A Neuspeh viszonylag új név az újvidéki színtéren, a To Be Punk Fesztiválon való fellépésen pedig az Újvidéki Studentski kulturni centar gondozásában megjelent „Povraćanje prošlosti” című bemutatkozó album dalait is meghallgathatta a közönség. A fellépés előtt a zenekar alapítójával, Jovan Živanović gitárossal és énekessel beszélgettünk.
A Neuspeh még a DC idejében jelent meg először, ha nem tévedek, 2016 elején játszotta azt az egy koncertet, és ennyi. Miért nem tartott ez a felállás? Ha nem tévedek, demót is vettetek fel a Raduletánál?
Jova: Úgy van. A demót 2015-ben vettük fel Pejićevi salaši-n. A terv az volt, hogy ebből a felvételből válogatunk, mivel 19 dalt (egy, két, há’), köztük néhány feldolgozást tartalmazott. Természetesen ez több munkát és erőfeszítést igényelt. Közben a basszusgitáros professzori állást kapott, a dobosnőnek pedig, minden tiszteletem mellett, nem volt ideje gyakorolni, mert két munkahelyen dolgozott, tudod hogy van… Próbáltam forgatni, hogy megpróbáljam egy másik dobossal, vagy egy basszusgitárossal, de nem sikerült. A Neuspeh ekkor spontán módon megszűnt.
A koronavírus miatti karantén lejárta után új felállással állsz elő. Rajtad és Marko basszusgitároson kívül a másik két tagot, Miloš dobost és Árpád billentyűst nem nagyon ismeri a helyi punk brigád. Bemutatnád őket, hol játszottak a Neuspeh előtt, és hogyan jöttetek össze?
Jova: Milošt egy régebbi ismerős pár találkozásból, több zenekarban is játszott, köztük Sara Kay bandájában, valójában dobos. Árpádot véletlenül ismertem meg a Vojvodina blues bandában (ebben az újban), de ebből a felállásból pár koncert után szinte egyszerre léptünk ki, és maradtunk kapcsolatban. Később megkértem, hogy billentyűzzön nekünk, és lám, velünk maradt. Markót ismeri a csapat, igen, akkor ismertem meg, amikor pincérként dolgozott a Dijegóban.
Az album tavaly tavasszal lett felvéve. Mikor jöttek létre ezek a dalok és miért tartott ilyen sokáig az album megszületése?!
Jova: Az album az otthoni stúdió egyik szobájában főtt a híres 2016 óta, ami azt jelenti, hogy minden dalnak már volt formája, szövege és saját demóverziója. Amikor végre rendeződött a felállás, elkezdtük próbálni az anyagot az alagsoromban, egy rögtönzött helységben. Amikor 70 százalékon voltak, úgy döntöttünk, hogy Verbászon rögzítjük őket, mert a siker itt azt jelenti, hogy bármi megtörténhet, meg lehet csinálni. Így lett. Persze időbe telt, mire megtaláltuk a pénzt a masteringre és az utómunkára, de most már minden felvett és megoldott.
Hogyan jellemeznétek, hogy mit játszik műfajilag a Neuspeh?
Jova: A Neuspeh azt a zenét játssza, amit hallgattunk, ami tulajdonképpen ezekben az években eljutott hozzánk, hanghordozóról és színpadról egyaránt. A banda műfaja, ha már a benne szereplő egyénekről beszélünk, nagyon eltérő, hallani lehet mindent: a ska zenétől a punkon és reggae-en át a bluesig. Alapvetően punk rock, hogy inkább punk vagy rock, nem is számít.
A „Povraćanje prošlosti” című albumról melyik dalt emelnéd ki a legoptimistábbnak, és miért? És honnan ennyi pesszimizmus, kezdve a zenekar nevétől az album címén át, nagyjából minden dal szövegéig?
Jova: Egyszer egy a volt basszusgitáros leírta nekem – képzeld el, milyen embereket szül a siker. Talán nem a pesszimizmusról van szó, talán inkább arról, hogy szilárdan a földön maradjunk, ne szálljunk el és ne kövessünk el olyan hibákat a múltból, amik visszatérnek. Magukban a dalokban vannak refrénsorok, így ha valaki a dalban depressziós és pesszimista, akkor a refrénben lehetősége van megszabadulni tőle egy nagyon egyszerű típus énekléssel: ezért emeljük fel kezet és szeretjük a lányainkat! Ami a dalt illeti, nem tudom, mostanában a Radio 021-en játsszák a „Balladát”.
Blondi miért psycho?
Jova: Blondi Deborah Harry társítása a Trainspotting című film zenéjével. Másrészt Blondi Clint Eastwood a „A Jó, a Rossz és a Csúf”-ból. Mivel akkoriban trió voltunk, párhuzam vonható, ahogy mondanák 2in1.
Mit tartanátok sikernek, ha a Neuspeh-ről van szó? Mik a további terveitek, kívánságaitok, ötleteitek?
Jova: Korábban is mondtam, és megismétlem – nálunk a siker az mikor valamit megcsinálunk és történik valami. Ez az interjú is siker. A terv az, hogy a közönséggel való találkozás után megnézzük, hová vezet mindez, amikor meglátjuk, melyik dal határoz meg minket. Hat hónap múlva Kumrovecben kijön egy lemezt is, egy független kiadótól. Remélem addigra felveszünk egy szép klipet egy külön számhoz.
Köszönet Zgronak a munkáért!
Nem használnék nagy szavakat, de mindenképpen szép visszatérése Jovának, a Ringišpil jól ismert énekesének és gitárosának, aki egy olyan zenészcsapattal, akik nyilvánvalóan megfelelnek az érzékenységének, megalakította a Neuspeh csapatot. Az új „Povraćanje prošlosti” kiadással mutatkoznak be – örök rajongók, olyan dalokkal, amelyeket a harmadik út után, az autóban hallgatva fogtok énekelni, és elvezetnek minket a gyártott dolgoktól a felismerhető Novi Sad Oi! punk hangzásban, relatíve könnyedebb dalok szájharmonikával és billentyűkkel, Jova bársonyos hangjával énekelve, tele igazsággal, amit énekelt és átélt. Ez minden bizonnyal táplálja mindannyiunk lelkét, akik egy csipetnyi érzelgősséggel követünk mindent, mert Punk erre tanított minket, hát én… – Okac