DELEYAMAN – Fourth, Part One

Kiadó: Equilibrium Music

Weboldal: www.deleyaman.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Neofolk / Dark Wave

Brief Sum: Mainly fine, ethereal music is what awaits those who choose to listen to this wonderful album packed with many different paths. We’re talking about an alloy of dark wave, neo-folk and world music here, and I cannot really highlight any of the songs, as every one of them is wonderfully self-expressive. I recommend this album for those who love bands like Love Is Colder Than Death, Dead Can Dance or Black Tape For A Blue Girl – you won’t regret!

Az Aret Madilian, Beatrice Valantin, Gerard Madilian, Mia Bjorlingsson és Ara Duzian felállású csapat tíz évvel ezelőtt állt össze, és eddig három kiadványuk látott napvilágot. A 2001-es “00/1”-et két év múlva követte a “Second” című lemez, 2006-ban a “3” jelent meg, majd tavaly kijött jelen írásunk tárgya. Hát nézzük mit rejt ez az érdekes zenekarnév, és ez a tizenegy számos korong.

A nyitó Book of Change a múltba révedő, szomorú tekintettel néz ki az ablakon a tengerpart fövenyére, és az Időt nem ismerő tenger hullámaira. Egy hártyavékony, tiszta szintiszőnyeg felett az akusztikus gitár finom akkordjátéka, az ütős hangszer mély tónusai gördülnek, majd a fúvós hangszer is feléled keserű dallamán, és lassú táncba kezd. A tiszta női ének alatt kitisztul a kép egy pillanatra: bár a külső örömteli kép marad, belül mégis a szomorúságot hordozza minden egyes szín, minden egyes hang. Gyönyörű és sokszínű. A Stay On rezgései elhajlanak a térben – könnyű dallamokon lebeg a felépítés, és mindehhez még egy nagyszerű ének is tartozik. Törékeny illúzióba lett ágyazva a mondanivaló, a hangulatos képek egymást követik, hol élesen, hol homályosan. Egyszerű hangokra épül mindez, de mégis tartalmas a szerkezet; a játék kifinomult, pontos. Vegytiszta élvezet, zeneileg közel állva az utolsó Ulver album, a Brendan Perry lemezek vagy a Tenhi kiadványainak érzelmi tölteteihez, de ez csakis a dicsőségükre válhat.

A Roses ezen a vonalon mozog tovább: a gitár elegáns hangjai alatt kísér a basszus, a szájharmonika pedig érdekes kontrasztot képez ebben az összképben, a lombok között a nap fénycsíkjai törnek be, és megcsillannak a rohanó patakon. Mély érzelmek kivetülése a pontos szerkezet, a finom témák, a felsejlő morajok, a néma, de annál többet mondó képek halmazán át húzódó világ, amely a folk elemeit remekül használva hozzák a jobbnál jobb dalokat. És ha már az előbb utaltam némi hatásra vagy kötődésre, most sem hagyhatom ki a Love Is Colder Than Death vagy a Black Tape For A Blue Girl nevét. Intelligencia párosul tehetséggel – ritka és meseszép.
Az Aravod Luys egy belső útkeresés labirintusának egy részletét tárja fel, arany fényekkel csorduló falak között megnyílik a mindenség. Vibráló hangok, komoly énektudás, egy erős szerkezetbe foglalva: a kezdet egy kántáló férfi ének, amely már önmagában is teremt egy atmoszférát, és akkor nem beszéltünk még a dal közepe táján bekapcsolódó női énekről és a szintetizátor emelkedettségéről – ami ezután jön még színesebbé teszi a képet, mintegy felrakva a koronát az egészre: hihetetlen világ tárul ki és ragyog fel pompájában. Kellemesen borzongató érzés uralkodik végig, egy monumentális pillanat erejéig.

