Accept lemez ennyi év után… Udo nélkül… ilyen színvonalon… nem hiszem, hogy sokan gondolták volna. Nem is olyan rég talán még ti sem. Olvasóink nevében is köszöntelek, és gratulálok a Blood Of The Nations-höz!
Köszönjük! Pár hónapja még egyikünk sem gondolta volna, hogy ma ide jutunk! El kellett olvasnunk, hogy elhiggyük, amiket a Blood of the Nations-ről, a koncertekről, Markról… és minden másról írnak. Elképesztő!
Kezdjük egy kis múltidézéssel, ha szabad, mondjuk úgy a 80-as évek végén…
Így utólag, hogy érzed, jó választás volt anno Mr. Reece? Tényleg azt a zenét játszottátok együtt, amit előre elképzeltetek?
Tudod, minden személynek megvannak a tapasztalatai. Hogy megértsd az Acceptet, meg kell értened a fő értékrendünket, az elkötelezettségünket, hogy nem hagyunk befejezetlen semmit, a legjobbat hozzuk ki magunkból. A zenei karrierünk, az életünk egy folyamatos szenvedés volt. Elfáradtunk, de próbáltunk kitartani, amíg csak tudunk. A zeneírás nem egy elszigetelt folyamat. Függ attól, hogy hol élsz, úgy emberileg, mint zeneileg. Egy dolog viszont kőbe van vésve az Acceptnél: Nem teszünk olyat, amit nem akarunk. Nem érdekel az ár, a szörnyű következmények, örülnék, ha más is így élne, sokkal könnyebb lenne az élet, még elsőre nehezebbnek tűnhet is. Csak annyit kell tenned, hogy elfogadod az eredményt. Mi pedig mindig elfogadjuk.
Az Eat The Heat album után, ha az legalább nagyjából hozta volna a várt és elvárt sikert, akkor meddig tudtatok volna még Daviddel együtt dolgozni? Azért kérdem ezt, mert úgy hírlik, hogy nem volt teljesen felhőtlen az együttműködésetek.
Nem az együttműködés volt a változások oka. Mindig látni kell a teljes képet, és higgy nekem már – ha valaha egyáltalán – nem gondolunk a múltra…
Az Udoval létrejött öt évvel ezelőtti turnén, fesztiválokon milyen volt a hangulat?
Továbbléptünk…
Nyilván felmerült bennetek az esetleges közös – kreatív – folytatás is. Udo ettől való elzárkózását hogyan fogadtátok?
Ami volt elmúlt. Mindenki, aki valaha is, bármilyen pozícióban az Accepttel volt, büszke lehet arra, amit elértünk. Mi azok vagyunk!
Remény, elszántság, mi munkált bennetek, hogy mégsem adtátok fel az esetleges folytatás gondolatát?
A zene. A zeneírás! Plusz az életre szóló barátságom Peterrel, aki a társam. Folytonos versengés van köztünk, hogy túlszárnyaljuk a másikat, ez a vérünkben van! Nem utolsó sorban pedig követem az ösztöneimet és a szenvedélyt. De a rajongók miatt éri meg az egész, hogy kimenj, mert látni akarnak, bárhol is vagy.
Mark kiváló választás, örülök, hogy összehozta veletek a sors. Úgy vélem, több szín, több érzelem, több lehetőség rejlik benne, mint amit a Blood Of The Nations-ön kiadott magából. Neked mi erről a véleményed? Szerinted elérhető valamikor, hogy ne hasonlítsák Markot automatikusan Udo-hoz?
Több száz interjút adtam már és legérdekesebb az volt, hogy az embereket annyira megbabonázza Mark Tornillo, hogy a 99%-uk elfelejt a múltunkról kérdezni. Sok hasonlítgatás látott már napvilágot, de teljesen más kategóriákban.
Mark korábbi bandájának a TTQuick-nek a munkásságát ismerted, vagy abszolút meglepetés volt a fickó teljesítménye? Egyáltalán hogyan kerültetek képbe egymásnál?
Egyikünk sem tudott semmit róla vagy a TTQuickről. A próbán csak azt kérdeztük, miért gondolja, hogy el tudja énekelni a Balls To The Wallst. Aztán megmutatta. Nagyjából 30 másodpercbe tellett beleszeretni a hangjába. Ugyanaz történt velünk, mint ami a rajongókkal is szerte a világon, amikor látnak minket.
Ahogy szinte senki, úgy vélhetően ti sem ússzátok meg fanyalgás, beszólások nélkül. Milyen pozitív, illetve negatív kritikákat kaptatok?
A válasz rengeteg magazinban, webzinen olvasható. Jobbat magam sem tudnék mondani, mint amit a rajongók és a zenei média írt 2010-ben az Acceptről.
Elég sok tétel került a lemezre. Egyesek szerint túl sok is. Maradtak fel nem használt ötletek, dalok, dalvázak, vagy amit elkezdtetek, azt be is fejeztétek, és közkinccsé tettétek?
Ez nagyon vicces… Túl sok??? Túl sok dal? Dehogy, erről sosem hallottunk. A dalszerzés egy folyamat, és ha Andy Sneap nem állít le minket, talán még mindig írnánk. Eljön azonban az idő, mikor abba kell hagyni. Néhány ötlet jobbá válik, ha hagyjuk érni… van viszont, ami nem.
Az ének- és a vokáltémák kialakításában hogyan oszlott meg a munka, mekkora szerepet kapott, vállalt Mark?
Az Accept dalszerzési szokásai nem változtak és nem is fognak, a mostanit kivéve. Gaby hatalmas feladatot adott Marknak, hogy írja meg helyette a szöveget. Miután találkoztunk, azt mondta, mi lehetne jobb annál, mint ha az énekes írja meg a saját dalszövegeit, és a sorokba beleszövi az érzelmeit és a tapasztalatait.
