Old school őrültek, örvendjetek! Az „Under ein blodraud maane” ismerősen hangzik, ugye?
1999, Norvégia. A MANES debütáló albuma. És a mindenét! Micsoda album volt!!!
A MANII a régi-új MANES.
Eredeti esszenciájuk inkarnációja.
A mai nappal örömmel jelentem be, hogy a MANII csatlakozott a Debemur Morti Productions-höz!
A közreműködés megünnepléseként az elkövetkezendő hetekben kiadunk egy 7″-t két régi MANES dallal, mely teljes egészében újra lett rögzítve Bornyhake (KAWIR) dobossal. A választott himnuszok az „i helvetes haller” és a „dansen gjennom skuggeheimen„. Mindkettő szám eredetileg a második és harmadik MANES demón volt hallható.
Mindeközben Cernunnus és Sargatanas a leendő második MANII teljes albumon dolgozik.
MANII és nem MANES, de miért? Cernunnus elmagyarázta: “Sok kicsi dolog van, melyek együttvéve elég nagy teherré váltak… az emberek elvárásai, saját motivációnk, korábbi történetünk (régi-manes kontra új-manes), és megannyi más… megértjük, hogy használhatnánk a manes nevet is. ugyanakkor egy „új hajnalt” is jelezni akarunk, egy paradigmaváltást ha úgy tetszik… és ez a kis bandanév-változtatás tökéletesen illik ehhez”.
Legyen sötétség!
A MANII a MANES új inkarnációja, egy úttörő norvég black metál csapat 1993-ból, mely a teljes norvég black metál mozgalom egyik legrejtélyesebb csapata maradt. Míg más bandák vagy fülbarátabb black metál vagy a karrierépítés felé mozogtak, addig a MANES mindig ezek hátterében maradt.. Megbújva, eltitkolva… stabil követők táborát gyűjtve maguk mögé az olyan bandákhoz hasonlóan, mint a STIGMA DIABOLICUM, THORNS és a korai CARPATHIAN FOREST.
A „Maanens Natt” (1993) című demó és debütáló teljes albumuk, az „Under ein Blodraud Maane”(1999) éveken át a norvég black metál legsötétebb lemezei között volt számon tartva, köszönhetően az ádáz riffelésnek és Cernunnus különös billentyűhasználatának, valamint Sargatanas megigéző vokáljainak. Ők ketten alapították ezt a titokzatos kollektívát.
Rövid kihagyás után a MANES 2003-ban tért vissza komoly arculatváltással: a „Vilosophe” album egy teljesen új bandát tárt a szemünk elé, mely abban az időben avantgárd sötét jazzes zenében utazott határok nélkül, különlegesen eredeti és megkapó stílusban. A metamorfózis a „How the world came to an end” (Candlelight, 2007) anyaggal teljesült be, mely néhol egészen trip-hopos volt, és az elektronika és hang design nagyszerű kezelését mutatta be (kicsit az ULVER által kijelölt csapásirányban).
Nem tudhatjuk, mi lett volna a MANES következő lépése egy ilyen zenekari delírium után, mely akkor közelebb állt az olyan bandákhoz, mint a TRICKY vagy a MASSIVE ATTACK, mint elsődleges black metál gyökereihez.
2011 nyarán a MANES hivatalosan is el lett temetve, hamvaiból viszont MANII néven újjászületett, eredeti spirituszában: Sargatanas, az eredeti énekes visszatért a bandába, Cernunnus pedig újra elkezdte átkozott elektromos gitárjával az új dalok írását …
A duó egy nagyszerű felhozatallal rukkolt elő, mely valóban korai korszakuk felvételeit idézi: még lenyűgözőbb, hogy 15 év elteltével és a különféle zenei stílusok jöttével-mentével a régi inspiráció még mindig nem halt ki.