In Vacuo – Urbain Noir “saját szavaikkal”
„Hát, figyelj, őszinte leszek! Ez az album borzasztóan önző. Nem az lett, hanem annak készült! Így akartam. Lehet, ez most nagyképűen hangzik, mert persze mindenki magának csinálja a zenéjét. „Ha tetszik, akkor jó, ha nem, akkor lehet továbbmenni…” Pedig az esetek többségében ez egyáltalán nem igaz. Nálam is ez az első. Most jött el a pillanat, amikor magamért, magamnak kellett elkészítenünk. Hogy legyen egy fogódzkodó akkor, amikor már majdnem teljesen elmerültem. Csúnyának akartam, göcsörtösnek és tövisekkel telinek. Nem baj, ha belevág a húsba, legalább van mibe kapaszkodni.
Tudod ez a lemez nem úgy készült, ahogy elképzeled. A ritmus született először, a dobok lüktetése taposta ki azt az utat, amit én már évek óta járok és mutatott irányt Nagának, hogy rám találjon a zene rengetegében.
A szó a teljes, és legsötétebb káoszból bugyborgott elő. Úgy, mint a kiokádott fertőzés, amitől szabadulni akar a test. Gyógyulna.
Ha velem tartasz, kövesd a lábnyomomat, ha letérsz az ösvényről, keresd a magad útját, úgy is jó lesz és eljutsz valahová. Nem szükséges találkoznunk, tudod, a megtett út a fontos!
- TIMETRAVELLER
Mindig is ezt akartam nyitódalnak és a dal maga találta meg a szövegét. Gyakorlatilag az akkor bennem lévő semmiről és ürességről szól. Arról, amikor ülsz egy szobában, nézel kifele és érzed, hogy csesztet egy érzés, amitől szabadulnál. Csapongó gondolatokkal próbálod meg elütni a sarkon ólálkodó kis zsebpoklot, ami ha rád talál, ismét napokra bekebelez. Inkább repülnék, inkább utaznék el erről a helyről, el ebből a testből. A végén vacakul játszottam fel a duplázós témát, de hát most már ez van, akkor így ment, ez része a pillanatnak.
- SELFMADE GOD
Nagyon tetszett amit Naga kihozott ebből a dobalapból. Szerintem jó a húzása. És bár egy sarokkövet lefektettünk, miszerint nem lehet túlságosan eklektikus a végeredmény, szerintem itt az eklektikus – hisztérikus vokál kimondottan jót tett az összképnek. Szöveg? Előbb vagy utóbb Mindannyian Istent csinálunk magunkból. Legalább is az életünk egy-egy pontján biztosan. De istenség igen sokféle létezik és a legtöbb nem akar mást, csak pusztítani. Ilyen kis istenecskék vagyunk mind, ki a párján, ki a gyerekén, ki önmagán zsarnokoskodik, jótékonykodik, pusztít vagy teremt.
- CAVEMAN
Ez egy érdekes darab. Lényegében egy asszociációs, időhurkos agymenés, ahol önnön ősalakunk vív harcot a káosz-szörnnyel és mikor már agóniában és delíriumban fekszik törött végtaggal a barlangban, ami egyben a halálos ítélete is, a jövőről álmodik. Mindannyian vágyunk valahova. Még az utolsó pillanatban is.
- OBSCURE MIND
Na, itt a teljes szellemi megsemmisülés. A tökéletes delírium mocsokkal, szarral, nagy seggekkel, nyugtatókkal és sok fetrengéssel. Hívhatjuk az önsajnálat szánalmas monolitjának is, ahova egy nyekergő ócska metrókocsi visz el. Dohog, dübörög, rángat. A vége is olyan kuszán fura lett. Mint általában ahogy a dolgok végződni szoktak.
- FRAGMENTS
Ez Naga dala, ebben teljesedett ki a hangszínekkel, a tempókkal, a sodrással. Itt ő beszél a hangokon keresztül, a szöveg másodlagos. A vokál csak háttérzaja a vasárnap esti nagyvárosnak, az ember jelenlétének lámpása csupán. A megfagyott pillanat mementója ez, egy kandelláber reflexiója a pocsolyában. Mint amikor Marv részegen dülöngél Sin City esőáztatta mocskában.
- THE WELL
Ja, ez nagyon vicces volt. Nem szeretek vokálozni és bár Naga szerint hülye vagyok, nekem sosem tetszik a saját hangom. Na és itt persze jött a nagy gondolat, hogy ez legyen teljesen az enyém… Nagáéknál a nappaliban söröztünk keményen. Volt már bennünk, nem tagadom. Egyszer csak szóba került Rob Halford, meg a sikítozás. Mondanom sem kell, eljött a pillanata az örök soroknak: „fogd meg a söröm”. Így sikerült… Elsőre és utoljára. Bent hagytuk. A többi vokállal továbbra sem vagyok teljesen kibékülve. A dal maga jó húzós, azt szeretem.
- EMPTY ROOM
Az elején lányom zenedobozát vettük fel, csak úgy, mert valami miatt mindig összeszorul a gyomrom, amikor meghallom. Nem tudtam hova és melyik dalhoz fogom felhasználni. Aztán ahogy próbálgattam így állt össze a lemez szerkezete. Csak utólag vettem észre, hogy ez az egyetlen dal, aminek a szövege a lányomról (is) szól. A közepén az az ordenáré brutál hörgés is véletlen. Gondolom a bennünk lévő atmoszféra-többlet miatt véletlenül a gitársávra vettük fel. Ez is így maradt. Így lett jó. Ja, Naga szerint ez egy ballada, vagy líra vagy mi a fene.
- FREUDIAN
A Freudian pont az, aminek a címe alapján hangzik. Az ösztön-én lázadása a felettes-én ellen. Mélyen szántó krédója nem több, minthogy „Tudod mit? Baszd meg ezt a szart!”. Egyfajta maradvány-tini lázadás nagyon is felnőtt sebek fájdalmából. Valahogy úgy képzeld el, mint amikor az első Világháborús katona a szögesdrótba gabalyodva próbálja meg magát kiszabadítani, míg körülötte a Maelström pokla jár haláltáncot. Ebben a helyzetben nincs mit tenni, már csak egy jó nagy mellre lehet gondolni.
- UP AND DOWN
Ő volt a másik fix pont. Mindig is a „9”-eske volt. Tudtam előre, hogy vele fogunk zárni. És mivel is lehetne jobban lehúzni a rolót, mint egy kicsit szentimentális világmegmondással? Minden lehet úgy, ahogy lennie kell és pont máshogy is… Mindegy mit teszünk, mindegy mennyire gondoljuk magunkat az univerzum közepének. A nap akkor is feljön és a föld akkor is tesz körülötte egy kört, ha mi az öröklétbe bombázzuk magunkat. És el is értünk a rengeteg túloldalára. Ha velem tartottál, akkor köszönöm neked, ha itt búcsút intünk most egymásnak, hát ég veled!”