Bár a Lion’s Law szinte minden tagja aktív más bandákban, az énekes Wattie kiemelkedik lelkesedésével és a szcena iránti elkötelezettségével. Elsődleges zenekarának elfoglaltsága nem akadályozta meg abban, hogy számos más projektnek szentelje magát. Első helyen a Rixe-t kell megemlíteni, amelyet Maxime Smadja, a Youth Avoiders egykori gitárosa indított el, akit a „Château Vergogne” hangstúdiójában végzett produkciós munkájának köszönhetően az utóbbi években a francia punk szcéna egyik legfontosabb szereplőjének tartanak. Maxime felveszi Wattie-t basszusgitáron és Tomot gitáron (egy francia, aki több évig Dublinban élt, és a The Sultans zenekarban tevékenykedett). A banda azzal az ötlettel jött létre, hogy a múlt század nyolcvanas éveinek francia Oi! hangzásának nyers változatát játsszák. 2015-ben a Rixe kiadott egy EP-t „Coups Et Blessures” címmel, ami azonnal feltűnést keltett a színen. Tehát ez a zene, amelyet az egyszerűség és a garázsprodukció jellemez, francia nyelven. Egy képlet, ami nem hangzik elbízottnak, de kiderült, hogy az az adrenalin injekció, amire az Oi! szcenának akkoriban szüksége volt. Észrevehető, hogy az édes dallamokkal és drága produkcióval rendelkező zenekarok, akik az új Rancid vagy Dropkick Murphy’s-re vágytak, elvesztették fölényüket a skinhead közönség körében. A Rixe debütáló EP-je ismét a primitív Oi!/punk hangzást hozta a rivaldafénybe. A Rixe előnye, hogy a régi hangzáshoz való hozzáállásuk valahogy üdítő: bár lecsupaszított, nem hiányzik belőle a dallam és a himnusz.
Érdekes tény, hogy Rixe számos olyan lemezcég ajánlatát utasította vissza, amelyek tipikus Oi! zenekarokat rögzítenek. Ez a trió a londoni La Vida Es Un Mus kiadót választja, hogy a bandát a DIY punk szcena közelében tartsa. Kiváló választás lesz, mert közelebb hozza a Rixe-t a hardcore közönséghez (a legtöbben az úgynevezett New Wave of British Hardcore szcena köré gyűltek össze, melynek felépítésében az LVEUM is nagy szerepet játszott). Másrészt ugyanez a kiadó már régóta ott van az indie-hipster rock közönség egyes részeinek radarján, így a Rixe-ről olyan médiumok is írtak, mint a Vice.
A zenekar már 2016-ban kiadta a második EP-t, „Les Nerfs A Vif” címen, amely a banda egyik legnagyobb slágerével, a „Hexagone” című dallal indít. És az ezt követő időszakban nem telt el olyan naptári év, amelyben a Rixe ne adott volna ki valamit. Amikor az EP-kről volt szó, akkor „a kislemezek királyainak” nevezték őket. Egyetlen nagylemezük a teljes diszkográfiájuk gyűjteménye, amely 2017-ben jelent meg. A zenekar koncertekkel bizonyította minőségét, játszott Európában, az USA-ban, de Japánban és Ausztráliában is. Hogy egyszerű hangzásuk ellenére a másféle ízlésűek számára is érdekesek, az bizonyítja, hogy a Turnstile legutóbbi párizsi koncertjének előzenekarnak őket választotta.
Köszönet Migenek a munkáért!