The Faces of Sarah Interjú

Print Friendly, PDF & Email

2008. máj 16, 11:48 :

(scroll down for English Version)

Az Avalon klub számos bandát látott vendégül a Kárhozatok kertje fesztivál alkalmából május 26-án, köztük a The Faces of Sarah-t. Az Angliában jól ismert együttes most debütált a magyar közönség előtt, aminek már éppen ideje volt. A remek zenék mellett meg kell említeni, hogy a bandának magyar kötődése is van, a szintis, János, idevalósi. Habár inkább melankolikusabb számokat játszanak, a srácok elég vidámnak és izgatottnak tűntek az interjú alatt a napfényes teraszon.

Ha jól tudom, most játszotok először Magyarországon, ugye? Mik az eddigi benyomásaitok?

– Nagyszerű, Nagyon extra a klub, jól szervezett, és jóval nagyobb mint a legtöbb hely ahol eddig játszottunk Londonban. Tényleg nagyon szép, jó az akusztikája, professzionálisnak tűnik. Eddig minden nagyon jó. Jól fognak hangzani a számaink.
– És ne felejtsük el a vendégszeretetet.

Örömmel hallom, hogy tetszik. De honnan is jött az ötlet, hogy itt lépjetek fel?

– Van itt egy kapcsolatunk, János, aki magyar. Ր vetette fel az ötletet, hogy van ott egy lehetőség, és amikor komolyan felmerült, azt mondtuk, gyerünk. Megnéztük a klubbot az interneten, és úgy döntöttünk, el kell jönnünk. Nem gondolkoztunk sokat.

Vannak itt rajongóitok is?

– Biztos vagyok benne, de meglátjuk pár órán belül. Csináltunk egy promót is, ami felkerült a netre,azt hiszem páran megnézték.

Nagyon jó ötlet volt, tényleg látszik, hogy érdekel titeket a magyar közönség.

– Persze, ez nyilvánvaló.

Honnan jön a banda neve? Ki ez a titokzatos Sarah?

– A nevet egy könyvből vettem, amit olvastam, a démoni megszállottságról. Ebben volt egy fejezet, azzal a címmel, hogy Sarah 24 arca. Egy nőről szólt, aki amerikai, és többszörös személyisége volt. Huszonnégy különböző egyéniség lakozott benne, és még a hangja is változott velük. Abban az időben a banda tagjai elég sokfélék voltak, különböző zenei ízléssel, szóval nagyon sokfélék voltak, úgyhogy a 24 különböző személyiség jól illett hozzánk. Szóval ő Sarah. Egy olvasmányélményből merítettem.

Tehát innen ered a 24 című album neve is.

– Igen, semmi köze a TV műsorhoz.

Tudnád jellemezni nekünk a zenéteket?

– Nagyon érzelmes. Azt hiszem, ha nincs érzelem vagy szenvedély a zenében, akkor nincs értelme előadni. Szóval az érzelmek dominálnak, próbáljuk ezeket elkapni, mindet. Szerintem nagyon fontos, hogy mikor játszol, látsszon az, hogy komolyan gondolod. Ez akkor van, ha tényleg innen jön, a szívedből.

Akkor jól érzem, hogy személyes élmények inspirálnak titeket.

– Igen, a valóságról van szó, igazi érzelmekről. Néha nagyon csábító az ötlet, hogy valami másról is írjunk, nincs azzal sem semmi baj, van jó néhány remek banda, akik vámpírokról meg ilyesmiről írnak. De amikor én ezzel próbálkozom, az eredmény mindig valami olyasmi lesz, mint egy gyerekeknek írt könyv a vámpírokról vagy ilyesmi, szóval elég szörnyű. Tehát inkább arról írok, ahogy érzek.

Ha már szóba jött, ki írja a zenét?

– Mindannyian. Bárki hozzáteheti az ötletét. A dalszövegeket én írom.
– Csak a szöveget. 🙂
– Úgy van, az nem is olyan fontos.

A neveiteket nézve egy nemzetközi bandának tűntök. Hogy jött össze a jelenlegi felállás?

