Kiadó: Equilibrium Music
Weboldal: www.deleyaman.com
Kiadás éve: 2009
Stílus: Neofolk / Dark Wave
Brief Sum: Mainly fine, ethereal music is what awaits those who choose to listen to this wonderful album packed with many different paths. We’re talking about an alloy of dark wave, neo-folk and world music here, and I cannot really highlight any of the songs, as every one of them is wonderfully self-expressive. I recommend this album for those who love bands like Love Is Colder Than Death, Dead Can Dance or Black Tape For A Blue Girl – you won’t regret!
Az Aret Madilian, Beatrice Valantin, Gerard Madilian, Mia Bjorlingsson és Ara Duzian felállású csapat tíz évvel ezelőtt állt össze, és eddig három kiadványuk látott napvilágot. A 2001-es „00/1”-et két év múlva követte a „Second” című lemez, 2006-ban a „3” jelent meg, majd tavaly kijött jelen írásunk tárgya. Hát nézzük mit rejt ez az érdekes zenekarnév, és ez a tizenegy számos korong.
A nyitó Book of Change a múltba révedő, szomorú tekintettel néz ki az ablakon a tengerpart fövenyére, és az Időt nem ismerő tenger hullámaira. Egy hártyavékony, tiszta szintiszőnyeg felett az akusztikus gitár finom akkordjátéka, az ütős hangszer mély tónusai gördülnek, majd a fúvós hangszer is feléled keserű dallamán, és lassú táncba kezd. A tiszta női ének alatt kitisztul a kép egy pillanatra: bár a külső örömteli kép marad, belül mégis a szomorúságot hordozza minden egyes szín, minden egyes hang. Gyönyörű és sokszínű. A Stay On rezgései elhajlanak a térben – könnyű dallamokon lebeg a felépítés, és mindehhez még egy nagyszerű ének is tartozik. Törékeny illúzióba lett ágyazva a mondanivaló, a hangulatos képek egymást követik, hol élesen, hol homályosan. Egyszerű hangokra épül mindez, de mégis tartalmas a szerkezet; a játék kifinomult, pontos. Vegytiszta élvezet, zeneileg közel állva az utolsó Ulver album, a Brendan Perry lemezek vagy a Tenhi kiadványainak érzelmi tölteteihez, de ez csakis a dicsőségükre válhat.
A Roses ezen a vonalon mozog tovább: a gitár elegáns hangjai alatt kísér a basszus, a szájharmonika pedig érdekes kontrasztot képez ebben az összképben, a lombok között a nap fénycsíkjai törnek be, és megcsillannak a rohanó patakon. Mély érzelmek kivetülése a pontos szerkezet, a finom témák, a felsejlő morajok, a néma, de annál többet mondó képek halmazán át húzódó világ, amely a folk elemeit remekül használva hozzák a jobbnál jobb dalokat. És ha már az előbb utaltam némi hatásra vagy kötődésre, most sem hagyhatom ki a Love Is Colder Than Death vagy a Black Tape For A Blue Girl nevét. Intelligencia párosul tehetséggel – ritka és meseszép.
Az Aravod Luys egy belső útkeresés labirintusának egy részletét tárja fel, arany fényekkel csorduló falak között megnyílik a mindenség. Vibráló hangok, komoly énektudás, egy erős szerkezetbe foglalva: a kezdet egy kántáló férfi ének, amely már önmagában is teremt egy atmoszférát, és akkor nem beszéltünk még a dal közepe táján bekapcsolódó női énekről és a szintetizátor emelkedettségéről – ami ezután jön még színesebbé teszi a képet, mintegy felrakva a koronát az egészre: hihetetlen világ tárul ki és ragyog fel pompájában. Kellemesen borzongató érzés uralkodik végig, egy monumentális pillanat erejéig.
