Húsz év után szerencsére még mindig jelen vagytok a Black Metal világában. Mi jut most eszedbe a kezdeti időszakról? Milyen érzések kavarogtak akkor benned?
Felhőtlen időszak volt, nyilván még iskola mellett/helyett zenéltem, éltem a boldog diákéveket, semmire nem volt gondom. 2004-ben bekerültem a Sudden Death-be, ami onnantól kezdve második családom lett, és a zenekar baráti köre is őszintén támogatott, és őszinte érdeklődéssel volt az Aetherius iránt, és a pécsi zenészekkel is akkoriban barátkoztam össze: Gylliath, Athalay, Beneth, Malediction, INRI. Inkább a Sudden Death-é volt a főszerep, én pedig otthon szépen, csendben csinálgattam az AO dalokat, leginkább a magam örömére.
A zenétek folyamatosan fejlődött, mind hangzásilag, mind minőségben, viszont megmaradt az Aetherius Obscuritasra jellemző fő vonások. Hogyan vélekedsz erről? Szerinted több szakaszra is fel lehet osztani a zenéteket, vagy ez mindig az előzőnek a folytatása?
Mint mindenki, én is csak önmagam ismétlem minden dalban, minden lemezen, remélem, még nem unalmas! Egyrészt biztosan minden lemez az előző folytatása, másrészt viszont fel tudom osztani a zenekar eddigi pályafutását 3 szakaszra, 2002-2006 (demók, és Layae), 2007-2014 (Víziók, Black Medicine, Ventus), 2015- (MMXV, Mártír, A sors szürke pora). A Vízióktól számítom „profi” zenének az AO-t, és úgy gondolom, hogy az MMXV-től kezdve minden szempontból megáll bármilyen nemzetközi korong mellett… a többi pedig már az ízlés dolga! Öröm, hogy csak távoli összehasonlításokat olvasok, és inkább arról, hogy akinek XY zenekar tetszik, annak tetszhet az AO is, de nem vádolnak másolással, és a hatások említésénél is csak nagyvonalakban esik szó bármiről is – nyilván valahogy be kell határolni a zenét. Ez arra utalhat, hogy az AO valóban talált egy egyedi stílust, egy egyedi utat. Ezt nagyon nehéz „belsősként” megállapítani. Pedig igazából nagyon sok hatás ért és ér a mai napig, ez úgy látszik, nem közvetlenül csapódik le a zenében, átalakul. A zenei gondolkodásmódom megszabja, és be is korlátozza a végeredményt, mivel a zenét egyedül szerzem, ezért lehet sokkal inkább jellegzetes. Ahol egy teljes zenekar van, 2-3-4 tag is hozza a témákat, összegyúrják, és megszületnek a dalok. Az egyszemélyes zeneszerzésnek szerintem több hátránya van mint előnye. Megvan a veszélye/esélye, hogy hamarabb kifárad a zene, kevésbé lehet színes, mert egyféle gondolkodásmódból ered.
Az 5-6. album között öt év szünet telt el és élő fellépésen is nagyon rég lehetett látni az Aetherius Obscuritast. Mit mondanál ezekről az évekről? Miért nem sikerült a legjobban?
Szerencsére sosem voltam időkényszerben. Sajnálom azokat a zenészeket, akiket köt a szerződés, és elő kell állni új hangzóanyaggal, ha törik ha szakad. Lehet valaki ügyes iparos, de amikor megszerette a hangszerét, biztosan nem ezt az ígéretet tette magának. Az MMXV és a Mártír közötti 5 év nem volt zeneileg aktív, mindig azt szoktam mondani, minden pulzál, mindennek megvan az amplitúdója. Ezeket, ha van rá lehetőség, észre kell venni. Ha nincs inspiráció, ne akarjak dalt írni. Ha dúl bennem a zenélési vágy, ne akarjak másik három magánéleti területen 120%-ot nyújtani. Ha lent van az energiám, ne álljak neki házat építeni, és így tovább. Szerintem ezeknek az amplitúdóknak a felismerése, és az ebből fakadó tudatosság a boldog élet receptjének egy nagyon fontos összetevője.
Az őrült sikolyok, hipergyors blastok és az atmoszférátok már nagyon hiányzott. Áprilisban megkaptuk a következő adagot, a hetedik albumot, címe: A sors szürke pora. Több szakaszban 2 évig készült. Kérlek mutasd be az albumot? Milyen a sors?
A legelején csak egy single-t terveztem, nem egy teljes albumot. A Cloak of Wolves volt az első dal ami megszületett, azonnal összeállt a szöveggel együtt. Aztán elkapott a lendület és sorra születtek a dalok, másodikként a Poison, aztán a Súlytalan, és így tovább. A borító nem csak úgy hozzá lett csapva a lemezhez, igyekszik az egész lényegét megfogni: A kozmosszal egybeolvadó centrikus körök, a legbelső közepén mi magunk. A huszadik század utolsóként távozó elméleti fizikusa, John Wheeler gondolatai inspiráltak, aki az univerzum létezését és annak érzékelését Schrödinger macskájának kérdéséhez hasonlította. Hiszen „úgy tűnik”, hogy az univerzum létezett már azelőtt is, hogy mi megpillantottuk. Amikor a macska dobozát kinyitod egy hét után, vagy egy élő macskát találsz, vagy egy bűzölgő szőrkupacot. Azt is mondhatod, hogy a macska halottnak tűnik, de azt is, hogy olyan mintha egész héten élt volna. Hasonlóképp, amikor az univerzumra tekintünk, a legtöbb amit mondhatunk, hogy olyannak tűnik, mint a mi már tízmilliárd éve itt van. Ezen továbbhaladva, Andrei Linde gondolatai szintén hatással voltak rám a lemez írásakor: létezhet -e az univerzum tudat nélkül? Továbbá a „sors szürke pora” az a 10 milliárd éves anyag amit egy pillanatra kölcsönveszünk, és tudattal bíró lényként mozgatunk, és mozgat bennünket, majd visszaadjuk. És a „sors szürke pora”, mint a tetteink melyek „…a múlt függönyén át a jövőt formálják”.
