A kérdésekre Seth Stone válaszolt.
Helló, itt Seth az Aenimus-ból!
Helló, Seth! Hogy vagy?
Kösz jól, és te?
Köszi, megvagyok én is! Muszka Zsuzsanna vagyok a Kronos Mortus metál magazintól! Minden oké?
Igen, minden rendben van! Bocsi, ez itt a gyerek a háttérben! (nevet)
Kezdhetjük az interjút?
Természetesen!
Oké, akkor az első kérdésem ez lenne: hogy kell rendesen kiejteni az együttes nevét? Mert itt, Magyarországon többféleképpen mondhatjuk ki a bandátok nevét, pl. „animus”, „enimus”, „ēnimus” vagy „ainimus”. Nos, mi a helyes kiejtés?
„Enimus”! (nevet)
Rendben, köszönöm! 2011-ben formálódott a banda a Bay Area térségében, nyomattátok a zenélést ezerrel és a munka hamar meghozta a gyümölcsét, hiszen már 2013-ban megjelent az első album önerőből. A „Transcend Reality” címet kapta és erős dalok születtek! Kérlek, folytasd innen!
Nos, mi… bocsi, egy pillanat, csak a gyerek nagyon akar valamit! … Tényleg bocsánat. Tudod, ma én vigyázok rá. (nevet) Szóval igen, a Transcend Reality-t két év alatt hoztuk össze és 2013-ban, kiadótól függetlenül adtuk ki. A közönség jól fogadta és tényleg sikerült egy jó kis rajongói bázist építenünk általa, ilyen önerőből felkapaszkodott bandaként. De szerintem ha egy évvel hamarabb sikerült volna kiadnunk ezt az albumot, akkor az egy teljesen más szintre emelte volna az együttest. Amikor írtuk az albumot, úgy éreztük, hogy valami frisset és újat hozunk létre, de félúton kiderült, hogy elég unalmas, amibe belekezdtünk, mert ezt már előttünk megírta más és ők már ki is adták! (nevet) Szóval azt hiszem, ha ez az anyag egy évvel korábban kerül ki tőlünk, most minden sokkal jobb lenne. De ettől még tetszik az album, mert egy jó irányba állított minket, főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy most hol tartunk. Mert tudod, azóta leszerződtünk a Nuclear Blast-tal és nemsokára jelenik meg a második albumunk. Tök jó ennél a kiadónál, nagyon inspirálnak minket.
2013 és 2018 között elég sok idő eltelt. Kerestétek a megfelelő lehetőségeket és azért nem is siettetek a következő albummal, vagy mi történt ez idő alatt?
Igen, tényleg nagy a szakadék, de ez egyszerűen azért volt, mert olyan tagjaink jöttek, akik aztán továbbálltak nagyobb bandákhoz. Figyelj, 2013-ban, miután kiadtuk az albumot, két turnét csináltunk a lemezzel. A turné közben Brian, a gitárosunk közölte velünk, hogy elhagyna minket, mert csatlakozni szeretne egy nagyobb bandához. Mondtuk neki, hogy „Oké, hát ezt jó tudni!” (nevet) Aztán nem sokkal később dobos cserénk volt, az új dobosunk pedig rövid idő elteltével a Rings of Saturn-hoz állt. Velünk és a Ring-gel is turnézott egy ideig, de eljött az a pont, amikor a két dolog már nem ment neki egyszerre és a Ring-et választotta. Aztán nem sokkal később az új gitárosunk is elhagyta az együttest és a Rings of Saturn-hoz csatlakozott. Ezután már elég nehéz volt olyan zenészt találni, aki el is tudja játszani az anyagainkat és akivel turnézni is tudunk, meg akivel ki is lehet azért jönni. 2015-ben találtunk rá Jordan-ra, Cody-ra és Alex-re. Tudtuk róluk, hogy nagyszerű zenészek, így turnézgattunk velük kicsit, hogy meglássuk, működnének-e együtt a dolgok, mert azelőtt egyáltalán nem ismertük őket. Mind különböző államokban éltünk és csak a turné idejére jöttünk össze, ez 2015-2016-ban volt. És amikor láttunk, hogy ez jól működik, nekiálltunk megírni az albumot, ez a folyamat másfél évig tartott. És most, jövő héten végre megjelenik! (nevet)
A zenétek elég extrém a stílust és a szöveget is tekintve. Hogyan alakul ki egy dal nálatok? Van egy bevált recept a dalszerzésre?
