Feedback

FUNERAL – Praesentialis In Aeternum

A norvég Funeral egészen 91 óta sodródik megkínzottan a gyötrelem és bánat örökké háborgó óceánján. Az út során sajnos személyes tragédiákon is túl kellett jutnia a csapatnak (öngyilkosság, túladagolás), így mára már csak Anders Eek dobos maradt meg az eredeti felállásból.

Zenéjük időközben sokat változott. Eleinte Candlemass, Cathdral volt a fő csapásirány, amit death metal elemekkel komorítottak tovább, majd a gothic doom-ba is belekóstoltak egy lemez erejéig. Úgy tűnik azonban, hogy a 2012-es Oratorium-on találták meg végül azt a szimfonikus hangzású doom/death-et, amit tovább szeretnének vinni a későbbiekben. Sok helyen előjön ugyan a funeral doom meghatározás velük kapcsolatban, de én személy szerint nem érzem teljesen találónak a dolgot. Valamivel bonyolultabb a dalok szerkezete: inkább az agóniában vonaglást idézve meg ezzel, mintsem a végtelen gyászba való belesüppedést.

Talán a nyugtalanság, békétlenség a legjobb kifejező szavak erre a lemezre. Egyfajta haldoklás ez, de még nagyon is eleven. (9 pont)

További érdekesség lehet, hogy az egész album norvég nyelven van előadva, a szövegeket pedig Emmanuel Kant filozofikus gondolatai ihlették. Még vendégszereplő is akad Lazare (Borknagar, Solefald) személyében, aki rögtön a nyitó nótában teszi le markáns vokális védjegyét.

Nem könnyű hallgatnivaló a Praesentialis, de engem határozottan elkapott. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy most hozták ki az eddigi legjobb munkájukat, ami egy ilyen öreg zenekar esetében nagy szónak számít.

Tracklist:

1. Ånd (8.14)
2. Materie (6.21)  
3. Erindring I - Hovmod (8.16)  
4. Erindring II - Fall (10.52)
5. Oppvåkning (9.54)
6. Dvelen (11.35)

Bonus   
1. Her Til Evig Tid (ånd: epilog) (7.21)
2. Vekst (erindring : prolog) (9.18)
3. Shades From These Wounds (6.09)  
4. Samarithan (5.50)

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek