A budapesti Tre Lunatic ugyan frissen alakult, viszont közel sem kezdő projekt: a zenekart 2021-ben alapító Tarcsai Ádám, Bikali Sándor és Mátyás Gábor ugyanis régóta mozognak már a zeneiparban – és ez meg is látszik.
Mindhárom tag életének szerves részét képezte a rock, metal – nem csak hallgatóként vagy alkotóként, de a színfalak mögötti munkában is bőven van tapasztalata a srácoknak. Kívülről-belülről ismerik tehát a szakmát, és ez nem kis előny, ha valaki igényes, minőségi metal zenét szeretne szolgáltatni.
Márpedig ha van közös nevezője a Tre Lunatic tagjainak, az a színtiszta maximalizmus; a legjobbra törekszenek mind a produkció, mind saját belefektetett munkájuk terén. Bár a banda egyfajta jammelésnek, “vasárnapi foci”-nak indult Ádám és Sanyi kezdeményezésében, már az első próbán olyan akadálytalanul gördültek a riffek, és olyan erős volt a kémia, hogy rögtön tudták: ez a projekt ennél többet érdemel. A duó tehát rövid időn belül kiegészült Gáborral – az énekesre korábbi YouTube-os videói alapján találtak rá a srácok, és bár Gábor addigra már egy ideje inaktív volt, amint meghallgatta az első Tre Lunatic dal alapjait, azonnal meglátta benne a fantáziát, és rögtön aktivizálta magát. Innentől kezdve próbánként jöttek az új dalok, és a projekt azóta is megállíthatatlanul dübörög.
Első daluk Somewhere In The Past címmel látta meg a napvilágot, ezt pedig gyors egymásutánban követte a Pressure, majd a Jozzy közreműködésével elkészített The Clown – ez a tempó már akkor is elismerésre méltó lenne, ha pusztán dalokról beszélnénk, azonban a darabok egytől egyig videoklippet is kaptak, ráadául a zenéhez dukáló magas minőségben!
A tagok ugyan mindannyian a keményebb műfajokon nőttek fel, ízlésük mégis más és más, ez azonban nem akadályként, sokkal inkább inspirációként jelentkezik zenéjükben. Ehhez szükséges egyfajta nyitottság, ami lehetővé teszi az új, kreatív, sokszor merész és kísérletező ötletek megvalósítását; szerencsére az együttes minden tagját ez a nyitott hozzáállás jellemzi. Ezáltal nem ritka, hogy a tagok egymást inspirálják: Ádám mutat egy témát Gábornak, ami megihleti, és az ő ötlete ismét újabb, izgalmasabb mederbe tereli a zeneszerzést, ami megint csak újabb ötleteket ad – ettől tud a Tre Lunatic hangzása friss és érdekes maradni egy olyan szcénában, ahol mára tényleg már szinte minden hangot eljátszottak. Így bár zenei alapjait a klasszikus metal megbízható alapjaira építik, mégis jellemző rájuk a kísérletezés; elektronikus hangzás, szintetizátorok, és egyéb olyan produceri mesterfogások, amik emelni tudnak a pusztán lejátszott és elénekelt hangok elegyének hatásán.
A Tre Lunatic missziója nem más, mint maga a dal, mint a szerzők gondolatait becsatornázó, a hallgatók érzelmeit pedig megindító önkifejezési eszköz. Hiszen ez a legfontosabb, és minden más csak ez után következik. De ahhoz, hogy egy dal hiteles legyen, nagyon fontos megélni a hozzá vezető utat is: a srácok nem a leggyorsabb egérutat választják a színpadig, hanem megélik a teljes utazást, a dalokat akkurátusan, minden részletre – és egymásra – figyelve rakják össze, szem előtt tartva, hogy mondanivalójukat adatvesztés nélkül adják át a zenei és szövegi megoldásokon keresztül a hallgatónak.
Három ütős dallal ez a három eltökélt zenész optimistán tekint a jövőbe, hiszen ha már az út eleje ilyen jól sikerült, vajon mi jöhet még? Bármi is az, egy dologban mindhárman egyetértenek – már ezért is megérte.
Mátyás Gábor – ének
Bikali Sándor – gitár
Tarcsai Ádám – dob
Cikk – Erky-Nagy Katalin