Nos, mivel ilyen messzire élünk egymástól, hogy egyikünk megírja a dal alapját és elküldi e-mailben a többieknek, én pedig ráteszem a Guitar Pro-ra az anyagot. Így dobáljuk egymásnak a cuccot – néha valamelyikünk felkiált, hogy „Hé, miért nem próbáljuk ki ezt?” Ezt egészen addig csináljuk, amíg egy teljesen tömör szerkezetű dalt nem hozunk össze, aminek a stílusa általában a kezdő gitár-ötletek stílusánál marad. Aztán Cody rárakja a dobokat, én meg a basszust, és amikor már minden teljesen kész van, akkor jutunk el oda, hogy Sean, Jordan és Alex foglalkozzanak a szöveggel, ők ezt teljesen maguk között írják meg. Aztán összejövünk és megcsináljuk a vokált. Nagyon jók voltak a legutóbbi felvételek, mert mindenkinek volt egy csomó ötlete, hová és miként kellene pakolni a vokált. De teljesen jól kijöttünk közben egymással, skype-on beszéltük meg az egészet, végigmenve minden egyes dalon.
Tavaly ugyebár jött a nagy lehetőség, a Nuclear Blast kiadóhoz szerződtetek. Ez gondolom új terveket, új lehetőségeket jelent számotokra. Hogy működik ez most az Aenimus-nál a gyakorlatban?
Hát tudod, az egész évet munkával fogjuk tölteni. Most azt nézi a Nuclear Blast, mennyi időbe telik nekünk megcsinálni egy új albumot. Szóval ez most tulajdonképpen egy új kezdet számunkra. Mindent elölről kezdünk, ami az albumírást illeti. Még csak a legelején tartunk, de már látjuk az utunkat. De a legközelebbi célunk egyelőre az, hogy ez a most megjelenő album a lehető legtöbb emberhez eljusson, így legfőképp a turnéra fókuszálunk ezzel kapcsolatban, meg arra, hogy minőségi zenéhez juttassuk az elkötelezett és egyre növekvő rajongói táborunkat. Alkotás szempontjából, ahogy mondtam, a harmadik albumunk megírása kezdődött most el, reméljük, két éven belül sikerül összehozni ezt is. Ezek most a határozott céljaink. Megjelenésre késszé tenni az új anyagot két éven belül, illetve most a turnékkal kapcsolatos teendők. Itt tartunk jelenleg.
„Dreamcatcher” a neve a második szüleménynek. 11 izmos dal, szerintem ebben a műfajban abszolút helytálló és lesz jócskán keresnivalója. Kérlek mutasd be az albumot!
Azt hiszem, mindenből egy kicsit beletettünk ebbe az új lemezbe. Az album koncepciója horrorfilmeken és –regényeken alapul, zeneileg is ezt akartuk… Kérlek, tartsd egy pillanatra! Már megint a gyerekem. Tudod, még csak két éves… (nevet) Szóval egy ilyen koncepció eleve lehetővé tette számunkra, hogy egy teljesen változatos albumot írjunk meg, amiben mindenki fog találni valami számára érdekeset. Szóval a dalok változatosságára mindenképpen számíthattok. Ez nem is sima deathcore vagy death metal album lesz. Ezekből jócskán visszavettünk, hogy a progresszív részeknek maradjon hely. Valódi éneket is tettünk a lemezre, meg ilyen filmzenés hatású részeket, mert jócskán inspirálódtunk a horrorfilmekből is. Szóval tényleg mindenki fog találni magának valamit az albumon. A szövegeket tekintve a Ragyogást, a Hannibal Lecter filmeket, mint pl. A bárányok hallgatnak, a Holtsávot és azokat a Stephen King regényeket dolgoztuk fel, amiből filmek is készültek. Ezeket a történeket bizonyos szereplők szemszögéből meséljük újra. Az volt a célunk, hogy úgy mutassuk be ezeket a történeteket, hogy a hallgató megértse, ezek a karakterek az adott szituációban mit gondoltak és éreztek, és így valamiképpen csatlakozni is tudjon hozzájuk. Szóval még ha nem is ismered a dalszövegek koncepcióját, akkor is beleáshatod magad a lemezbe és találni fogsz valamit, ami pont a te saját életedre illik majd! Ez volt a célunk zeneileg és a szövegekkel egyaránt.
