A pulai Liquid SuperCharge zenekar 2021 nyarán alakult, és a pulai Fried Brain, Immobile, Fonjatura, Kani Bastardi és a Red Tape együttes tagjaiból áll: Matija (ének), Marsel (gitár), Rike (gitár), Gabi (basszus) és Vini (dob). A zenekar eddig fesztiválokon játszott, többek között a Monteparadisón, az Empeduján, a Ne Kužim Festen, valamint a zágrábi Medikában, Štinjanban és Hacklabben. Az első, öt dalt tartalmazó EP ez év augusztusában jelent meg a Bandcamp oldalán és a YouTube csatornán, tervben vagy egy klipforgatás, minél több fellépés, koncert és új számokon való dolgozás a második EP-re.
Kik vagytok? Hogyan és miért álltatok össze?
Gabi: Mi a Liquid SuperCharge vagyunk, pulaiak vagyunk és rock’n’rollt játszunk. Mindig ugyanabban a csapatban voltunk, és a régi bandák (Fried Brain, Immobile, Kani Bastardi…) felbomlásával mindenkiben megvolt az akarás és a kedv a zenéléshez, így összejöttünk egy kis jammingre, és így sikerült a első pár dolog. Szerettünk volna eltávolodni a klasszikus pulai hardcore punktól is, és valami kevésbé megszokottat csinálni.
A zenekaron kívül mivel foglalkoztok még?
Gabi: Nos, van, aki iskolába jár, van, aki Fuš-ban dolgozik, a mi Vinink például a HRT-nek dolgozik, és Rike is rongyozza a Saxót (egyébként egy régi motorháztetőt is elajándékozna, a részletekért hívja a számot).
Hogyan jellemeznétek röviden az általatok játszott zenét?
Gabi: Azt mondanám, hogy mindannyian hardcore-t és hasonlókat játszottunk és hallgattunk egész életünkben, határozottan érezhető a punk gyökere a zenénkben, de szerettünk volna rock’n’roll riffeket és néhány amolyan szinte metálos hangzást.
Mivel magyarázzátok, hogy Pulában évek óta rendszeresen alakulnak új, fiatal zenekarok, amelyekben kölkök játszanak?
Gabi: Nézd, a szcena egy bizonyos számú emberre épül. Természetesen mindannyian együtt lógunk és kijárunk, és így megalakul egy bizonyos műfajú banda, aztán az a banda bármilyen okból feloszlik, majd elhatározzák, hogy új zenekart alapítanak megváltozott tagokkal stb. Idővel új kölkök jönnek össze, és zenekarok születnek.
Hogyan lehetséges, hogy Zágrebban, Rijekában vagy Osijekben, azaz a komoly punk városokban nincsenek ilyen kölkök?
Gabi: Szerintem ez egyfajta paradox helyzet, minél nagyobb a lakosság, annál nagyobb az ember egyénisége, mert minden nap átmész a városon és soha nem látod ugyanazokat az embereket, szcenát stb., és mi, akik egy ilyen kisvárosban élünk, és a szcena egy, és mindig együtt vagyunk, könnyebb valamit csinálni. Persze meg kell említenünk, hogy Pula mindig is befolyásos város volt a punkot illetően, így nagyon sok idősebb punk gyereke (Frontalni Udar, Atomsko sklonište, Reanimacija…) maradt ebben a körben és tolja tovább.
Az is lenyűgöző, hogy az RKL befolyása évek óta ennyire jelen van Pulában, mint valószínűleg sehol máshol. Van valami értelmes magyarázatotok?
Gabi: Őszintén, igazad van (hahaha), de egyikünknek sincs logikus magyarázata. Talán azért, mert nem egyszerűek, és amit játszanak, az nagyon elbaszott.
A Monteparadison való fellépés után kiadtátok első EP-t a Bandcamp-en. Mik a további terveitek a felvételekkel kapcsolatban, és gondolkodtok-e a fizikai megjelenésen?
Gabi: Jelenleg a következő rövid EP-n dolgozunk (5,6 dal), amit jövőre kezdünk el rögzíteni. Ami pedig a fizikai kiadásokat illeti, ha van kedvünk, akkor égetünk néhány DIY kazettát és CD-t, és ki tudja, talán egy nap, ha szerencsénk van, kirázunk egy lemezt, ami nagyon nagy dolog lenne számunkra.
Melyik előadásodat szeretnétek külön kiemelni?
Gabi: A legjobbak között minden bizonnyal a 30. pulai Monteparadiso, a ljubljanai Gromka (Ne kužim fest) és a Nigdjezemska (Zadar) volt az Intermezzo fesztiválon.
Melyik öt hazai vagy külföldi zenekar vagy kiadvány ragadott meg titeket 2022-ben?
Gabi: Vipera, Dishumanity, Heihaizi, The Mars Volta, UK Subs. Mindannyian hallgatunk valami mást (kivéve punk/rock/metal), így nehéz megmondani most, főleg 2022-ben, hogy mi jött ki. A Heihaizik gyilkoltak a Monteparadison, és nagyon jó a hangzásuk.
Mit várhat az újvidéki közönség az előadásotoktól?
Gabi: Jóképű srácokra lehet számítani, akik pálinkát isznak és mindent, ami hozzá illik, és persze jó, szokatlan punk’n’roll zenét gonosz szólókkal, kemény dobokkal, zsíros basszussal (amit nyugodtan le lehet halkítani, hogy a zenekar alatt legyen a koncerten) és Lemmy-stílusú énekest, aki kedvére tud dohányozni és inni (de alapvetően kedves, hangyára sem lépne).
Köszönet Zgronak a munkáért!