Az instrumentális prog-experimental metaltos ZEDMIND a multihangszeres-producer, Hegyaljai-Boros Zoltán (korábban: FutureRealm, At Night I Fly, Without Face, Solar Return, Random Deeds/ Mindenek) one-man DIY szólóprojektje, ahol a zenéket nem csak írja, de a keverést és a masterelést is ő csinálja.
A zene mellett nagy szerepet kap a vizualitás is a videoklipek révén, melyek nagy részét szintén ő maga készítette.
A 2016-os szimplán Zedmind c. EP után a digitális platformokon már elérhető a Playing with the power című album, amire tíz változatos instrumentális térel került, melyek közül három – Mequaton, Stellar Room, Synomidocta – klipet is kapott.
A lemez dalai:
1. Synomidocta
2. Antediluvian
3. Harsh light
4. Stellar room
5. It doesn’t even matter
6. City of Underwater
7. Frutti di mare
8. Supressed and…
9. …Unchained
10. Mequaton
| ZEDMIND névre hallgat az instrumentális experimental-progmetal szólóprojekt, melynek első nagylemeze jelent meg idén, 2022 decemberében. Ez egy jóval nagyobb volumenű anyag, mint a 2016-os minialbum volt. A zenéket egy személyben írja, keveri, mastereli Hegyaljai-Boros Zoltán multihangszeres, producer, aki ezt a one man projektet üzemelteti. – Mi ez a szólóprojektezés, hogy-hogy nem egy zenekarról beszélünk? Amikor tizenévesen elkezdtem a rock-metal zenélést, már akkor is érdekelt az összes, ehhez kapcsolódó hangszer: dob, gitár, basszus, így el is kezdtem játszani mindhármon, mert mindegyiket imádtam! A billentyűkhöz nem kerültem közel, azokat szoftveresen használtam, ott inkább a hangszínek adta varázsban merültem el. Szinte megrészegített az az energia, ami ebben a zenében van, illetve magának a szabadon zenélésnek, a kreativitásnak lehetősége. Alaposan megismertem a hangszerek sajátosságait, lehetőségeiket, szerepüket abban, hogy mit-hogyan lehet rajtuk megszólaltatni. 2002-ben kialakult egy ínhüvelygyulladás a bal karomban-kezemben, ezért félre kellett tennem a hangszerjátékot. 2005 elejére szerencsére meggyógyultam, de ez egy nagyon súlyos időszakom volt. Ahogy túljutottam rajta, elkezdtem sokkal komolyabban foglalkozni a saját zenémmel. 2007-ben meg is alakult a fő zenekarom, a FutureRealm, amivel sokat koncerteztünk, ill. egy nagylemezt és egy minialbumot csináltunk 2010 ill. 2014-ben – ez utóbbival került pont a zenekar létének végére. Már ekkor is a házi stúdiómban készült minden felvétel, a zenét is legnagyobb részben én írtam. Persze ezeknek a hangzására ma már nem vagyok túl büszke – de a zenére nagyon is! Ezzel párhuzamosan több bandába, formációba is beszálltam, mind dobon, basszuson, ezekből is sokat tanultam. Volt, amikor négy zenekarban is toltam egyszerre. Nagyon hasznos és szórakoztató évek voltak. Ebben a ZEDMIND projektben nincs kompromisszum, csak saját magammal. Itt bármit megtehetek, amiről úgy érzem, hogy ide passzol. Nagy szükségem van erre – mint egyébként arra is, hogy másokkal együtt játsszak. Teljesen más a működési dinamikája egy 4-5 tagú zenekarnak, mint egy szólóprojektnek, ahol mindent tudsz a legkisebb lábcinütéstől a master csatorna EQ beállításának utolsó változatáig, hiszen mindent te csinálsz. Kifejezetten szeretek bíbelődni az apró részletekkel is – ami egyébként nagyon veszélyes tud lenni, könnyen odaragad a fókusz -, de az évek múlásával szerencsére egyre jobb vagyok a „még nem fejeztem be, de most már abbahagyom” dologban. Mikor kelt életre ez a projekt, hogyan indult? A sok zenekarozás, zenélés közben az évek alatt hegyekbe gyűltek otthon a riffek, ötletek, nótarészletek, és 2016-ban úgy éreztem, meg kell csinálnom, hallható formába kell tennem őket. Láttam, hogy jól tudok egyedül haladni, az ötleteimet kidolgozni, minden kis nüanszot a helyére rakni, hiszen amúgy is ezt csináltam már évek óta – hát miért ne csinálnám meg az egészet így, egymagam? Tehát nekifeküdtem, és ZEDMIND néven megcsináltam az első, négy számos minialbumot… azaz majdnem, mert előjött az a régi ínhüvelygyulladás a bal kezemben, ami most két és fél évig tartott. Miután egészségileg összeszedtem magam, még eltartott egy ideig, míg lelkileg is sikerült, és újra megtaláltam a fókuszt, visszataláltam ehhez a projekthez, folytattam a munkát, és hopp: el is érkeztünk 2022-be.” Milyen zenét lehet hallani a lemezen? Van egy-két érdekes számcím is… Ebben a projektben nagyon különböző hangulatú dalok vannak/lesznek: elvarázsolt, dühöngős, hosszan utaztatós, mindenféle izgalmas dolgok. Alapvetően gitárcentrikus lesz az összes – pontosabban torzított gitár centrikus! Vannak