Elég jó lett az albumborító is! Mire utaltok vele?
Az album címére, a ”Dreamcatcher”-re utal [a dreamcather angolul álomcsapdát vagy álomfogót jelent – a ford.]. Az albumborító középpontjában egy álomfogó áll, ami az indián kultúrában azt a célt szolgálta, hogy távol tartsa a rémálmokat és a gonosz lelkeket. És így jön képbe maga az album, mert a lemezünk is ezekről a rémtörténetekről, rémálmokról és gonosz lelkekről szól, tehát, mint egy álomcsapdában, a lemezen is ezek a dolgok vannak összegyűjtve. Bár az álomfogó van a borító közepén, még számos más elemet is elhelyeztünk a képen, ami a felhasznált történekre utal. Így találhatjátok meg pl. a Hannibal-t jelképező maszkot. Vagy ott van a pók, ami az Az című könyvre / filmre utal. A fatönk és a fejsze a Ragyogást, az óra pedig a Holtsávot jelképezi. Ezeket az elemeket adtuk még a borítóhoz hozzá, mert azt akartuk, hogy ne csak sötét és nyomasztó, hanem a megszokottól kicsit eltérő is legyen. Azt hiszem, ezt sikerült is elérnünk, ha megnézitek, nem az a tipikus metál album-borító.
Visszatérve a jelenre azért most is egy jelentős „DEATH… Is Just The Beginning 2019 USA” turné részesei lehettek, HYPOCRISY, FLESHGOD APOCALYPSE társaságában. Én úgy gondolom ez meghozza a hatását és megnőnek a like-ok. Mit gondolsz milyen lesz?
Nagyon várom már a turnét, szerintem nagy előrelépést fogy jelenteni a banda életében. Új, sokkal nagyobb közönség előtt fogunk játszani, mint korábban, és idősebbek előtt is, tudod, mert a Fleshgod és a Hypocrisy már a pályán vannak egy ideje, tehát az ő rajongóik között vannak idősebbek is. A mi rajongóink általában a 18-25 éves korosztályból kerülnek ki. De szerintem jó lesz idősebbek előtt játszani is. Várom már az együtt töltött időt is a másik két, legendásnak számító együttessel, illetve a közönségünkkel, mert a rajongótáborunk bővítése mindenképpen jót fog tenni nekünk.
Európában is látni fogunk titeket?
Még csak most kezdtünk el egyezkedni egy európai ügynökséggel, de igen, oda is megyünk majd! Egyelőre nincsenek konkrét időpontok, de nekünk az ősz lenne a legjobb.
Ezt jó hallani! Mondanál 1-2 dolgot az ottani metál életről, milyen is manapság a környéketek? Mennyire lehet érvényesülni egy ilyen zenével? Milyen lehetőségek adottak?
Azt gondolom, elég jó a helyzetünk. A metál soha nem lesz a legnagyobb műfaj az USA-ban, bár fogalmam sincs, miért. De a helyzetünk ehhez képest elég jó, mert meglepően nagy az itteni metál közösség. A metál már nem az a kifejezetten menő dolog itt. Igazából soha nem is volt az. De azért sokan jönnek el a koncertekre, jól érzik ott magukat. Ez egy nagyon támogató közösség, és örülök, hogy ennek én is a része lehetek.
Ezt szintén jó hallani! Én most távozok, örülök, hogy beszéltünk, jó volt hallani a hangod és büszkén jelenítem meg az interjút az oldalunkon:)
Köszönöm, örülni fogok neki! Szia!
WEB: https://www.aenimusofficial.com/
Közreműködött: Muszka Zsuzsanna
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2019/02/24/aenimus-interview/
Készült: 2019. február 15.