A Be Still hangulata sokkal könnyebbnek tűnik elsőre, a zongora hangjain elnyújtózkodó női ének mint egy illékony délibáb, úgy villan elénk. Más húrokat penget, mélysége azonban ugyanazokat a rétegeket érinti, és ugyanaz a könnyű vonalvezetés jellemzi, mint társait. Kissé “fáradtabb” ez a dal, már-már az avarra hajtja le fejét, épp csak megpihenve egy öröklétre. Tiszta hangok szövik át, megy át sejtelmesen, fura félálomba hullva az illúzió mezsgyéjén. A Temples dalba már némi new-wave hatás is vegyült, ugyanúgy mint mondjuk a Stoa-nál vagy a már feljebb említett LICTD-nél szintén. Az ének néhol a Dead Can Dance-es érára emlékeztető lejtéssel játszik az effektezett gitár, a basszus és a dobgép elegye fölött, előre tör, nem áll meg, csak megy, és mindent magával ragad ez a kissé fagyos hangulat, ez a steril tájkép. Újabb, klasszikus formába öntött, kavargó, egyre töményebb szerkezet pulzál előttünk, a dark stílus határait is feszegetve.

A Somehow egy rövidebb átvezető ha azt nézem, egy kiragadott pillanat, fúvós hangszerre és némi effektre építve fel a szerkezetet – egy emlékkép megsárgult fotója éled itt újra: kisimul a fotópapír, a színek megelevenednek, és ezzel együtt megmozdul a kép, tartalma élővé válik: egy bársony folyó nyugodt hullámaivá, egy lassan zakatoló tájképé – bármivé, amit a fantázia meg tud teremteni. A Jardin könnyed siklása mesterien kimunkált hangokból áll: olyan, mintha az üvegen keresztül folyna az Idő, a francia nyelvű ének pedig kissé kesernyéssé teszi az egészet, ami remek kontrasztot nyújt. Egyszerű hangszerelés, egyszerű nyelvezet, mégis kifejező, hatásos és tartalmas. Nem kérdéses hogy miért is olyan megkapó ez a dal is. A Fill My Heart is az atmoszférikus hangzás felé hajlik: itt főleg a szintetizátor érvényesül legjobban, erre épül a gyönyörű és tiszta női ének, az egész egyszerűen kavarog, forog, megmozdul, egyszóval él, ez teszi olyan monumentálissá és csodálatossá ezt a szerkezetet, a harmóniák nyitottságát, az egymásba fonódó dallamok mesteri éterét. Nem akarom túldicsérni – azt hiszem ennyi is elég ahhoz, hogy megértsük, miről szól.

A Trafic Lights az egyetlen hosszabb lélegzetvételű szám a korongon a maga nyolc perces időtartamával. Gitár, effektek, fúvós hangszer ötvöződik itt a legelején, népzenei hatásokkal, de van benne más összetevő is, így színesre és karakteresre sikeredett a felépítés, a témák pedig nagyon jól kiegészítik egymást. Férfiének szól ismét, érdekes-karcosan megtartva önmaga és a zenei alap közötti feszültséget, kihasználva a lehetőségeket. Befelé halad ez az út is, a gondolkodás és az emlékek kavarodása felé, ahol minden egyes kép egy-egy labirintus. Csodálatos. A záró Arev Tibav félig szomorú, félig a fény felé forduló hangulata tökéletes befejezés. A felépítés itt sem túl bonyolult, de ennél a zenei közegnél ez nem is kell hogy az legyen. Simulékony hangok úsznak, lebegnek, vesznek szárnyaikra, és míg alant az óceán hullámai képeznek illúziót, a Nap lassan alábukik ebben a képlékeny, örvénylő világba, hogy magával húzzon, egy csendes, nyugodt hangulat elemei közé.

Összességében egy tökéletes, precíz korongot vehet kezébe az igényes hallgató – aki szereti ezt a fajta zenét, az nem fog csalódni a zenekar legújabb kiadványában sem.

Tracklist:

1. Book of Change
2. Stay On
3. Roses
4. Aravod Luys
5. Be Still
6. Temples
7. Somehow
8. Jardin
9. Fill My Heart
10. Traffic Lights
11. Arev Tibav

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár