrét dalokkal örvendeztettek meg. Ez alapján majdani nagylemezük kedvenceim között landol.
A Savage Machine fiatal tagsága meghökkentően imádni való power metallal álltak elő. Nagyon szurkolok nekik, hogy a nagylemez ne legyen elszúrva, a zeneipar ne csiszolja egyenformára (szerintük fogyaszthatóbbá) őket, mert amit az EP-n művelnek, az hihetetlen jó!
The Crown – Death is not Dead
Blind Guardian – Beyond the Red Mirror
Danzig – Sceletons
Ereb Altor – Nattramn
Sulphur Aeon – Gateway to the Antisphere
Thulcandra – Ascension Lost
Necronomicon – Pathfinder…
Iron Maiden – The Book of Souls
Amorphis – Under the Red Cloud
Paradise Lost – The Plauge Within
Denner/Shermann – Satan’s Tomb
Savage Machine – Through the Iron Forest
ST. Toma
Egy év kihagyás után ezúttal ismét írtam egy évösszegzőt kedvenc lemezeimhez bevezetésül. Ennek fő oka, hogy bár nagyon sokan nyavalyognak, hogy milyen népszerű a folk metal és rokon stílusai (pagan, viking, kelta, kalóz stb.), a legtöbb metal zine év végi listáin szinte csak elvétve bukkannak fel e stílus(ok) képviselői. Mivel azonban én továbbra is elsősorban e vonalat kedvelem és követem, érkezzen egy hosszabb lélegzetvételű, kifejezetten folk/pagan metalos évértékelő.
Úgy látszik, 2015-ben véget ért a műfaj két-három éve tartó visszaesése, illetve stagnálása és ismét nagy számú és jobbnál jobb anyag jelent meg (persze a sok-sok tucatanyag sem maradt el, de ez nem csak e stílus sajátja). Kedvenceimet pár sorral lejjebb találjátok lista formájában, most inkább a részletekre térnék ki. Az év két abszolút favoritja egyrészt egy régi klasszikus, a svéd Månegarm, akik már előző lemezükkel sejtették, hogy a tagcserék nem meggyengítették, hanem megerősítették őket, tavalyi lemezük pedig az eddigi legjobb anyaguk lett és látvány tekintetében is az egyik legszebb 2015-ös mű. A másik tavalyi best egy új felfedezés, a romániai Dirty Shirt, akik a máramarosi és erdélyi népzenét derékból bólogatós modern metallal ötvözik elsősorban, de pszichedelikus, punkos, hardcore-os és funkys ízek is felbukkannak román-angol-magyar nyelvű dalaikban. Nem véletlen, hogy tavaly kijutottak a Wackenre is, új lemezük pedig a legjobb folkos matéria számomra, ahogy Maramu klipjük is nagy kedvenc lett.
És ha már a friss felfedezések, ne feledkezzünk meg a hazai színtérről sem: útnak indult a Rumproof, hogy a kalózok fekete lobogóját itthon is magasra emeljék és máris komoly turnén mutatkoztak be Magyarországon és Horvátországban is – több koncertjükhöz volt szerencsém, élőben nagyszerűek, tavasszal pedig kijön első saját anyaguk is, szóval érdemes figyelni rájuk. Ugyanez igaz az inkább rockos Mammasgatára is és érdekes színfoltként jelent meg a Stetl, akik a kárpát-medencei zsidó népzenekincset ötvözik fémzenés karcossággal. És bár hazánk egyetlen folk metal tribütbandája, a Finntrollt éltető Huntroll inaktívvá vált (a srácok melodeath projektje, a Black Sequoia viszont teljes gőzzel beindult), az Eluveitie hazai követőkre lelt az Eravistae képében, akiknek bemutatkozókoncertje márciusban várható.
Egyéb jó hírek is vannak a színtéren, például úgy tűnik, ismét megtalálta a helyes egyensúlyt a Korpiklaani, feléledt a kanadai Ex Deo légiója, és több kevésbé ismert, de figyelemre méltó banda is aktivizálódott, például új lemezt adott ki 5 év csend után a karéliai SatanaKozel, első lemezével nemzetközi kiadóhoz került a lengyel modern folk metalos Netherfell (bár a lemezen még vannak gyermekbetegségek) és újraalakult a belorusz Litvintroll Sakramant, az olasz Draugr pedig Selvans néven. Persze csalódás is volt: minden ígéret ellenére a két legendás folk/pagan metal csapat, a svéd Otyg és a türingiai Menhir továbbra sem mutatnak életjelet. 2015-ben nagyjából 60 klip is megjelent e szcénában, köztük jó pár nagyszerű is – új videoklipet mutatott be szinte minden friss lemezes banda (Heidevolk, Ensiferum, Skyforger, Netherfell, Dirty Shirt, Varg vagy épp a Hammer kiadóhoz szerződött dán Svartsot) és több csapat, akik régebben jelentkeztek nagylemezzel (Arkona, Alestorm Bodor Máté bemutatkozásával vagy épp az év egyik legjobb klipjét hozó orosz Kalevala). A rendes klipek mellett átélős koncertkipből sem volt hiány (köztük az év egyik első klipje a hazai Niburtától) és minden eddiginél több egyedi és ötletes dalszöveges videót is kaptunk (Skálmöld, Månegarm).