– Hát ez egy hosszú történet. Talán a többiek többet tudnak erről mondani. Hogy szedtük össze a srácokat?
– Hogy szedtük össze őket? Elhelyeztünk néhány hirdetést itt-ott, magazinokban, website-okon. Nem egyszerű összehozni az embereket, akik igazán illenek a bandába, de azt hiszem most rátaláltunk arra a hangzásra, amit kerestünk, minden úgy alakul, ahogy szeretnénk.
– London egyébként is egy elég multikulturális város. A világ minden részéről jöttek válaszok a hirdetésekre.
– Igen, szóval van egy ír, egy wales-i, egy angol, egy görög, egy magyar a bandában…

Barátok is vagytok, amellett, hogy kollégák?

– Nem, utáljuk egymást :). Jelenleg nagyon jól kijövünk egymással, de hogy holnap mi lesz, ki tudja… most minden rendben van. Régebben elég sok különböző ember megfordult már a bandában, de most sokkal jobb. Igazság szerint voltak nagyon jó zenészek is, de rettenetes nagy arcok is szörnyű szokásokkal, szóval nem volt egyszerű. De most öröm a munka.

Sok híres bandával is felléptetek már, milyen tapasztalataitok voltak velük, mit tanultatok tőlük?

– Nem is tudom… nem mondanám, hogy túl sok mindent tanultunk volna tőlük. De látni például Candia-t, (Incubus Succubus) minden este a színpadon… meg van az a képessége, hogy ugyanazt nyújtsa tíz ember előtt, mint kétezer ember előtt, én még sokszor bajban vagyok ezzel. De mást is láttunk, például amikor a The Mission-nel turnéztunk, nem volt szabad beszélnünk velük, nem használhattuk az öltözőt. Vagy mikor nekik volt hangpróbájuk el kellett húznunk. Tőlük nem tanulhattunk semmit, kivéve talán azt, hogy ha egyszer olyan nagyok leszünk, mint ők, nem fogunk így bánni más bandákkal.

Most hozzád fordulok, János, milyen érzés számodra itthon fellépni Magyarországon?

– Elég furcsa. Hogy is mondjam… sokfelé utaztunk már, sok helyen felléptünk, de valakinek a szülővárosában vagy akár a hazájában játszani az teljesen más. Eljönnek a barátok, hogy megnézzék, mit is műveltél néhány év alatt. Vajon jól mennek-e a dolgok, vagy azt gondolják, hogy hát nem rossz, de… De most biztos vagyok a dolgomban – általában biztos vagyok a dolgomban – de most különösen, mert tudom, hogy látják, hogy jól csinálom amit csinálok.

Hogy is kerültél Angliába?

– Hú, ez megint egy hosszú történet. A volt barátnőm ment ki, és én utána mentem. Szóval ott voltam, és hogy hogyan kerültem a bandába, az megint egy érdekes sztori. Az egyik lakótársam szintén magyar, és Nick munkatársa. Nick mondta neki, hogy éppen szintist keresnek, de senki nem akar menni. A srác pedig mondta neki, hogy van egy laktársa, aki billentyűs, és jól megy neki. Szóval összehoztunk egy találkozót. Így kerültem bele a bandába.

Szóval szinte véletlen volt.

– Teljes mértékben, pedig mindössze két utcányira lakom Nick-től.
– Nagyon közel lakunk egymáshoz. Fura. Hat évig kerestünk szintist, ami elég hosszú idő, közben ott volt egy karnyújtásnyira.

Hol léptek még fel idén Magyarországon kívül? Esetleg Görögországban?

– Talán.
– Szlovákiában, egy fesztiválon.
– És Spanyolországban is, Madridban és Zaragozában. Meg Írországban is.
– Na meg lesz néhány fellépésünk Londonban.
– De ami sokkal fontosabb, hogy egy új albumon dolgozunk. Most van éppen készülőben ezért nem akarunk túl sok fellépést vállalni. Jó lenne, persze, de most a lemezre kell koncentrálnunk.

Tudtok mondani valamit az új anyagról?

– Hát elég érdekes, lesz, tulajdonképpen egy egész történet.

Tehát egy koncept lemez?