itt nagyon régi témák, pl. a City of Underwater, vagy az It doesn’t even matter – ezek még a kétezres évek elején keletkeztek, azóta részei az életemnek és zakatoltak a fejemben. A legfrissebb a Synomidocta, a lemez első nótája, ezt a covid-időszak alatt raktam össze. Nos, igen… ennek a számnak a címe is egy kreálmányom, eddig nem létezett. Ez egy szó, egy hangalak, aminek egyéb jelentése nincs is, csak maga ez a dal. A számcímekkel gyakran bajban vagyok, mert nehezen tudom egy-két szóba sűríteni egy nóta hangulatát, mondanivalóját. Merthogy mindegyik szól valamiről, mindnek van felépítése, egy sajátos íve, ami akár egyszerűbb, akár bonyolultabb struktúrában jelenik meg. Mivel itt nincs dalszöveg, amiből mondjuk a refrén első szavait használhatnám, ezért valahogy máshogy kell megközelítenem a címadást. De ez épp, hogy még kifejezőbb számcímeket is eredményez, hiszen az a világon semmi mást nem jelent, csak magát a nótát. A klipekkel mi a helyzet? A 2016-os minialbumhoz két klip is készült, ehhez az új nagylemezhez pedig három. Ebből az elsőt Kelcz Dávid készítette a Mequaton c. dahoz, nagyon jóra sikerült. A Stellar room és a Synomidocta klipjeit én raktam össze, ez utóbbiban Dávid segítségemre volt a gitározós snittek felvételénél. Mik a további tervek? Folyamatosan írom az új nótákat, ill. gatyába rázom a több tonnányi régebbi ötleteim közül a legjobbakat. Klipet is készítek majd azokhoz, amelyekhez kialakul egy képi világ és megvalósítható is lesz. Az online térben való kifejeződés számomra nagyon izgalmas, sok lehetőséget látok és ez jó, mert sok zenémet szeretném még megmutatni. Említetted, hogy az ínhüvely gyulladás és a rehabilitáció hosszú időt vett igénybe, ami lelkileg is megterhelő volt. Mit jelent számodra a zenélés? Nekem az önmegvalósítást jelenti. A zenéléssel nagyon jól ki tudom élni a kreativitásomat. Mivel már sok időt töltöttem ezzel (klasszikus zenei vonalon, brácsa szakon, szakközépiskolában tanultam, majd a Zeneakadémián diplomáztam), van gyakorlatom, hogy meg is tudjam valósítani az ötleteimet, így nem akad el a dolog a kivitelezésnél. A gitárt, dobot, basszust és a zenei producerség részét autodidakta módon tanultam meg a magam módján, egyedül dobsuliba jártam pár hónapig. – Érdekelne mi fordított a zenélés felé és mi az, ami miatt a nehézségek ellenére sem adod fel? Szülői indíttatásból kezdtem a zenetanulást. Elég nehezen szorultam be az iskolai keretek közé, de magát a zenét kiskoromtól imádtam. Egy ilyen dolgot pedig nem ad fel az ember. Később olyan szerencsésen alakultak a dolgok, hogy most hivatásos zenészként (brácsával, klasszikus zenei végzettséggel) tudok működni és mellette sok időm van foglalkozni a saját zenei-képi világom megvalósításával. – Azt is mondtad, hogy az egyszemélyes projekt mellett arra is nagy szükséged van, hogy másokkal zenélj együtt. Lesz zenekar is, esetleg koncertek? Zenekarok voltak, jelenleg nincsenek és hogy lesz-e még… nem mondom, hogy nem. De egyelőre nem tervezem, hogy megint összerakjak egy bandát, az most elég nagy falatnak tűnik. – A DIY módszert miért gondolod jónak? Van, amiben érzed, hogy pl. nem tudsz kiteljesedni emiatt? Az élőben zenélés rész nincs meg, hiszen zenekar nélkül nem lehet koncertezni. De az összes többi dolgot, az ötleteléstől a megvalósításig meg tudom csinálni és élvezem is. – Milyen előadók/bandák hatására kezdtél zenélni, illetve most melyek azok, akiket a legtöbbet hallgatsz? Sok zenét meghallgatok, hogy ki-mit csinál, kb. mindenféle műfajban, mert szinte minden érdekel valamennyire. De mostanában ritkán szoktam leülni és végighallgatni egy-egy teljes lemezt… ilyen már rég volt, tizen-huszonéves koromban. Akkor viszont folyamatosan azt csináltam, faltam a lemezeket. Kb. 13 évesen elkapott a rockzene Alice Cooper Trash c. lemezével, amitől azonnal padlót fogtam, nagy katarzis volt. Azonnal jött utána a FNM, Nirvana, Metallica, Sepultura, AIC és a grunge, a Crowbar, Today is the day, a technikás death metal, a Morbid Angel, Death, Fear factory. A szentháromság lemezek számomra a Cynic – Focus, Nocturnus – Thresholds, Pestilence – Spheres. – Mik a távolabbi (5-10-15 év) céljaid a ZEDMIND-dal? El tudom magamat képzelni a színpadon úgy, hogy pár év múlva egy zenekarral ezeket és az újabb számokat játsszuk. Addig is az elsődleges számomra, hogy folyamatosan készítsem, formába öntsem a zenét, ami itt kavarog a fejemben. No és persze egy olyan kép világot is létrehozni, ami még jellegzetesebb, rögtön felismerhető. |