A belgrádi Statico egy viszonylag új név a hazai szcena veteránjaiból, akiket láthattatok az elmúlt 20 évben (Unison, Jaibo! 36 Daggers…). A TBP 2022 fellépése előtt Dario énekessel beszélgettünk.
Hogyan jöttetek össze, és hogyan döntöttetek úgy, hogy elkezdtek játszani?
Dario: Játszani akartunk. Kuzmannal több mint tíz éve nem játszottunk, Ilićnek már nem voltak aktuális zenekarai, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Az első évben a korona miatt minden húzódott, amíg Karanke be nem lépett a zenekarba, ezért úgy döntöttünk, hogy egy kicsit rendszeresebb próbákat szervezünk, és felvesszük, amink van. Aztán az emberek hallottak a zenekarról, elkezdtek hívogatni minket, és minden komolyabbá vált.
Honnan jött a név ötlete?
Dario: Az akartuk, hogy a név se angol, se pedig hogy szerb legyen. Bruno, aki kezdetben velünk játszott, az Indigesti „Silenzio Statico” című dala után javasolta a Staticót. Egyszerűen nagyszerűen hangzott neki, és a többiek elfogadták.
Manapság általában jó néhány koncertet adnak a zenekarok, és csak ezután jön a megjelenés. Nálatok ez fordítva ment – először a megjelenés történt, és csak azután az első koncert. Hogyan döntöttetek egy ilyen tevékenységsor mellett, és miért vállalta a Refuse Records, amely egy komoly európai kiadó, hogy kiadjon egy kislemezt egy szerbiai zenekartól, amely addig egyetlen koncertet sem adott?
Dario: Nem mintha azt terveztük volna. Az öt dalunk elég volt felvételre, de a koncertekre nem. Robert (Refuse) adta ki a Let’s Grow első nagylemezét, amelyen hárman szerepeltünk a Staticoból, és velünk volt az első európai turnénkon is, így jól ismer minket. Ezekben az években alkalmanként tartottuk a kapcsolatot. Barátomként küldtem neki a felvételt, hogy hallja az új bandát, és rögtön megkérdezte, hogy mik a terveink, komoly banda vagyunk-e, és szeretnénk-e, hogy kiadja. Zavarban voltunk, hogy kiadunk egy lemezt anélkül, hogy valaha is játszottunk volna, ezért befejeztünk még néhány dalt, és április végén a Bronze-zal felléptünk, talán néhány nappal a kislemez hivatalos megjelenése előtt.
Milyenek a reakciók a kislemezre, tekintettel arra, hogy az első sorozat teltházas volt, és rengetegen érkeztek külföldről?
Dario: Szerintem még nem fogyott el, és őszintén szólva nem is tudom, mi a reakció. Nem sok véleményt láttam. De nem várom el, hogy valaki felfigyeljen egy szerbiai együttesre, ha nem játszik ott. Túlzsúfoltak eseményekkel ahhoz, hogy olyan zenekarokat ássanak ki, amelyek nem jönnek házhoz, vagy nem a felhájpolt szcena némelyikéből jönnek nyugatról. Ezzel szemben rendkívül elégedettek vagyunk a lemez iránti érdeklődés mértékével Szerbiában és pl. Horvátországban. Nagyon rövid idő alatt több mint száz darabot adtunk el itt, amit az eddigi előző bandáink együtt sem tudtak megtenni, pedig nagyobb közönségük volt, és sokáig is játszottak. Hogy a lemezek valóban népszerűbbek-e most, vagy az emberek érdekesnek találják a Staticót, nem tudom.
Mi történt időközben, hol játszottatok, és mik a további terveitek a koncertekkel és néhány új kiadvánnyal kapcsolatban?
Dario: A legutóbbi dolog az, hogy Steva (Vvhile, Roza, Jaibo!) csatlakozott a bandához második gitáron. Néhány napja volt vele az első fellépésünk az Okretnicában. Ő az a rész, aki hiányzott nekünk, mert az ő ötletei eltérnek attól, amit eddig játszottunk, és ez érződik mikor a régi dalokat játsza, és különösen az új dalok ötleteiben. Van anyagunk egy kislemezhez, és még mindig azon gondolkodunk, hogy felvesszük-e és kiadjuk, vagy megvárjuk, amíg összegyűlnek a dolgok egy albumhoz. Amennyit csak tudunk, koncertezünk. Nyolc hónap alatt, a zenekar az év végéig koncertezik, három koncertünk lesz Belgrádban, három NS-n, Pulában, Zomborban, Szmederevóban, Zágrábban, és továbbra is kapunk meghívókat koncertekre, és a következő évre. Nagyon elégedettek vagyunk. Tavasszal hétvégi fellépéseket tervezünk a környező országokban, illetve a nyári fesztiválokon. Komoly turné valószínűleg csak a következő megjelenés után következik.
Hogyan kommentálod, hogy tíz év (és a Ha-Ko Bastards köré tömörülő bandák felbomlása) után végre irigylésre méltó új nevek csoportja jelent meg Belgrádban?
Dario: Itt volt az ideje. Ez egy nagy város, és nem engedhettük meg magunknak, hogy tovább vágtázzunk Újvidék után. Viccet félretéve számomra úgy tűnik, hogy ez leginkább az Okretnica érdeme. Végre Belgrád egy 101%-ban punk DIY koncerthelyszín. Az a benyomásom, hogy az emberek jól érzik magukat ott, és attól függetlenül jönnek, hogy ki játszik, mindig találkoznak valakivel, remek a hangulat, olcsók az italok, mindenki annyi belépőt fizetni, amennyit tud. Olyan sokan jönnek, hogy már nincs hova állni, és a kollektívának nagyobb teret kell keresnie. A koncertek is nagyon gyakoriak lettek. Szeptember, október, november, minden héten van legalább egy, és gyakran egy-két koncert a héten. Azt hiszem, természetes, hogy ilyen körülmények között születnek új zenekarok. Az új belgrádi zenekarok többsége az Okretnica környékén összegyűlt emberekből jött létre.
Kiválasztanál valakit konkrétan?
Dario: Nem neveznék meg senkit konkrétan, őszintén szólva mindegyiket szeretem. Abban reménykedem, hogy felbukkan néhány fiatalabb zenekar, mert végre vannak kölykök a belgrádi koncerteken. Remélem, hogy Neven, Apači, Chemical Tomb, Majak… többet harapnak, aktívabb részesei lesznek a szcenának, koncerteznek, zenekarokat hoznak, lemezeket adnak ki, fanzineket írnak, turnéznak.
Öt olyan kiadvány, amelyre felkaptátok a fejeteket 2022-ben?
Dario: Jaj, nem is tudom, mi jött ki idén. De itt van öt, ami eszembe jut: Warthog, Syndrome 81, Sukob, Scarecrow i Savageheads.
Köszönet Zgronak a munkáért!