– Olyasmi. Nem olyan, persze, mint A Fal. Nem loptuk el az ötletet, inkább átalakítottuk egy kicsit. A történet különböző karakterekről fog szólni, akik ugyanabban a bárban kötnek ki – például a magányos farkas vagy a csalódott szerelmes. Minden bárban vagy pubban van egy ilyen arc Londonban, szóval kitaláltuk, hogy összehozzuk őket egy helyre. A számok ezekről a karakterekről fognak szólni.
– Az egyik számot hallhatjátok majd ma este.
– Igen, kísérletezünk a közönséggel.

Már alig várjuk. Mikor fog megjelenni az új lemez?

– Nem sietjük el, már beleestünk ebbe a hibába, de most nem szeretnénk. Amit régebben sietve hoztunk össze, az sosem lett az igazi. Szóval szerintem legkorábban az év vége felé. De szeretnénk kipróbálni a számokat mielőtt felvennénk őket. Ez bevált módszer.

Új kiadót is kerestek?

– Egy elég nagy kiadónál vagyunk, de szükségünk van egy valamivel megfelelőbbre, amelyik jobban reklámozza a bandát. A reklám elég fontos, tudatni kell az emberekkel, hogy kik is vagyunk, mit írunk… tehát mondhatjuk, hogy keresünk egy új kiadót. Van egy pár, akikkel szerencsét próbálhatunk, de nem mondhatok erről többet. Majd meglátjuk.
– Szükségünk van még egy kis időre, hogy jobbak legyenek a számok.

Tehát ezek szerint sokat dolgoztok egy számon.

– Igen, van még néhány fellépésünk a jövő hónapban, de aztán nekilátunk a dolgoknak.

Meg tudtok élni a zenéből, vagy van civil foglalkozásotok is?

– Mindenkinek van rendes munkája. Még nem vagyunk professzionális zenészek. Egyelőre.
– De már volt, hogy közel jártunk hozzá, de néha egy lépést teszünk előre, kettőt hátra. Másfelől Londonban nem egyszerű a dolog. Nem ritkaság, hogy ha bemégy egy klubba, és azt mondod, hogy zenész vagy, az a válasz, hogy ‘Na és? Ր is az, meg ő is, meg ő is …’ mindenki Londonba jön aki rok’n’roll-t akar játszani vagy mit tudom én mit. Րszintén szólva mi már mindenütt felléptünk Angliában, ahol lehetett, és mindenütt ugyanaz volt a helyzet. De most szeretnénk kitörni, Európába, ez a nagy terv. Nem adjuk fel Angliában sem, de ki kell törnünk.

Össze tudnád hasonlítani a magyar és az angol underground szcénát? Nyitottak vagyunk a kritikára is!

– Inkább a zenészekről beszélnék, úgy általában, nem csak az undergroundról. Én annyira nem ismerem az undergroundot, mivel inkább a Depeche Mode generációhoz tartozom, és billentyűs vagyok, de volt pár együttesem itthon is és kint is. Az a helyzet, hogy a zenészek, itt fent, a fejükben, teljesen mások. Ahogy zenét szereznek és ahogy előadják, teljesen más. Láttam itt néhány bandát, például a Garden of Eden-t… nem akarom reklámozni őket, de őszintén szólva csodáljuk őket. Nagyon profinak tűnnek, ahogy más bandákkal kommunikálnak, és elértek mindent, amit mi szeretnénk. Régebben nem láttam ezt, hogy magyar bandák támogatják egymást. Volt néhány rossz tapasztalatom at EGO-va.. de az egy másik történet. De tervezzük, hogy meghívjuk a Garden-t Londonba, hogy visszaadjuk a szívességet. Nagyon szeretnénk, ha sikerülne.

Sok szerencsét a terveitekhez, és köszönjük az interjút! Öröm volt beszélgetni veletek!

– Nekünk is, köszönjük!

—————————————

ENGLISH VERSION:

The Avalon club welcomed several bands on the occasion if the Kárhozatok Kertje festival on May 26, among others The Faces of Sarah. The well-known band in Great-Britain debuted now in Hungary, and it was about high time, since the bands keyboard player, János, is from here. Though they play rather melancholic songs, the guys seemed to be cheerful and excited when we talked on the sunny terrace.