A Paragon Records és a Satanath Records kiadónál jelent meg. A Paragon Records kiadóval már nagyon régi a kapcsolatotok. Tudnál mondani róluk néhány dicsérő szót, hogy miért is szereted őket ennyire?
Mike, a Paragon feje, egy régisulis arc, és őszintén, alázattal van a zene iránt. Őszintén hisz az Aetheriusban is, és ez nekem nagyon fontos. Mondta már, hogy biztosan találnék nagyobb kiadót, aki „jobb munkát” végezne a zenekar nevének megismertetésével… lehet, hogy igaza van, de sosem gondolkodtam más kiadóban. Ha megkeresnének egy nagyobb kiadótól, biztosan nem utasítanám vissza, és Mike velem együtt örülne! Ilyen szempontból nem vagyok ambiciózus.
Van, hogy felhívom, aztán jókat dumálunk, elővesz valami régi sztorit, vagy kitárgyalunk régi és új lemezeket, zenekarokat.
Vinyl és merch kiadvány elképzelhető, hogy készül majd később? Mit mondanál a limitált digipack CD kiadványról? Mit érdemes tudni róla?
A Mártír lemez bakelit kiadásáról már tárgyalok egy ideje. Amikor kijött a lemez, nem volt lehetőség kiadni bakeliten, most pedig az időzítés nem tökéletes, szeretném, ha most az új lemezen lenne a hangsúly, ez egyelőre CD formában létezik. A digipack-ból mindösszesen 100 készült, ez csak a magyar közönségnek, és ezeket nem a kiadók, hanem magam kezelem és postázom, így személyesebb.
Az album hossza nem éri el a fél órát. Nyilván a jóból mindenki többet szeretne. Mit üzensz a rajongóknak, miért lett egy kicsit rövidebb?
Hát ennyi volt a lendület! Ennyi jött szívből és hitelesen. A töltelék dalokat nem szeretem, ahogy az intro-outro-kat sem. A kilencvenes években nagy hagyománya volt, hogy egy lemez 10 dalos legyen, és mindenféle fossal kitöltötték a lemezeket csak hogy meglegyen. Pedig a 10 dal nem egy szabály, régen ugye kb. ennyi fért egy 33-as bakelitre, kétszer 5 dal. Talán az egyetlen intro-outro aminek értelmét látom, a Tymah Zuhanás lemezén hallhatóak.
Két évtized alatt minden ember változik, ami nyilván az alkotásaira is hatással van. Mennyivel élsz máshogyan és mennyire változott az érdeklődési köröd az elmúlt hosszú évek alatt?
20 éve még kb. csak a zenét kellett megoldanom, most már az életem is, haha! Elég tartalmasak a mindennapok a zenén kívül is, szerencsére, és a munkám is nap mint nap kihívások elé állít.
A zenei érdeklődésem kinyílt, ha nem black metalt hallgatok, akkor általában jazz, jazz fusion, alt-pop, vagy Charles Bradley stílusú funk ‘n soul, vagy fúvós instrumental (pl. The Budos Band) szól.
A dalszövegekről mit mondanál? Mennyire formálódott az évek alatt?
Ezen a téren ugyanaz foglalkoztat, mint 20 éve, és ami a legtöbb embert foglalkoztatja, szerintem. Ebből próbálom azokat a zenébe csempészni, amik „jól állnak” a black metalnak, tehát a sorssal, a tetteinkkel kapcsolatos gondolatok, a belső motivációs erők, „nyomot hagyni”, lényegében ami témát adott a századforduló után született hazai írók javának. Semmi klisé, semmi téli éjszakás telihold az erdő közepén. Fontos a hitelesség és az önazonosság.
Milyen elképzelések vannak a jövőre nézve? Koncert elképzelhető valamikor?
Egészen konkrét terveim vannak, de ezúttal még nem osztom meg őket. Sajnos a „Sors” CD-k még mindig nem érkeztek meg, két hónapos csúszásban van. Nem szerencsés, és egészen bosszantó. A limitált digipack, a limitált borítók várják, hogy a korong megérkezzen a postával. Mivel bizonytalan az érkezése, ezért erről sem hírezek még, se fotók se teaser… Ez természetesen csak a jelen, nem a jövő – utóbbit egyelőre fedje homály, vagy fedje „éteri sötét”.
Köszönöm a válaszokat és a lehetőséget!
Én köszön a lehetőséget, és hosszú életet a magazinnak!
FACEBOOK: https://www.facebook.com/aetheriusobscuritasofficial
INSTAGRAM: https://www.instagram.com/aetherius.obscuritas