Volt olyan dal, mely már Mark érkezése előtt is kész volt, vagy ő hozta meg a tüzet és a kreativitást, ő indította be motorokat?
Nem volt Accept és nem voltak dalok, nem kerestünk énekest. Nem volt semmi, egyáltalán semmi! Ő szította fel bennünk a tüzet. Abszolút!
Miért pont a Teutonic Terrorhoz készült az első klip? Kinek és miért esett erre a választása?
Ez egy elég vicces dal és olyan sokat elmond arról, hogyan éreztünk akkoriban… és érzünk ma is. De mindenben van egy csipet humor is. Vad és vicces, és Dave Blass rendezte, ő találta ki ezt az egészet, mi meg imádtuk. Úgy éreztük magunkat, mint gyerekek egy játékboltban.
Nagyon retro, hangulatában színtiszta Accept… kevés banda vállal fel manapság ilyen viszonylag egyszerű, mégis látványos, de akár klisésnek is nevezhető, digitális trükköktől mentes klipet. Kinek az ötlete volt a forgatókönyv, a helyszín, a tűz, a tankok…?
Mint mondtam Dave Blassé, nagyon király és kreatív fickó, és nagyon jó időket töltöttünk együtt. Épp ma kaptam a hírt, hogy a Teutonic Terror túl van az 1 milliomodik rákeresésen a neten. Nem rossz, ugye?
Terveztek még klipet? Melyik dalra tudnátok a leginkább elképzelni?
Igen, szeretnénk, és talán készítünk is, de sosem volt még ennyire őrült napirendünk. Karácsony volt az első, hogy le tudtunk ülni, szusszanni egy kicsit. De még mindig döbbentek, túlterheltek és szerények vagyunk! Mi értjük a legkevésbé, hogy mi történt.
Ha jól láttam, már a jövő évi koncertdátumok is alakulnak, és úgy tűnik, nem fogtok unatkozni. Azt lehet már tudni, hogy kivel, kikkel álltok majd színpadra?
Amerikában a nagyon király Sabatonnal. Európában a Steelwings-szel, a Grand Magussal és a Wolffal a különböző országokban. Mind nagyszerű lesz.
Legfrissebb infók szerint februárban Budapestre is jöttök. Vannak emlékezetes magyarországi élményeitek, mondjuk a 2005-ös Sziget fesztiválos fellépésről, esetleg még a 80-as évekből?
Budapest gyönyörű a Sziget Fesztivál pedig hatalmas élmény volt. Ki tudná elfelejteni Budapestet. Imádjuk.
A Youtube-on látottak alapján Mark nem az a színpadot felszántó, összevissza nyargalászó frontember, de úgy tűnik, egészen jó formában van. Hogyan fogadta őt a közönség?
Ahogy már mondtam… pompásan! Néhány másodperc után elfelejted, hogy a fickó nem volt velünk egész életünkben. Peterrel gyakran egymásra nézünk: ez a csávó tényleg igaz?!! Vagy mi van? Nincs segítség, elbűvöl, akarod vagy sem. Megtette velünk és megteszi a világon bárhol.
Hogy állsz most az Accepten kívüli zenei tevékenységeiddel, tervezel a Classical című albumnak folytatást?
Ez a másik szenvedélyem. Még mindig álom, de egészen közel jártam hozzá, mikor az Accept beindult. Majd meglátjuk. Jelenleg még lélegezni sincs időm… Az Accept hihetetlen sebességgel robog…
Talán nem sokan tudnak a Sebastian Bach-al közös muzsikálásaitokról. Mesélnél róla, hogy hogyan kerültetek kapcsolatba, kinek az ötlete volt ez az együttműködés és egészen pontosan mit is sikerült összehoznotok?
Évtizedek óta barátok vagyunk és tényleg csak egy egyszeri, spontán alkalom volt. Nagyon jól éreztük magunkat. 16 éves korom óta vagyok az Accepttel. Egyetlen más szerelmem sem volt velem ilyen sokáig… kivéve a klasszikus projektemet!
A zenekar távlati terveiből megosztható már bármi a rajongókkal? Talán kicsit korai még a kérdés, de biztosra veszem, hogy nem csak egy lemezt terveztek. Van már sejtésetek, hogy mikorra jöhet össze a következő album?
Nagyon, nagyon hamar meg fogod tudni. Jelenleg még titok, de már nem sokáig.
Elképzelhetőnek tartasz valaha az Accept életében bármilyen stílusváltást, modernizációt, esetleg dallamosodást, mint anno Daviddel?
A vonat már elhagyta az állomást, az úti cél pedig elég egyértelmű. Andy Sneap nem hagy cserben, nem csak a producerünk, hanem a legjobb barátunk és az Accept család tagja! Biztos lehetsz benne, hogy az Accept mind két végén lángol, és alig várjuk, hogy megmutassuk, mit tudunk.
Én a magam részéről bízom benne, hogy CD-k és koncertek kapcsán is sokszor okot adtok még a kérdezősködésre a magamfajta firkászoknak. Köszönjük a válaszokat, februárban várunk benneteket Budapesten, addig pedig sok fergeteges bulit kívánunk!
Nem nagyon tudom, mit értesz hard core bulin, de hidd el, halálosan komolyan mondom, hogy csak az erőre koncentrálunk a színpadon! Úgy hisszük, minden belőlünk kell, jöjjön, de rátok is szükség van, a rajongókra. Zúzzunk!
Köszönet és nagyon boldog 2011-et!