As far as I know, this is the first time you are in Hungary, isn’t it? What are your impressions, expectations concerning this night?

– Excellent, really. Top-notch club, it is very well-organised, certainly bigger than some of the places we were playing in London. Very-very nice place, good sounding, very professional. Everything is very good so far. We’ll sound good, you know.
– And we have to mention hospitality.

I’m glad to hear you enjoy it. But how came the idea to play here?

– There was a connection here, János, he’s from Hungary. So he came up with the idea, that there’s a possibility to play here, and when it came up, we said, yeah, come on, let’s go. We saw the look of the club on the internet and we decided we’ve got to come. We didn’t think twice.

Do you have fans here?

– I’m sure, we’re gonna see in a couple of hours. On the other hand we did a promo which we put up on the internet, I hope some people saw it.

It was a great idea, I mean you showed us that you really take care about Hungary.

– Sure, of course we do.

Were does the name of the band comes from? Who’s this mysterious Sarah?

– I got the name from a book I was reading on demonic possessions and there was a particular chapter called the 24 faces of Sarah and it was about a lady, Sarah, who was from America, and she had multiple personalities. She had 24 different personalities, she even changed voices. At that time, in the band we had very different people, with different musical taste, so very different sets of people. So the 24 different faces of a personality would fit perfectly. That’s who Sara is. I’ve read this.

So the album title 24 refers to the same thing.

– Yes, it is not about the TV show.

Could you tell us what are the main characteristics of your music?

– It is very emotional. I think if there’s no passion or emotion in the song there’s no point in performing it. It’s really emotion-led, it’s all about getting how we feel, every emotion. It is important I think that when you perform you’ve gotta look like you mean it. That’s when it comes from up here, you know, from the heart.

Indeed I have the feeling that your inspirations are very personal.

– Sure it is just real life, real emotions. Sometimes it is very tempting to write about different things, there’s nothing wrong with it, there are quite a lot good bands who write about vampires and things like that. But when I try to do that, I’m just getting to end up with kids’ vampire book which is awful. So I’m just gonna write in the way I feel.

Who writes the music?

– Well, we all write songs. Anyone can come up with an idea. But I write the lyrics
– Just the words 🙂
– Yeah it’s not very important.

After a glance at the member’s names, what I could see is that you are quite an international band, so to say. How this actual lineup came together?

– Ohh, that’s a long story. Maybe others could tell us more. How we got these guys?
– How we got these guys? Well, we placed some adverts in music papers and on websites too to find people. It is very hard, to get them in, to find those who would really fit the band. But now I think we’ve found the sound, everything is coming out hat it should be like.
– Besides London is a very multicultural city. We had answers for the adverts from all over the world.
– Yes, and in the band, there is on Irish, one Welsh, one English, one Greek, one Hungarian…

Are you friends apart from being colleagues?

– No, we hate each-other 😛 . At the moment we’re getting on very well, tomorrow, we don’t know… right now everything is very good. I mean, in the past we had many different band members, definitely this is much better now. The real thing is, we had really good players, but also some terrible egos and terrible habits and it was really hard work. But for now, the job is a real pleasure.

You’ve already been on tour with great bands. What have you learned from them, what kind of experiences do you have with them?

– I don’t know, I mean I wouldn’t say we’ve learned a lot from them. But I was watching for example, Candia (Incubus Succubus) up the stage, the same every night. She’s got this kind of ability to play the same way in front of ten people or two thousand people, I still haven’t learned this, I have struggle with this. But we’ve seen other things as well, for example when we played with The Mission, we weren’t allowed to speak to them, we weren’t allowed to use the changing room, or when The Mission had sound check we had to get out. So we didn’t learn anything from the Mission save that if we become as great as The Mission we won’t treat the bands like that.

Turning to you, János how do you feel playing in Hungary at least?

– Very strange. How can I say… So we’ve travelled lots of countries. We’ve played in many places, but here it is very different. I think it’s because it’s a pleasure for everybody to go the hometown or home country because all of the friends come and watch what did you do for a couple of years now. Whether you do well, and they say, okay it’s fine or they think oh, this is pretty good but you know… Actually I’m really confident, usually I’m confident but I confident this time because I know everybody knows what I’m doing and feel very okay.