Jó klipek mellett jó koncertekben sem volt hiány, bár sajnos szinte csak fesztiváljellegű eseményre érkeztek hazánkba nagyobb külföldi bandák és a Paganfest-Heidenfest turnékért legalább Bécsig kellett utazni most is. Személyes kedvencem pont a bécsi Paganfest volt (külön kiemelve a Finsterforst, a Heidevolk és a Turisas koncertjeit), de a fővárosi Skyforger és Flogging Molly-Alestorm-Firkin buli is nagyot szólt, ahogy a Rockmaratonon a Talco és a Rossomahaar, vagy épp a szegedi Folk-Rock-Maraton és az azt követő, szintén budapesti FolkFest. Apró csalódás volt, hogy a belső-mongóliai Nine Treasures bár pont budapesti koncertmeghívásra épített fel egy Európa-turnét, a fővárosi buli az eléggé drága világzenei expón, a WOMEX-en történt, így a folk metalos közönség nagy része lemaradt erről a debütről.
Az idei folytatás talán még jobb lesz, mint a tavalyi kör: a januári Therion-buli egyik előzenekara a szintén belső-mongóliai Ego Fall lesz, áprilisban érkezik az Ensiferum a Fleshgod Apocalypse társaságában és remélhetőleg a Månegarm-Skyforger-Ereb Altor triót felsorakoztató North Winds Over Europe turné is eléri hazánkat tavasszal (mindenesetre a Månegarm már bejelentette, hogy nyáron érkezik egyik fesztiválunkra [is?]). Emellett már alakul a nyári és őszi szezon is: az idén 10 napos(!) Rockmaraton 6 folk/viking bandát ígér (az Amon Amarth, az Equilibrium és a Varg már hivatalos, a Flogging Molly pedig kiszivárgott), októberben pedig ismét a fővárosba érkezik a hazai színtér krémjét felvonultató Folk-Rock-Maraton. A jó koncertek mellé pedig természetesen jó lemezek is dukálnak. Második nagylemezét fogja kiadni a Niburta (Dive Into Ascension) és a Kylfingar (Világok Határán) is, első nagylemezén dolgozik az Elanor és a Noamuthen, kislemezzel debütál a Rumproof és a Stetl és ha minden igaz, a Virrasztóktól és az Isathától is várhatók újdonságok. A nemzetközi felhozatalt a Varg új lemeze nyitja, aztán jön a Moonsorrow, a Rotting Christ vagy épp a Suidakra anyaga meg persze sok-sok más lemez.
Most pedig következzenek 2015-ös kedvenceim!
Top 10 folk/pagan/viking metal nagylemez 2015-ben:
- Dirty Shirt – Dirtylicious
- Månegarm – Månegarm
- Svartsot – Vældet
- Heidevolk – Velua
- Skyforger – Senprūsija
- Melechesh – Enki
- Kanseil – Doin Earde
- Ensiferum – One Man Army
- Finsterforst – Mach Dich Frei
- Netherfell – Między Wschodem a Zachodem (Between East and West)
Top 5 folk/pagan/viking metal kislemez 2015-ben:
- Niburta – ReSet EP
- Gevolt – Khokhotshet (single)
- Khanъ – Pravda EP
- Nine Treasures – Galloping White Horse EP
- Varg – Rotkäppchen EP
+1: Mammasgata – Graveriser EP (inkább modern kelta rocknak titulálnám)
Top 10 egyéb metal lemez 2015-ben:
- Răgarăja – Sheïtan EP
- Thy Catafalque – Sgùrr
- Amorphis – Under the Red Cloud
- Crossfaith – Xeno
- Born of Osiris – Soul Sphere
- Bakos Attila – Aranyhajnal
- Perihelion – Zeng
- We Butter the Bread With Butter – Wieder geil!
- Nightwish – Endless Forms Most Beautiful
- August Burns Red – Found In Far Away Places
+1: Rotting Christ – Elthe Kyrie (single)