A YOU hét, nyolc éve létezik. Mit emelnétek ki a banda legnagyobb eredményeként, és mik a jelenlegi terveitek a közeljövőre nézve?
Tejka: Nos, az egyetlen célunk, hogy játsszuk és élvezzük, hogy egy kis empátiát közvetítsünk a világ felé, erre mindannyiunknak szüksége van. Ez a 2015-ben kezdődött kaland még mindig tart, és nagyon hálásak vagyunk mindazoknak, akikkel találkoztunk, akik támogatnak minket és eljönnek a koncertjeinkre. Sikerült ezt megtennünk, és nagy eredmény, hogy mindannyian együtt tartjuk életben a zenekart. A terv az, hogy összpontosítunk, végre új anyagot rögzítünk, és közben néhány koncertet is adunk.
A hangzásotokban a post HC hatása érződik, elsősorban a DC szcenából, és vannak screamo pillanatok is. Hogyan jellemeznétek a legjobban azt, amit játszatok valakinek, aki még soha nem hallott titeket, és kiemelnétek bármelyik bandát a legerősebb hatásként?
Marko: Amikor elkezdtük, az volt az ötlet, hogy a YOU hangzása valamiféle emo-revivalhez húzott a DC hardcore szcena hatására. De azóta a banda számos hatást kapott különböző műfajokból. Az emo-tól a shoegaze-ig, a post rockig, a post hardcore-ig és a post metálig. Szóval röviden azt mondanám, hogy ez a banda all things post/post everything-et játszik.
Tejka: Olyan arcok vagyunk, akik garázsokban nőttek fel. Szóval sok grindcore, punk, hardcore bandát láttunk, és szeretnénk megőrizni ezt a fajta dühös hozzáállást. Őszintén szólva nem tudom, hogyan jellemezzem a zenekaromat. Általában ha azt mondom, hogy emo – nem igazán emo, ha azt mondom, hogy punk – nem igazán punk, ezért csak meghívom az embert a koncertre, és ha eljön – remek, jól fogja érezni magát. 🙂
Mennyire kompatibilisek a szövegek a zenével? Érződik-e rajtuk egy enyhe melankolikus aláfestés, és melyek a fő témák, amelyekről énekeltek?
Marko: A dalszövegeket többnyire személyes tapasztalataink ihlették, így azt mondanám, hogy a YOU az olcsó pszichoterápiát jelenti számunkra. Általa bele tudtunk ásni a zsigereinkbe, és felszínre hozni azokat a dolgokat, amelyek sokáig mélyen bennünk temetkeztek.
Tejka: Minden, amiről írunk, személyes érzelmi folyamatok, amelyeket egyénileg élünk át, és bármi lehet – szakításról, vagy valakiről, aki már nincs velünk, viharos családi kapcsolatokról stb. Az új dalokban inkább az önmagunkkal való küzdelem áll a középpontban.
Mi a jelenlegi helyzet Szkopjéban és Macedóniában? Nekem úgy tűnik, hogy vannak emberek és minőségi zenekarok, de valahogy minden szunnyad, vagy nem kapunk teljes információt?
Tejka: Nos, a helyzet nem rossz, vannak új zenészek és ez nagyszerű, de nem mindig a mennyiség a lényeg, hiányzik a hozzáállás, a kreativitás, az egyediség. Most mindenki a digitális kiadásokra koncentrál, az erős közösségi hálózatok kiépítésére, a zenekarukból márkát hoznak létre, és valójában néha el kellene menni és csak játszani. Honnan lehet tudni egy zenekarról, ha az a banda nem játszik sehol? Minél több koncerten játszol, annál jobb. A zenekaraink is szeretnének turnézni, mint mindenki más, de nem – jobb, ha Szkopjéban és Macedóniában százszor, minden lehetséges eseményen fellépnek. Mindenkinek megvan a helye a zene világában, csak meg kell találnia, hogy hova tartozik.
Tudsz mondani néhány albumot, amikre mostanában felkaptátok a fejeteket?
Marko: Birds in Row – „Gris Klein”, Converge & Chelsea Wolfe – „Bloodmoon: I”, Cave In – „Heavy Pendulum”, Russian Circles – „Gnosis” és Cult of Luna – „The Long Road North”.
Tejka: Az atya, a fiú és a szent lélek nevében hahah. Russian Circles – „Gnosis”, Cult of Luna – „The Long Road North”, Birds in Row – „Gris Klein”.
Köszönet Zgronak a munkáért!