A Be Still hangulata sokkal könnyebbnek tűnik elsőre, a zongora hangjain elnyújtózkodó női ének mint egy illékony délibáb, úgy villan elénk. Más húrokat penget, mélysége azonban ugyanazokat a rétegeket érinti, és ugyanaz a könnyű vonalvezetés jellemzi, mint társait. Kissé „fáradtabb” ez a dal, már-már az avarra hajtja le fejét, épp csak megpihenve egy öröklétre. Tiszta hangok szövik át, megy át sejtelmesen, fura félálomba hullva az illúzió mezsgyéjén. A Temples dalba már némi new-wave hatás is vegyült, ugyanúgy mint mondjuk a Stoa-nál vagy a már feljebb említett LICTD-nél szintén. Az ének néhol a Dead Can Dance-es érára emlékeztető lejtéssel játszik az effektezett gitár, a basszus és a dobgép elegye fölött, előre tör, nem áll meg, csak megy, és mindent magával ragad ez a kissé fagyos hangulat, ez a steril tájkép. Újabb, klasszikus formába öntött, kavargó, egyre töményebb szerkezet pulzál előttünk, a dark stílus határait is feszegetve.
A Somehow egy rövidebb átvezető ha azt nézem, egy kiragadott pillanat, fúvós hangszerre és némi effektre építve fel a szerkezetet – egy emlékkép megsárgult fotója éled itt újra: kisimul a fotópapír, a színek megelevenednek, és ezzel együtt megmozdul a kép, tartalma élővé válik: egy bársony folyó nyugodt hullámaivá, egy lassan zakatoló tájképé – bármivé, amit a fantázia meg tud teremteni. A Jardin könnyed siklása mesterien kimunkált hangokból áll: olyan, mintha az üvegen keresztül folyna az Idő, a francia nyelvű ének pedig kissé kesernyéssé teszi az egészet, ami remek kontrasztot nyújt. Egyszerű hangszerelés, egyszerű nyelvezet, mégis kifejező, hatásos és tartalmas. Nem kérdéses hogy miért is olyan megkapó ez a dal is. A Fill My Heart is az atmoszférikus hangzás felé hajlik: itt főleg a szintetizátor érvényesül legjobban, erre épül a gyönyörű és tiszta női ének, az egész egyszerűen kavarog, forog, megmozdul, egyszóval él, ez teszi olyan monumentálissá és csodálatossá ezt a szerkezetet, a harmóniák nyitottságát, az egymásba fonódó dallamok mesteri éterét. Nem akarom túldicsérni – azt hiszem ennyi is elég ahhoz, hogy megértsük, miről szól.
A Trafic Lights az egyetlen hosszabb lélegzetvételű szám a korongon a maga nyolc perces időtartamával. Gitár, effektek, fúvós hangszer ötvöződik itt a legelején, népzenei hatásokkal, de van benne más összetevő is, így színesre és karakteresre sikeredett a felépítés, a témák pedig nagyon jól kiegészítik egymást. Férfiének szól ismét, érdekes-karcosan megtartva önmaga és a zenei alap közötti feszültséget, kihasználva a lehetőségeket. Befelé halad ez az út is, a gondolkodás és az emlékek kavarodása felé, ahol minden egyes kép egy-egy labirintus. Csodálatos. A záró Arev Tibav félig szomorú, félig a fény felé forduló hangulata tökéletes befejezés. A felépítés itt sem túl bonyolult, de ennél a zenei közegnél ez nem is kell hogy az legyen. Simulékony hangok úsznak, lebegnek, vesznek szárnyaikra, és míg alant az óceán hullámai képeznek illúziót, a Nap lassan alábukik ebben a képlékeny, örvénylő világba, hogy magával húzzon, egy csendes, nyugodt hangulat elemei közé.
Összességében egy tökéletes, precíz korongot vehet kezébe az igényes hallgató – aki szereti ezt a fajta zenét, az nem fog csalódni a zenekar legújabb kiadványában sem.
Tracklist:
1. Book of Change
2. Stay On
3. Roses
4. Aravod Luys
5. Be Still
6. Temples
7. Somehow
8. Jardin
9. Fill My Heart
10. Traffic Lights
11. Arev Tibav