2010. február 23. @ Budapest, Kék Yuk
Az elmaradt Gama Bomb koncert után izgatottan vártam, hogy ellátogasson hozzánk egy az új thrasher bandák közül. Amikor megkaptam a hírt, hogy a Warbringer bulit csinál Pesten és Pécsett, éreztem, hogy valamelyik estét meg kell célozni, mert ez kihagyhatatlan. A Severed Reality c. számra készült koncertklipjük alapján azt szűrtem le, hogy ha fele olyan jó lesz az a buli, akkor is nagyon ütős lesz.
Az első meglepetés az volt, hogy zárt kapukat találtunk, mikor odaértünk, holott már jóval a kapunyitási időpont után voltunk.
Egy kis várakozás és belépő-probléma után végre ott voltunk a klubban. A külföldi bandák tagjai gondtalanul járkáltak a közönség mellett. A színpadon épp a Warbringer hangolt, így tudtuk, hogy jó helyen járunk. Nem sokkal később megtudtuk, hogy a Drünken Bastards még nincs a helyszínen teljes tagsággal.
Aki volt már a Kék Yuk-ban, az tudja, hogy a név nem hülyeség: az egész klub kék. Nagyon hangulatos hely és nem is kicsi. Vannak kényelmes fotelek, udvarias kiszolgálók, hideg italok (és pesti árak :). A nézőtér elég nagy, van hely mindenre, hátulról is jól lehet látni és két lépésre van a pulttól. A zenekart egy kisebb kiemelkedés választotta el a közönségtől, ahonnan jól lehetett (volna) stage diving-olni.
War-head:
A további késés elkerülése végett a horvát War-head lépett először a színpadra. A death/thrash-t játszó négyes élőben jobban hangzott, mint a MySpace-en, bár az éneket nem igazán lehetett érteni. Nagyon lelkesen játszottak, de a közönséget nem igazán mozgatta meg a zenéjük. Talán 5 dalt, ha halhattunk, ugyanis időhiány miatt hamar be kellett fejezniük.
Drünken Bastards:
Az egyetlen magyar banda, Drünken-ék következtek. A fiúk nem szaroztak, egyszerű punk/thrash/hc zenéjükkel a földbe döngölték a népet. A közönség is jobban fogadta a hazaiakat, itt már volt mozgás. Energikusan eltolták a saját félórájukat, majd eltűntek, mint ahogy jöttek.
Affliction:
Rövid szünet után a török Affliction csapott a húrokba. Az érdekes dallamos thrash bandát egy laptop segítette az előadásban. Hasonlóan az előző bandákhoz, a hangzás itt is igazán jó volt. Különösen a lábdob szólt nagyot, ami nem volt hátrány. Lendületesen játszottak, ám a közönség a War-head-hez hasonlóan most sem igazán mozdult. Bár látszott rajtuk, hogy nem örülnek ennek a tunyaságnak, beleadtak apait-anyait, amit tisztelek bennük.
Warbringer:
Miután a törökök végleg elcsendesedtek, már csak az est fénypontja volt hátra. Nagy ováció fogadta a csapatot, ez jelezte, hogy rájuk vártak. A kaliforniai thrasherek hatalmas lendülettel vágtak bele a műsorba. A közönség sem várt tovább, az emberek nagy része elkezdett bólogatni rendesen. Hát igen, az USA színvonal nyilvánvaló volt. A srácoknak nem szegte kedvét a kis létszám, olyan intenzíven játszottak, mintha legalább 200-an lettünk volna. A két John (ének és gitár) szinte állandóan a kordonon voltak és headbangeltek, a többiek kevésbé voltak aktívak. A hangzás most is nagyon jó volt, bár a szólók halkak voltak. Az utolsó album, a Waking Into Nightmare első 3 tétele (Jackal, Live In A Whirlwind, Severed Reallity) nyitotta a bulit. Az új album dalai mellett volt még Total War, Combat Shock, Prey For Death stb. A közönség részéről voltak próbálkozások circle pit-re és stage diving-ra, ám ezek a kis létszám miatt nem voltak hatásosak. A koncert után még maradtunk egy kicsit beszélgetni és fényképezkedni John Kevill énekessel. Nagyon közvetlen volt, és érezhető, hogy örült nekünk.
Hatalmas bulit csináltak a srácok, néhány hazai banda tanulhatna tőlük. Remélem, hogy minél előbb láthatunk hasonló bandát itthon.
