Míg az élet el nem választ:
a legfrissebb Orphaned Land-élmény.
A közel-keleti dallamvilágot folkos-progresszív metálzenéjükkel életre keltő Orphaned Land december 8-án kijött Like Orpheus című száma, Hansi Kürsch (Blind Guardian) vendégszereplésével furcsa hatást gyakorol a mit sem sejtő hallgatóra. Az együttes jövő év januárjában megjelenő Unsung Prophets & Dead Messiahs című albumáról elsőként kiadott dal varázsához a klip és a dalszöveg mondanivalója ráadásul igencsak sokat hozzátesz, garantálva a percekig tartó, kellemes borzongást. Hogy miért?
Az izraeli zenekar megtörtént eseményeken nyugvó klipje tulajdonképpen két metál-rajongó közel-keleti fiatal: egy zsidó fiú és egy muzulmán lány koncertélményét meséli el. Furcsa paradoxonnak lehetünk tanúi mindkét történetszálon: évezredes hagyományaik megélése, amellett, hogy őszintén, szívből történik (tehát szó sincs arról, hogy a klip a zsidó, illetve a muzulmán kultúra/hit ellen akarná a nézőt hangolni!), számukra egyben terhet is jelent: kedvenc lemezeiket és az együttesek, jelen esetben a Blind Guardian, a Kreator és maga az Orphaned Land nevével díszített ruhadarabjaikat a szekrény mélyén kénytelenek őrizgetni, míg napjaik számos eseménye a családjukkal-hitközösségükkel megélt tradicionális-vallási cselekedetek körül forog.
Kitűnik, hogy a „modernitás” ugyan jelen van a judaizmust és az iszlámot képviselő otthonokban (nem véletlenül látunk számos nyugati márkanevet a terített asztalon a családi ünnepségek jeleneteiben, vagy akár a fiatalok fejhallgatóinak ismerős logóját is említhetném), ám csak egy bizonyos határig: a metálzene iránti rajongást egyazon közösségként megélni már problémás a két vallás fiataljai számára. Mindketten félve néznek körül, mikor a fejkendő, illetve a kipa fölé zenekaros pulóverük csuklyáját felhúzva Kreator koncertre indulnak. (A koncertjelenet egyébként valódi a klipben, a Kreator 2017. november 9-i, tel aviv-i show-járól származik. A Blind Guardian szintén idén, június végén tett látogatást először a Közel-Keleten.) Érdemes megfigyelni, hogy míg számos, relatíve extrém öltözetű, fehér bőrű, európai fiatal várakozik a bejutásra, a biztonsági őrnek csak a muzulmán lány megjelenésével van gondja: elveszi tőle szegecses karkötőit. A koncerten a fiú és a lány is ugyanazt a katarzist élik át, melyet csak a (metál)muzsika képes az emberi lélek számára adni. Nem véletlen, hogy Hansi leghosszabb ének-témáját is pont erre a részre tették.
A Like Orpheus a Blind Guardian előtt egyfajta tisztelgés is egyben: Kobi Farhi énekes a dalszöveghez fűzött magyarázatában a görög mitológia egyik alakjával, Orfeusz-szal állítja párhuzamba Hansi Kürsch vokális képességeit és rajongókra tett hatását, bár ez a kijelentés nekem már egy kicsit sok volt. (Orfeusz egyébként az a fickó, aki megmentette az argonauta Iászón-ékat az aranygyapjú keresése közben a szirének csábításától, lévén a hangjának olyan varázslatos adottsága, amivel az égben, a földön és a föld alatt mindennek és mindenkinek meg tudta lágyítani a szívét.) Végül is nem mintha nem érthetnénk ezzel egyet, csak valakit így szembedicsérni, hát na…
A záró képsorokon újra a lányt és a fiút látjuk, immár a koncert utáni reggelen, ismét tradicionális öltözetben, a buszra várva, „tisztes távolságban” egymástól. Akarva-akaratlanul, az jut a néző eszébe: ők bizony egy pár is lehettek volna. A történet picit olyan, mint a Rómeó és Júlia, de ez háromszereplős románc: a szerelem ugyanis itt nem egymás, hanem a zene, a metál világa felé fordul (melyre még mindig a sátánizmus egy formájaként tekintenek a Közel-Kelet számos országában).
Érdekes itt, Európa közepén csücsülve eltűnődni azon, hogy míg nekünk ez egy fiktív történet, nekik a mindennapi valóság. A közel-keleti fiatalok a mi szemünkben teljesen szokatlannak, sőt abszurdnak ható problémáit azonban az Orphaned Land-nek sikerült az európai hallgató fejével gondolkodva, érthető módon bemutatnia, így téve azt számunkra kézzelfoghatóbbá, emlékeztetve minket, hogy a metál iránti szenvedélyben mindnyájan egyek vagyunk. All is One.