How did you get out to Britain?

– Oh a long story again. I went to London because of love. My ex girlfriend went to London, and I followed her. Yeah and I was there, and how I get to the band, it’s a very interesting story. One of my flatmates is a Hungarian guy as well, and he is working together with Nick
And Nick just said ‘Oh we looking for a bloody keyboard player, no one wants to come’ and the Hungarian guy told him ‘I’ve got a flatmate he’s playing keyboards. He’s cool.’ And we were like ‘Okay, let’s meet’. That’s how I here.

So it was by accident.

– Yes it was very very accidental but actually I live about two streets from Nick
– We live very close. It’s strange. We’ve been looking for a keyboard player for six years, a long time. And he was at hand right next door to me.

Where will you play apart from Hungary this year? In Greece maybe?

– Maybe.
– In Slovakia at a festival.
– In Spain as well, in Madrid and Zaragoza and in Ireland
– And a couple of gigs in London
– But you want to know now is that we are going to make a new album. So we are working on it and because of that we don’t want to play in too many festivals. We would like to of course but first of all we will focus on the album now.

Could you tell me something about the new material?

– Oh it will be an interesting material it will be like a whole story.

So it will be concept album?

– Kind of. It’s not like The Wall or anything like that. There are so many albums that are lyrically about yourself, we didn’t steal this idea we just screwed it up. These are stories of very different characters who go to the same bar for example there is the lonely the broken -hearted, all of this written in stories. There is somebody like that, in every single bar or pub in London. And I think it’s a cool idea to have them in one place. So the songs are about these people.
– One song from the new album you can hear today.
– We experiment a new people to see how it works

We are looking forward to it. When the new album is supposed to be out?

– We are not in a rush, we’ve done that before you know, but not this time. Things in the past we did in a rush didn’t really come out exactly in the right way. So I think by the end of the year definitely. We just want to get on and try this before we actually recorded. This is the best way.

Are you planning to find a new label?

– We are at a quite a big label, but we need a more pleasing, more advertising one… It is important to advertise the bands… to let people know who the hell you are, what do you write… so yeah, we’re looking for an other label. There’s a couple we could get lucky with but I don’t want to say any more. We’ll just see.
– We need more time, to get the songs better.

So you work a lot on one song.

– Sure, to be honest, because there’s quite a few gigs coming up the next month, say, and then we’ll sit down and get the things done.

Can you live on making music already, or you have a civil profession too?

– Everyone’s got another profession. We’re not professional musicians, actually. Not at the moment.
– We’ve been close to it before, but it’s sometimes one step forward two steps back. And also in London it’s a difficult thing. It’s not rare that you go to a club or a pub and if you say I’m a musician comes the answer So what? So is he, so is he, so is he…everyone comes to London to be a rock’n’roll musician or whatever. We’ve played, to be honest, all the places we need to play in England, and it’s the same people everywhere. The task is now to get out of there, to Europe, that’s the real idea. We haven’t given up England, but we need to get out.

Could you compare the British and the Hungarian underground scene? We’re open to critics!

– I would like to say things about musicians in general, not just about underground stuff. Actually I’m not coming from so underground places, since I’m from the Depeche Mode generation and I’m a keyboard player, but I’ve got a couple of bands, in England as well as in Hungary. The thing is, the musicians, up here, in the brain are totally different. The way they create the music and the way they want to present it is totally different. I’ve seen a couple of bands here, like the Garden of Eden, I don’t want to advertise them but I actually wonder at them. They look very professional, I mean the way they handle another band, and they did everything we want to. And I didn’t see that in the past, that Hungarian bands support someone else. You know I’ve got bad experiences with the EGO… but that’s another story. And we are planning to bring the Garden of Eden to London as well, to pay back the favour. We really try to do it.

Well, good luck! Thank you for the interview, it was a pleasure!

– For us as well! Thank you!

Készítette: Theowina, Darkfeelings
Web: http://www.myspace.com/thefacesofsarah

Ezt a cikket eddig 966 alkalommal tekintették meg.

Hasonló Bejegyzések

Megosztás

Szólj hozzá!